indian piggy

A Paradicsom kapuja

2008-06-07T11:22:00.002+05:30

Varhat meg valami ujat az ember 5 kalandokkal teli honap utan?

Ugy tunik igen!

Imadott Nepalunkat elhagyva ismet Indiaba vezet utunk. Kathmandubol, Delhin keresztul, Leh-be repulunk. Leh Ladakh tartomany fovarosa, Ladakh pedig Jammu es Kashmir allam resze. Nem, ez nem az az India, amelyet mar jol ismerunk, ez most teljesen mas!

Ha jo messzire visszamaszunk a tortenelemben, akkor kiderul, hogy Ladakh hajdanan Tibethez tartozott es ez mindent megmagyaraz. Megmagyarazza a kulturalis hasonlosagot, az emberek vegtelen kedvesseget, es nem utolso sorban azt a tajkepet, amely (de sokszor mondtam mar ezt) gyakorlatilag leirhatatlan szepsegu.

A Lonely Planet ugy fogalmaz, hogy valoszinuleg az egyik legdramatikusabb hatasu legi utunkon veszunk reszt, ha Leh-be tartunk. Tokeletesen igazuk volt! Ahogy kozeledunk, egyszercsak minden utas a repulogep ablakaira tapad, mint kisiskolasok a jatekbolt kirakatara, mert nehez elhinni amit latunk. Amerre a szem ellat, csak hegyek es hegyek, a Himalaya, ugy tunik, hogy elfoglalta bolygonk teljes feluletet. A gepmadar gyakorlatilag a csucsokkal egyezo magassagban repul. John Krakauer irt egy remek konyvet az 1996-os Everest katasztrofarol "Into Thin Air" cimmel. Amikor Kathmandu fele repul, hogy reszt vegyen a vilag tetejet meghoditani keszulo expedicioban, kipillant a repulo ablakan es az elsuhano csucsok lattan elakadt lelegzettel valahogy igy fogalmaz: "Normalis vagyok en, hogy egy Airbus repulesi magassagaba szeretnek felmaszni?"

Hat korulbelul ez tortenik velunk is, azzal a nem elhanyagolhato kulonbseggel, hogy nekunk nem kell kilencezer meter kozelebe kapaszkodnunk, viszont itt Ladakhban a gep konkretan berepul a hegyek koze, a volgyeket kovetve repulunk a folenk magasodo oriasok kozott. Mikozben ereszkedunk, tolunk nehany szaz meterre jobbra es balra is hegyoldalak es sziklaszirtek meredeznek. Vegre foldet erunk es a pilota mindent kitapos az Airbus fekberendezesebol, amit csak lehet, hogy kompenzalja a leszallopalya rovidseget.

Kilepek a gephez tolt lepcsore es korbepillantok. "Isten hozott a Paradicsomban!"-mondom csak ugy magam ele. Itt nincs mas, csak a Himalaya. Alul-felul, jobbra-balra, elol-hatul. Leh maga is 3500 meteren fekszik, ennel alacsonyabb hely szinte alig van Ladakhban, igy igencsak fejbekolintja a magassag az egyenesen ide latogatokat. Szerencse, hogy a mi akklimatizacionk meg nem mult el teljesen, de a levego soha nem tapasztalt szarazsaga meg nekunk is kihivast jelent.

Nem juthattunk el Tibetbe, de Ladakh karpotol minket. Ez nem csak egy "masolat", ez talan tibetebb tibet, ha szabad igy fogalmazni, mint a kinai elnyomas alatt gornyedo anyaorszag. A kultura viragzik, a himalayai buddhizmus minden egyes agazatanak monostora megtalalhato itt, van ahol nem kevesebb, mint 1000 szerzetes eli azt az eletet, amely evszazadok ota valtozatlan, es amely egyfajta misztikus ahitattal tolti el az idelatogatot, ha nehany percre reszeseve valhat.

A ladakhi nyelv, az iras, az emberek es a kultura gyakorlatilag Tibet ikertestverei es ez teljesen magaval ragad mindannyiunkat, ugy erezzuk, hogy jol dontottunk, most kerul fel a korona az egesz utazasra.

Mit is tehetnenk itt, ha mar az elso amulatbol felocsudunk? Hat persze! Vagjunk bele egy ujabb trekkingbe! Azonban, mint minden, itt ez is mas. Itt nincsenek kiepitett vendeghazak, ettermek es teazok az ut menten. Itt nincs semmi. Itt a legtobb telepules negy-ot hazbol all, van olyan falu, ahol csak egy csalad el. Itt semmi sem a turistakert van. Itt a termeszet meg teljesen erintetlen es az emberek az evszazadok alatt megszokott, valtozatlan eletuket elik, a teljesen valtozatlan korulmenyek kozott. Remelem, hogy a megelenkult erdeklodes nem fogja tonkretenni ezt az edenkertet. Ladakh fekvese hosszu idon keresztul gyakorlatilag immunissa tette ot a vilagban zajlo gazdasagi es politikai valtozasokra. A videk csak a Himalaya hagoin keresztul megkozelitheto, igy az ev 9 honapjaban szinte hermetikusan van elszigetelve a nagyvilagtol, mely jelentosen hozzajarult a paradicsomi allapotok megorzesehez. Ez az elzartsag sokaig lehetetlenne tette az idegen behatast vagy uralmat, es meg a mai napig is elzarja ezt a foldet a Jammu es Kashmir allam mas teruletein neha fellobbano zavargasoktol, a fuggetlensegi mozgalmaktol es a muszlim-hindu hatarvillongasoktol. Az itt elo nep tulnyomo tobbsege bekes buddhista, akik a legynek sem artanak, valamint hal' Istennek roppant keveset torodnek a politikaval. Bar a megelhetes nem konnyu, az emberek kiegyensulyozottak es boldogok. Kilometereken at vezetik egy-egy gleccserpatak vizet a kezzel asott csatornakon at, hogy a hazuk kornyeken talalhato, elenyeszo mennyisegu termofoldet megmuveljek, gyakran nomadkent koborolnak az allatokkal legelorol legelore, sokan kozuluk meg csak nem is hallottak az elektromos aramrol, hogy a civilizacio egyeb vivmanyairol ne is beszeljek. Viszont boldogok es orommel udvozolnek minden erre vetodo csodabogarat. Remeljuk, hogy ez igy is marad.

Itt nem lehet csak ugy nekivagni egy turanak, mert a megfelelo elokeszuletek es felszereles nelkul hamar befejezzuk a barangolast. A problema mindossze annyi, hogy nincs hol aludni es nincs mit enni utkozben, ezen aprosagokat leszamitva, meg esetleg meg is fagyhatunk. Hogy harman 7 napig barangoljunk ezen a gyonyoru, de avatatlanok szamara kegyetlen tajon, a kovetkezo expediciot kell osszeallitanunk:

-1 fo hegyi vezeto

-1 fo szakacs

-1 fo lohajcsar

-5 db teherszallito paci

-es kb. 200 kilogramm felszereles: satrak, tuzhelyek, konyhafelszereles, elelmiszer stb.

Komoly, igaz? Nyami-nyami, turelmetlenul toporgunk az indulasra varva, mert ez most tenyleg valami nagy dobas lesz! Nem is csalodtunk!

Alig hagyjuk el Leh-t, tiz perc autout utan mar olyan folyovolgyekben es kanyonokban vezet az ut, hogy nem marad idonk leesett allaink felkutatasara. Nemsokara elfogy az ut a terepjaro kerekei alol, es talalkozunk menesunkkel, valamint a tibeti szuleteseu paci-felugyelo-bacsival, akit azonnal a szivunkbe zarunk. Ritkan latni embert, aki egyfolytaban vegtelen szeretettel es lelkesultseggel mosolyog. Ugy tunik, hogy megis vannak, akiknek az Elet Habostorta. Persze mire is panaszkodnanak olyan emberek, akik megkeresnek majdnem evi 200 dollart?

Egy heten keresztul teljesen el vagyunk zarva a civilizaciotol. Soha nem eltunk meg meg ilyen elszigeteltseget. Azt mar nepalban is megtapasztalhattuk, hogy nincs telefon, internet, mobil, hogy nincsenek utak, nincs melegviz a kozos furdoben. De azok a turak gyakorlatilag luxus setaknak szamitanak Ladakh-hoz kepest. Itt nem hogy nincs melegviz, de meg furdo sincs. Ha mosakodni szeretnel, ott vannak a gleccserek olvadekait szallito, mondanom sem kell, milyen homersekletu patakok. Amikor 4400 meteren egesz ejjel probalta rolad lerantani a satrat a tombolo szel, akkor lassan lemondasz a megszokott higieniarol. Amikor a tura elott megkerdeztuk vezetonket, hogy lesz-e valahol lehetosegunk feltolteni a fenykepezogep es az MP3 lejatszok akkumulatorait, hat sirva fakadt a rohogestol.

De mi pontosan erre vagytunk, pontosan ezt kerestuk. Ennel tavolabb nem lehetnenk a megszokottol, es ennel kozelebb nem kerulhetnenk a termeszethez. A taj valtozatossaga mindent felulmul. Hol a "Grand Canyon"-ban setalunk, hol oriasbebik keze altal szinesre maszatolt sziklaoriasok kozott, hol folyokon gazolunk at, hol egycsalados falvakban botorkalunk, hol sziklara maszunk egy eldugott kolostor vegett, de van ugy, hogy ot kilometerrel a tenger szintje folott allunk egy hagon es a 360 fokos panorama csak ujabb hegyeket iger nehany szaz kilometeres korzetben. Na innen lesz nehez igazan visszarazodni es a fennsikon allo maganyos sator valosagat egy nagyvarosra cserelni.

Van ugy, nagyon ritkan persze, hogy az ember pontosan azt kapja, amit elkepzelt, hogy az almai szaz szazalekos pontossaggal valnak valora. Megdobbento erzes. Amikor nem kell semmit atalakitani a befogadas folyamata kozben, amikor nem kell semmin igazitani. Ilyenkor nincs szukseg arra, hogy az ember "elhitesse" magaval, hogy most van itt, hogy ezt kereste, ilyenkor minden termeszetes es ismeros. Olyan, mintha belepnenk a sajat almunkba, mintha egy kepzeletunk es vagyaink teremtette vilagban kalandoznank. Most pontosan ez tortent velunk, igy aztan atvitt ertelemben is a fellegekben jartunk, amellett, hogy fizikailag is sokszor valtunk "felhokarcolova".

Az egyik pillanatot soha nem fogom elfelejteni, minden reszlete belem ivodott. Egy fantasztikus helyen (milyen meglepo...) volt az aznapi taborhelyunk. Lerugtuk a poros bakancsokat, megejtettuk a tisztasagi "martozast" a remek homersekletu patakocskaban, majd ledoltunk a matracokra a satrak kozott, hogy egy kis napfurdovel is kenyeztessuk magunkat. Egyszercsak megjelent negy kis lurko. Kettot mar ismertunk kozuluk, jol teletomtuk oket csokival ugy husz perccel ezelott. A kis szutyi-mutyik megalltak tolunk kb. masfel meterre es onnan neztek minket. Nem kertek semmit, meg sem szolaltak, csak egy szep tornasorba rendezodve minket figyelgettek. Mi felultunk a matracon es "alltuk" a farkasszemet. Ekkor belemhatolt a pillanat nagyszerusege. Korulottem egy harsogo zold mezo, rajta legelesznek a lovaink, kozben lagyan szolnak a kolompok a nyakukban. Tobb napi jarofoldre vagyunk a civilizacio minden megnyilvanulasi formajatol az erintetlen anyatermeszet lagy olen. A tolem balra tornyosulo sziklafal fuggolegesen emelkedik a robogo gleccserepatak fole. A nap eppen elbujni keszul a csipkes peremek moge. Utolso sugaraival olyan felhokoronat fest az egyik csucs kore, melyet az "Ur eppen leszol a foldre" tipusu festmenyeken lathatunk. A negy lurko mogott a volgy a vegtelenbe nyulik, jobb oldalan ragyognak a havas lejtok a meg eppen rajuk vetulo fenyben. A hatterben szol a Samsara kis hangfalainkbol, a hangok elegyednek a szel enyhe sustorgasaval. Azzal a szellel, amelyik eppen a negy kis mano hajat borzolja. Nem szolnak... Mi sem szolunk...

Csak nezzuk egymast, neha ok, vagy eppen mi elmosolyodunk, de mas nem tortenik ugy tiz-tizenot percen keresztul. A zenei alafestessel olyan az egesz, mint a Travel Channel "Faces of the Planet", azaz "A Bolygo Arcai" kepsorai. Csak nezzuk egymast...

Elmelyedunk egymas arcaban es szemeben szotlanul.

Ket teljesen kulonbozo nepcsoport, kulonbozo kultura es korosztaly, kulonbozo foldreszek lakoi, kulonbozo eletminosegek es eletutak, kulonbozo lehetosegek es almok nezik egymast... szotlanul...elmerulve a megis olyannyira kozos emberi letben. Csak pillantasok es mosolyok, csak kivancsi es szeretetteljes szemlelodes tizenot hosszu "farkas szem" percig.

Ha ez nem egy utazas csucspontja, akkor semmi nem az...

Langtang Anyukaval

2008-05-23T19:32:00.007+05:30

Megint vege egy kalandnak!

Remelem, hogy senkit nem untatunk a sok-sok hasonlo elmennyel, de egyszeruen nem tudtuk kihagyni ezt a Langtang turat. Viszont, hogy meg se kelljen ugyanazon jelzoket es elragadtatott omlengeseket olvasnotok, csak arrol szamolok be, amely mas volt az eddigiekhez kepest.

1. kulonbseg:

Velunk volt Zsuzsa is (alais Anyuka draga, azaz legkedvesebb anyosom) es remekul szerepelt! Az elso ket nap magunk is megdobbentunk a tura kemenysegen. Arra szamitottunk, hogy ez egy kellemes seta lesz az erdoben, majd egy kicsit felemelkedunk 3800 meterre, ami mar igazan nem nagy cucc, de mint oly sokszor, a termeszet most is megviccelte a nem elegge tajekozott okostojasokat. A terkepekbol nem lehet pontosan kiolvasni az emelkedoket es lejtoket, a legtobb esetben csak a ket aznapi vegpont magassagat tudjuk, igy a nap folyaman erhetnek meglepetesek. Igy tortent ez most is, de le a kalappal Zsuzsa elott! Zokszo nelkul caplatott velunk fel es le, aztan ismet fel es le, es igy tovabb, amig ossze nem jott ugy napi netto 6-7 ora gyaloglas. Ez nem keves senkinek, nem is beszelve arrol, aki egyaltalan nem szokott ilyen dolgokat muvelni.

2. kulonbseg:

Volt egy igazi pacink!

Hogy megkonnyitsuk es felgyorsitsuk egy picit az expedicio haladasat, a harmadik napon lovat adtunk Anyuka ala! Ettol kezdve azonban egy kicsit magas lovon ult!

Azt mondta, hogy meg sosem csinalt ilyet, de nem hittuk el neki, mert amulatba ejto profizmussal "vagtazott" a szakadekok szelen, sziklakra ugratott fel es le, egyenes buszke tartassal leptetett at a szedito magassagokban ivelo roskatag fuggohidakon!

3. kulonbseg:

Lelkesedesunket fokozta az az ahitatos meghatottsag, az a szeretetteljes racsodalkozas, amellyel Zsuzsa kozelitett a kultura es a termeszeti kornyezet egyebkent is mesebe illo megnyilvanulasai fele. Most mar negyen alltunk vallvetve egymas mellett, hogy paras szemekkel csodalkozzunk ra mindenre. Jo volt vele megosztani Nepalt, ugy, ahogy mi is szeretjuk. A vilag leghatalmasabb csucsai altal keretezett tajkepben megbuvo, csak gyalog megkozelitheto falvakat, a buddhista templomokat, sztupakat, imamalmokat, a hompolygo folyokat, duborgo vizeseseket es meg sorolhatnam...

4. kulonbseg:

Nem volt sem porterunk, sem guide-unk, igy nem csak hogy magunk cipekedtunk, hanem az utat is nekunk kellett meglelni. Ez eredmenyezett ugyan nehany kisebb utszakaszt, mellyel ugy latszik "az ordognek tartoztunk", de karpotolt ezert a meg fokozottabb szabadsag erzet es a teljes magunkra utaltsag. Nem kellett senkihez es semmihez alkalmazkodnunk!

5. kulonbseg:
Ez egy szegenyebb videk volt az Annapurna kornyekehez kepest, igy nem minden falvacska engedhette meg maganak, hogy rengeteg finoman megmunkalt fem imamalom fogadja az erkezoket es bucsuztassa az utrakeloket. Karpotolt minket a mani falak amulatba ejto hosszusaga. A mani falak buddhista mantrakat tartalmazo faragott kotablak sokasagabol allnak, es az itteniek hosszusaga eleri a tobb szaz metert. A ko mindenutt ott hever, mint alapanyag, mar csak husz-harminc generacio nehany ezer tagjanak sok szaz munkaoraja kellett az elkeszitesukhoz.

6. kulonbseg:
A frissen megvalasztott elnok sietett elenk, hogy gratulaljon a sikeres expediciohoz, de mi jol beintettunk neki.
Na jo, csak felig-meddig.

Alig, hogy megerkeztunk turank vegceljahoz Shyabru Beshi-hez, eszrevettuk, hogy egy viszonylag meretes tomeg gyulekezett a falu elotti kis reten. Gondoltuk, hogy az udvozlesunkre sietnek es ez megmagyrazta volna a 10-20 fos karhatalmi jelenletet is. Nyilvan arra voltak hivatottak vigyazni, hogy az unneplo rajongok hada ne ragadtassa el magat onkivuleteben.

Atvagtunk a kis reten, de viszonylag kevesen probalkoztak az autogramm keressel. Kicsit sertodotte valtunk ettol a nem vart kozonytol. Duzzogasunk kozepette el is hataroztuk, hogy masnap nem vegyulunk az erdektelen alatvalokkal, kihagyjuk az egyebkent maradando emlekeket okozo buszutazast, es terepjaroval hajtatunk a fovarosba. A ret mellett varakozott is nehany terepjaro, bennuk a soforok, igy azon nyomban megtudakoltuk, hogy mennyiert repitenenek minket Kathmanduba. Sertodottsegunk fokozodott, amikor valasz helyett jol kirohogtek minket.

Mit tehettunk egyebet, panzionk teraszan sorbe fojtottuk banatunkat. A felszolgalok egyfolytaban az eget kemleltek es valahogy erezheto volt az egesz faluban, hogy valami keszulodik. Erdeklodesunkre elmondtak, hogy Pachendra (igy hivjak ezt a Maoista balfeket) , akit szabad valasztasok kereteben a nep hatalomra juttatott, eppen aznap Shyabru Beshi-be latogat. Termeszetesen nem vallalta be a 10 oras buszutazast, igy inkabb helikopterrel erkezett, majd dzsippen tett egy kort ezen az Isten hata megetti videken. Eppen szallodank elott hajtatott el (ami nem meglepo az egyutcas telepulesek eseteben), igy soroskorsoinkkal intettunk fele nemi valogatott magyar szitkok kisereteben, amelyektol most megkimelem a szemermes nyomdafesteket. Az okor azt hitte, hogy meg a "feher" turistak is lelkesen integetnek, igy apait-anyait beleadott a lelkes tenyerlengetesbe.

Szerettem volna megspekelni az udvozlest a megmaradt tibeti zaszloink lengetesevel, de a Kukac (azt hiszem bolcsen) egyertelmuen betiltotta az akciot.

Hat igy sietett e tavoli videkre az elnok, hogy szemelyesen gratulaljon nekunk!

Mama (majus 23.)

2008-05-15T19:52:00.003+05:30

Hogy is szoktak mondani?
Ez a musor nem johetett volna letre, ha...

Igen... ez az utazas, ez az expedicio, es meg rengeteg minden mas sem johetett volna letre, ha...
ha nincs O!

En sem johettem volna letre, ha nincs O!

De nem az az erdekes, hogy akar en, akar ez az utazas letrejohetett, hanem az, hogy Vele es Miatta ez a vilag nagysagrendekkel jobb es szerethetobb hely, mint egyebkent lenne!

BOLDOG SZULINAPOT MAMA!!!

Pokhara-Kathmandu-Zsuzsa

2008-05-13T12:00:00.004+05:30

Igaz, hogy veget ert a Nagy Kaland, elbucsuztunk az Annapurnatol de nem sok tetlenkedest engedelyeztunk magunknak. Par napot lebecoltunk csak az isteni Pokharaban. Mar csak azert is, mert az Andi nem unatkozott mig rank varakozott, hanem kozben megszokott egy Kayak Klinikara, hogy egy masik tipusu lelekvesztobol is kiprobalja a vadvizi oromoket. Igy most megint mi varhatunk a "Libara". Persze, rogton tegyuk hozza, hogy jol esik ez a kis lebecolas. Vegre nem csak a trekken megszokott, mindenhol teljesen egyforma menubol valogathatunk, koktelok is becsusszanhatnak es setalgatunk ebben az idilli kisvarosban.

Pokhara a gyonyoru Phewa to partjan fekszik, melynek tukreben csillogtatjak magukat a kornyek hegyoriasai. Alig van forgalom, turafelszereleseket arusito boltok, extrem sport irodak, ettermek es barok valtakoznak, melyeknel egymasnak adjak a kilincsit a trekkingrol vagy raftingrol visszaerkezo, vagy eppen most indulo fanatikusok. Most mar mi is teljes egeszeben kozejuk tartozunk. Hogy neha kicsit kiszabaduljunk az internet kavezokbol, ahol probaljuk veletek megosztani az elmenyeinket, beulunk egyik kedvenc helyunkre, ahol zaba kozben meg filmekkel is kenyeztetheted magad. Negy honap kihagyas utan mar nem is olyan rossz moka bamulni egy piciket. Mit gondoltok, milyen filmeket nezunk? Igen! Hegymaszos-hoviharos-katasztrofas-hu-de-magas-hegyes-borzasztoan-hideges filmeket...

Kipihentuk magunkat, igy amint megjon Andi, mar loholunk is Kathmanduba, hogy ujra belevessuk magunkat egy okossagba! Igaz, hogy csak ket napra, de elrongyolunk, hogy betorjuk a Bhote Kosi folyot is. Itt mar folyamatosak a negyes, negy plusszos zugok, igy aztan nem rossz a moka. A felso folyas egy egybefuggo, lazsalas nelkuli lapatolas, allando huhogassal, sikoltozassal es Yahooooo-val. Csak nehany a hiresebb zugok nevei kozul:

Ferret in your pants - Vadaszgoreny a gatyadban

Frog in the blender - Beka a turmixgepben

Oh my God, What to do? - Jaj Istenem, mit csinaljunk?

Most Kathmanduban mulatjuk az idot. Regi baratokkal talalkozgatunk, erdekes, hogy milyen kicsi a vilag. Szinte folyamatosan belebotlasz valakibe, akivel itt- vagy-ott egyutt masztal, eveztel stb. Persze a Thamel varosresz nagy mekkaja a vilag adrenalin fuggo kalandorainak. Innen indul, es ide ter vissza a legtobb komoly expedicio is. Van egy steak haz, ahol barki konnyen hozzajuthat egy kiados, marhasultes ingyen vacsorahoz. Mindossze a Sagarmatha-t kell megmaszni hozza. Mielott lefitymalnatok a feladatot elarulom, hogy ez a Mount Everest nepali neve. A jobb turaszervezoknel ott log a falon egy-egy dedikalt jegcsakany, mely mar megjarta a vilag tetejet. Szallodank halljaban pedig egy filmplakat, az "Everest" plakatja, rajta a szereplok es alkotok alairasai, tobbek kozott Jamling Norgay-e, aki az oreg Tenzing papa fia, aki pedig elsokent allt egyutt Hillary-vel a teton. Igen, itt eleg konnyen magaval ragadja az embert ez a hegymaszos feeling, plane, ha mar bele is kostolt egy kicsit az oriasok vonzasaba. Estenkent egy kicsit ugy fest a Thamel, ha szabad ilyet mondanom, mint ahogy Saigon festhetett egykor. Biciklis riksak cikaznak a zuhogo tropusi esoben a jarokelok kozott. Mindenhol fuvet, vagy hasist probalnak eladni neked, festett lanyok szambaznak a barok fele. Az eso sok helyen teremti meg azt az igazi fulledt-azsias hangulatot, melyben oly hihetetlenul zajlik az elet.

Most egy picit megint kenytelenek lesztek nelkulozni minket. Eppen harom ora mulva erkezik meg vegre Zsuzsa (Era mamaja), akit mar nagyon vartunk. Az elkovetkezo napokat inkabb vele fogjuk tolteni, mint oreg baratainkkal a billentyuzettel es a kepernyovel. Titokban mar azt tervezgetjuk, hogy ha o is benne van, akkor a varosnezesek es buddhista templomok utan elraboljuk egy kis trekkre ot is! Na persze csak szepen-lassan, nem magasra, kenyelmesen, de annal gyonyorubb helyekre, a Langtang videkre. Hihihihihihi...

Finale (15-16.nap)

2008-05-12T15:48:00.003+05:30

Kukaccal kitalaltunk valamit. Ugy tunik, hogy a rahagyassal 21 napra tervezett Annapurna kort legrosszabb esetben is 18 nap alatt, de lehet, hogy akar 16 nap alatt is meg tudjuk csinalni. Ez azt jelenti egyreszt, hogy sokkal jobban ment minden, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk (persze ket hete minden nap atlag 6 orat edzunk kemenyen), masreszt pedig maradt egy-ket napunk! Tahat gondoltunk egy nagyot. Ugy dontottunk, hogy minden eddiginel jobben belehuzunk, azaz radobunk meg egy-ket lapattal. Ha ez sikerul, akkor teszunk egy eles kanyart eszak fele, es felmaszunk ujra a hegyek koze... egesz pontosan a Macchapucchre base camp erintesevel felkaptatunk az ABC-be (Annapurna Base Camp), vagyis az Annapurna fo csucsanak alaptaboraba. Ez egy teljesen kulon tura lenne, de ha igazan tokos gyerekek vagyunk, akkor az eredeti korrel egyutt beleszorithatjuk 19 napba! Ez aztan tanyleg teljesitmeny lenne! Vagy megorultunk, vagy teljesen fanatikus trekkerekke valtunk. Egyebkent a ketto nem is all olyan tavol egymastol. Ez a dontes azonban a kovetkezokkel jar: az elmult harom napban megtettunk ugyan 70 kilometert, jo reszet a folyomederben, de most majdnem ugyanekkora tempot a hegyek kozott is tartani kellene. Minden nap le kell kuzdeni minimum ket kilometernyi szintkulonbseget, mert az ut arrafele leginkabb egy hullamvasutra hasonlit. Hegyre fel, hegyrol le, majd ismet fel es le es igy tovabb...

Ismet teljesen fel vagyunk porogve! Irany a hegyek! Ujra nekifeszulhetunk az utaknak es osvenyeknek. Mar eppen kezdtunk egy kicsit letorni, hogy lassan vege a turanak, es most ismet itt az uj feladat. Hihetetlen boldogsag jar at minket, alig tudjuk elhinni, hogy megint ekkora otletunk tamadt! A volgyecske, melyben eppen haladunk, a hangulatunknak megfeleloen kenyeztet minket a szepsegevel. Ez mar csapadekos videk, a vegetacio az esoerdohoz kezd hasonlitani, kuszonovenyek, lianok, a fak torzse ki sem latszik a mohatol, minden harsogo zold, mi is harsogunk a kicsattano jokedvtol! Semmi nem allithat meg minket! Yahoooooooo!

Es akkor elered az eso... aztan egy kicsit erosodik... kesobb jobban belehuz... most pedig mar "dezsabol ontik", ahogy szoktuk mondani. Gyakorlatilag olyan, mintha a zuhany alatt turaznank, kesobb pedig olyan lesz, mintha egy medenceben setalgatnank. Mindenunkrol omlik a viz kivul belul. Az esokabatok egy ideig alljak a sarat, igy csak belulrol azunk, ahogy a paras melegben egyre jobban fulledunk be, de kesobb ok is megadjak magukat az esonek. Nincs rajtunk egy szaraz pont, bokaig sarban trappolunk, a folfele vezeto szakaszokon pedig kisebb folyocskak zudulnak le velunk szemben. Sebessegunk a felere-harmadara esik vissza, a komfort fokozatunk pedig a nullaval egyenlo. Kezdenek zord fellegek gyulekezni, es nem csak a fizikai sikon, hanem az expedicio tovabbi tervei felett is.

Szerencsere esti szallasunk ebedloje egy nagy kalyhaval kenyeztet, mely nem csak a melegedesre kivalo, de a kore acsolt fa racsozatokon a ruhak is remekul szaradnak, mert a futetlen szobakban erre esely sincs a kozel 100%-os paratartalomban. Az etlapon steak hivogat, gyorsan vigasztalodunk is vele, no meg egy kis rumocska is bejatszik. Annal is inkabb, mert ugy tunik, hogy nem kell sporolosra fogjuk a veget a rahuzando plusz napok miatt. Szinte biztos, hogy az alaptabor meghoditasara szovogetett terveket csirajabn mossa el a zuhogo egi aldas. Meg nem adjuk fel teljesen. Kukaccal masnapra halaszzuk a vegleges dontest. Nagyon szeretnenk ezt a raadast, mar csak azert is, mert Annapurna istenno legmagasabb csucsat (8091m) meg sehonnan sem sikerult megpillantani a paras ido miatt. O kiralyi fensege szemermesen rejtozkodik, felhokbol von fatylat nemes arcvonasai kore. Nem mehetunk el ugy, hogy legalabb egy kis reszletet ne pillanthatnank meg! Igaz, hogy vesztettunk idot az eso miatt, de majd holnap meg jobban belehuzunk!

Masnap omlik... a terveknek befellegzett. Csalodott vagyok es duhos, csak azt nem tudom, hogy kire es miert. Szerencsere az ertelmetelen negativ erzelmeket estere mar felvaltja a visszatero jokedv, hiszen lassuk be, az elso 13 napon a vilag egyik legszebb tajan, gyonyoruen szikrazo napsutesben, az istenek kegyeltjekent elhettem meg eletem egyik legnagyobb kalandjat, mely biztosan meg is valtoztatja az elkovetkezo eveket. Most egy "kicsit" ugyan esett, de ebben is ott a pozitivum. Egyreszt a haragoszold dzsungel minden eddiginel bujabb fiesztajat mutatja az eletnek, masreszt igy onszantunkbol vetettunk el egy tervet, mely lehet, hogy dagado buszkesegunkbol es a "most mar mi barmit negtehetunk" erzesbo is fakadt, ami nem a legegeszsegesebb alapja a hegymaszasnak. A hegyeknek minden korulmenyek kozott meg kell adni a tiszteletet. Sertes lebecsulni a feladatot, amelyet elenk allitanak, udvariatlansag folyamatosan tovabb kovetelozni, amikor mar igy is hihetetlenul sokat kaptunk. Sokan fizettek mar nagy arat a tiszteletlensegert. Mi ugyan csak egy alaptaborba akartunk felmaszni, de lehet, hogy lelkesultsegunkben lebecsultuk a faradtsagunkat, nem figyeltunk oda testunk figyelmezteto jeleire, es ahogy az a hegyekben lenni szokott, rosszul becsultuk meg a rank varo feladatot, a tavolsagokat es a varhato szintkulonbsegeket. Az termeszet kegyesen eszhez teritett minket egy kis szo szerinti hideg zuhannyal. Koszonet erte!

Ejott az utolso reggel.

Es oriasi jutalomban reszesulunk. Biztosan azzal is kierdemeltuk, hogy tegnap sikerult a csalodottsagot visszaforditani az egesz turat vegigkisero oromme, lelkesedesse, ahitatos racsodalkozassa, a termeszet irant erzett vegtelen szeretette.

Reggelizunk a teraszon, es egyszercsak egy picit oszlik a felhotakaro a horizont felett. A nap is atuti a para reteget. Kibukkan a deli csucs... keresztbe fonjuk ujjainkat ugy szoritunk, de nem igazan merunk remelni ekkora paraban. De talan megis... olyan jo lenne... csak egy pillanatra. Es mint egy csoda, lassan res nyilik, es ket csucs kozott, a deli nyereg hata mogul kipillant a Kiralyno! Rank kacsintott Ofelsege! Micsoda megtiszteltetes! Szinte hallom, ahogy kacagva hozzateszi, hogy visszavar minket, kovetkezo alkalommal mar kozelebbre is mereszkedhetunk!

Ugy Legyen!

U.I.:

UGY IS LESZ!

Meleg viz, hideg sor (13-14. nap)

2008-05-12T13:03:00.003+05:30

Miota atjottunk a hagon teljesen megvaltozott a taj. Eloszor eltunt minden elet. Egy teljesen kihalt, holdbeli tajon ereszkedtunk lefele. Kesobb kerult egy kis sivatagi jellegu novenyzet, mely gyeren ugyan, de beboritja a vegtelenbe veszo volgyeket es hegyoldalakat. Mindenhol egigero sziklak es ezek kilometereken at lefuto tormelek folyamai. Lenyugoz a taj, de a latkep most jobban emlekeztet amerika sivatagos videkeire, mint a mi kis megszokott Nepalunkra. Elkezdtek nagyon hianyozni a havas csucsok, a magashegyi tavak, az erotol duzzado folyok, a jak csordak, a kanyargo szuk volgyek es az otven centi szeles csapasok. Alacsonyan vagyunk, mar csak 2800 es 3800 kozott szambazunk, az oxigen is szokatlanul sok. A magassagi betegseg nem tudott fogast talalni rajtam, de most azt hiszem, hogy "alacsonysagi betegsegem" van.

Kagbeni-nel zold buzamezok hullamzanak a szelben. Elenkzold potty egy sargasbarna terepasztalon. Itt probalgatja "szarnyait" a Kali Gandaki, a folyo, melynek also folyasan olyan emlekeztes rafting turat tettunk. Itt meg csak szerteagazo csermelyek osszessege, melyek itt-ott csorgedeznek csendesen az amugy sok helyen 500 meteres szelesseget is elero folyomederben. Probalom elkepzelni, ahogy a monszun idejen a folyo hompolyogve betolti a volgyet. Most szarazon olyan, mint egy hegyek kozott kanyargo koves sivatag. Itt caplatunk mi. Mar csak egy porterunk van. A masikat Andi tavoztaval, erdekes korulmenyek kozott, szelnek eresztettuk.

Neha elegge erdeksen fest a kihalt folyomeder. Itt-ott ideiglenes telepulesek, bokros-bozotos ligetek tarkitjak. Mi lesz ezekkel, ha jonnek a hullamok? Egy honap mulva bekoszont az ozonviz. Van egy furcsa erzesem. Ez a sivatagos, bozotos-ligetes, szelfutta taj valahogy olyan bibliai erzetet kelt. Indiaban sok helyen lattam egy konyvet, mely Jezus homalyba veszo harminc evevel foglalkozik. Nemely gondolkodok szerint ezt az idot Indiaban toltotte. Ezen a furcsa szepsegu nepali tajon jarva az jutott eszembe, hogy esetleg indiabol ide is atruccanhatott, harminc ev alatt boven lett volna ra ideje. Esetleg megerintette a taj lenyugozo szepsege, es ezek utan nepali tajepiteszekkel alakittatta ki a szentfoldet. Mindossze a nyolcezres csucsok reprodukalasara nem futotta a koltsegvetesbol, hiszen akkor meg sehol sem volt a vilag egyik leggazdagabb szervezete, a katolikus egyhaz. He...he...he...

Ket nap mulva ismet valtozik a kep. Eddig a folyomederben kuzdottunk a kavicsokon az oruletes szembe szellel. A volgyben menetrendszerint 9:30-kor feltamado szel nem teketoriazik. Nekidolunk, rafekszunk, nyeljuk a port es a sebessegunk 30%-at elveszitjuk, no meg az energiank felet! De most nem csak a taj valtozik, a szel is alabbhagy egy kisse. Az ismeros es imadott kep fogad. A folyomeder osszeszukul es igy a Kali Gandaki felelmetes zugok es vizesesek kepeben tor utat maganak a sziklak kozott. It mar a majdnem fuggoleges sziklafalak is zoldek. Fenyvesek, palmafak, rizsteraszok es kodbeveszo 6-7 ezres csucsok. Csak a szokasos, ismeros-otthonos, giccses tajkep. Mar azzal is megbekeltem, hogy a hago tuloldalaval ellentetben, itt mar vezet egy amolyan "ut fele", melyen orankent elmegy egy motorkerekpar es kat-harom orankent egy dzsip. Tudom, hogy ez azert egy elviselheto forgalom a Rakoczi uthoz kepest, de a Marsyangdi folyo volgyeben meg ennyi sem volt, mint ahogy mar emlitettem korabban, csak gyalog, illetve oszver haton lehetett kozlekedni. A vegen mar 9 napi jarofoldre voltunk a civilizacio atkaitol.

Tatopani, azaz szo szerinti forditasban "melegviz" falvacska ismet kenyeztet egy kicsit minket. A terkep "nepszeru hoforrasrol" beszel, persze nekunk sem kell ketszer mondani, hogy kiprobaljuk. Remek erzes! Vegre egy kis termalvizzel kedveskedunk elnyutt, kifacsart izuleteinknek es a vegletekig hajszolt izmainknak. Talan emlekeztek, hogy Manaliban egy kis hindu templom adott otthont a furdonek, hat itt sem rosszabb a helyzet. Templom gyanant itt az erintetlen termeszet a maga osszes szentsegevel. A folyo 20 meterre fut el a kis medencetol, a tuloldalrol sziklafal oriasok kacsintanak le rank. Miutan a hely nem "hivatalosan" szent, csak nekunk az, igy az elelmes uzemeltetok jeghideg sorrel es pattogatott kukoricaval ejtik egyik amulatbol a masikba a meggyotorten punnyadozo, szepen lassan puhara fozott feher trekkereket.

Lefele...(11-12. nap)

2008-05-12T12:34:00.002+05:30

Jovunk egyre csak lefele. Mar egyet aludtunk a nagy atkeles ota. Eraval egy kicsit unnepeltunk az este nemi Khukri Rum tarsasagaban, de sajnos Andi nem tudott teljes egeszeben velunk tartani. A rengeteg fajdalomcsillapito, amit a terde miatt szed, ugy tunik, hogy egy kicsit kikeszitette a gyomrat.

Jovunk lefele... Az egyik szemem sir, a masik nevet. Nevetek, mert meg bennem van az egesz tegnapi nap. Meg velunk van mind az az orom, lelkesedes, ahitat es meghatottsag, melyet tegnap erztunk. Mindehhez hozzaadodik a gyonyoru reggel, a szikrazo napsutes, a taj igezo szepsege.

Es kozben egy kicsit sir a lelkem, mert tul vagyunk a csucson. Megcsinaltuk, de igy most mar lefele vezet az ut, megha megannyi szepseg var is rank. Lefele megyunk... a hegymaszas az egyetlen sport, melyet nem lehet a csucson abbahagyni.

Andinak teljesen kesz van a terde, alig huzza magat. Becsuletere valjek, hogy megcsinalta az atkelest. Mar a tura negyedik napjan erezte, hogy itt baj lehet, de csak gyurte-gyurte a tavokat. A hagohoz 1 km szintkulonbseget kellett emelkedni es meg aznap 1,6 kilometert sullyedni a masik oldalon. A lefele menet kesziti ki a legjobban, de most mar a felfele es az egyenes is alig megy szegenynek. Nyilvan nem tesz jot neki, mint ahogy mi is teljesen szetesunk tole, az a 20 kilometer, melyet egy jelenleg kiszaradt, kavicsokkal es kovekkel boritott folyomederben teszunk meg. Ha eddig meg egyben voltunk valamennyire, itt teljesen darabokra hullunk. A kovek miatt minden egyes lepesnel mas-mas iranyba fordul ki a labfej, a boka, a terd. Izuletek es izmok kuzdenek az eletben maradasert. Es ma meg nem tudjuk, csak sejtjuk, hogy holnap ugyanebben a mederben teszunk meg 23 kilometert.

Azt viszont mar csak ketten...

Andi feladni kenyszerul. Meg idejeben tette, jo dontes volt. Meg egy ilyen nap az egeszseget tette volna kockara. A par eve, hirtelen lelkesultsegbol, komolyabb felkeszules nelkul lefutott maraton ismet bosszut allt.

Reggel hetkor szomoruan figyeljuk, ahogy egy 16 szemelyes, valoszinuleg taviranyitasu jatekrepulovel igyekszik kiemelkedni a Himalaya lancai kozul.

Bye-bye Andika! Egyel-igyal helyettunk is a szivunkhoz oly kozel allo Pokharaban. Het nap mulva talalkozunk!

Zaszlok a szelben (10. nap)

2008-05-08T17:35:00.004+05:30

Elerkezett a nap! Egy 18 napos tura fenypontja. Most elvalik, hogy mit er 9 nap megfeszitett tura es felkeszules. 4540 meteren aludtunk, szokas szerint egy futetlen szobaban. Andi reggel azonnal tud indulni, mert mar elozo este, lefekveshez magara vett mindent, melyet a masnapi csucstamadas hajnalan viselni fog. Ket zokni, jegeralso, meleg nadrag, puloverek tomkelege, kesztyu es sapka, valamint raadasnak egy tomlo forroviz. Meg a fejlampaja is rajta van, hogy szukseg eseten ne kelljen a hidegben keresgelni. Bebujik a dupla halozsakjaba, majd rakerul meg ket paplan. Tenyleg nincs meleg, raadasul o mar megszokta a floridai klimat. Era remekul el van a -10 fokra hitelesitett zsakjaban, en egymasra huzok ket +10-est, aztan jon az extra takaro. Es csodak-csodaja, a magassag ellenere remekul alszunk.

Nekem azert van egy kis bajom. Hianyzik az elozo esti egerkem! Remelem, hogy valaki gondjat viseli es megeteti ma is szegenyket. Persze az is lehet, hogy meg most is a pocakjat fogva fetreng, annyit zabalt elozo este.

Hajnal van, felig meg sotet, zord sziklak meredeznek feketen. Itt 5 ora van, nalatok hajnali fel ketto. Ha valamelyikotok nem tud aludni, vagy ejszaka kisurran, ha szolitja a szukseg, remelem gondol rank. Mi gondolunk ratok...

Majdnem egy kilometert kell meg emelkednunk fuggolegesen folfele. Otezer felett jon a szokasos feeling. Egy lepesre jut egy ki- es egy belegzes. Ugy megyunk, mint egy lassitott felvetelen, megis ugy kapkodjuk a levegot, mintha a maratont futnank. Ezen a magassagon mar 50%-al kevesebb az oxigen, mint a tengerszinten, es az erzes ezt ala is tamasztja.

Csak mesz felfele. A megfeszitett kapaszkodas ismet meditaciova valik, es persze kozben pereg a sajat filmed is a csucsokat hodito rettenthetetlen hegymaszokrol. A film elmenyhez hozzasegit, hogy mikozben szinte lassitott felvetelkent araszolsz, a fejhallgatodbol folyamatosan szol a megfelelo zene. Buddha Bar, Samsara, Tibetiya, Sacred World, Himalayan Sounds stb. Tokeletes az alafestes, tokeletes a hangulat, teljesen atadod magad az erzesnek es a pillanatnak.

Egy lepes, egy ki- es belegzes, egy lepes, egy ki- es belegzes, bal lab, egy ki- es belegzes, jobb lab, egy ki- es belegzes. Zene-film, belegzes, hegycsucsok-szel, kilegzes, ahitat-lelkesedes, belegzes, szeretet-orom, kilegzes...

Egyszercsak mar nincs kulonbseg, egye valsz a zenevel, a szellel, a hegycsucsokkal, a napfennyel...

10:30 (othon 7:00) Felertunk!

Megcsinaltuk! Felertunk a csucsra minden szempontbol, fizikailag es erzelmileg egyarant.

5416 meter!

606 meterrel vagyunk az europai kontinens legmagasabb pontja, a Mont Blanc csucsa felett. A Feher Hegy alulrol pislog fel rank, mi pedig innen fentrol integetunk nektek. Mindenki elerzekenyul, az emberek egymast olelgetik, ismeretlenek ujjongva tapsoljak meg egymast, a szemuvegek mogul kicsiny patakok erednek...

Felkotunk harom zaszlot a tobb ezer kis imazaszlo koze. Harom tibeti zaszlot, hogy tisztelegjunk a nep es az orszag elott, mely mindharmunk legfobb vagya volt, megsem juthattunk el oda...

Elozo este teleirtuk a zaszlokat. Rengeteg nev ekeskedik mindegyiken. Igen... mindannyian ott vagytok. Az Erae ugy kezdodik, hogy Mate Zsuzsa, az enyem ugy, hogy Karmazsin Eva. A tobbit tudjatok, jonnek sorban a csalad es a baratok.

Most itt lebegtek a szelben 5416 meteren, a vilag egyik legmagasabb hagojan. Remelem, nem fogtok megfazni, nem vennem a lelkemre. Sokaig itt lesztek, oltozzetek fel jol!

Egerke (8-9. nap)

2008-05-08T16:15:00.003+05:30

Befordulunk az utolso eszaki volgybe, ennek a vegen mar ott a hago, ott a nagy kihivas. A volgy bejaratanal van egy erdekes kapu. Nincs elotte semmi, mogotte sem. Csak ugy all egy nagy kapu az ut kozepen es a semmibe nyilik. Valami megiscsak motoszkal mogotte, egy lovacska. Mindenki gondosan becsukja maga mogott a kaput miutan athaladt, valahogy mindenkinek igy van rendjen, ennek igy kell lennie, nem tatonghat ott egy nyitott kapu. Ki tudja miert rogzult ez igy belenk. Szegeny paci lathatoan szeretne atjonni erre az oldalra, minden athaladonal probalkozik, megindul, azutan csalodottan toporogni kezd. Valoszinuleg sokan ugy gondoljak, hogy mi mas celja lehet ennek a keritesnek, ha nem az, hogy pont ezt a lovat a tuloldalon tartsa. Igy senki sem engedi at.

Egyszercsak sikerul neki, egy amerikai srac nem volt eleg szemfules es az elszant negylabu mar at is jutott az annyira ahitott tuloldalra, mely, tegyuk hozza, semmiben sem kulonbozik a masik resztol. Szegeny amerikai nagyon megijedt, hogy milyen galibat okozott. Szabadjara engedett egy haziallatot. Latszik rajta az az elszantsag, mellyel a kisgyerek, aki rossz fat tett a tuzre, igyekszik eltuntetni "sulyos" tettenek kovetkemenyeit, mielott meg valaki leleplezne. Megragadja a lovacska kantarjat es probalja joszerevel attessekelni a tulso oldalra. Persze szegeny pacinak esze agaban sincs visszamenni, orul, hogy vegre atjuthatott. A srac meg jobban nekifeszul, most mar teljes erejet latba veti, 45 fokban dol hatrafele, ugy rangatja a kotofeket. Az eredmeny nulla, a lovaknak tudniillik negy laba van, ezeket mind jol megvetette, egy centit sem hajlando megmozdulni. Baratunk taktikat valt, elengedi a kantarat, megkeruli az allatot es a setabotjaval jokorat rasoz szegenyke hatso felere, igy lathato ez a nepaliaktol is. Ez hatott. A joszag ugrik egyet es maris a megfelelo oldalon van ismet. Az amerikai nagyon boldog, most mar nyugodtan folytathatja turajat, sikerult mindent rendbe hoznia. El is tunik a kanyarban. En meg fenykepeket keszitek, amikor latom, hogy a szel egyszercsak szelesre tarja a kaput es a lovacska taltoskent iramodik neki a szabadsagnak.

Felkaptatunk 4100 meterre, itt fogunk ejszakazni, megdontve ismet alvasi magassag rekordunkat. Miutan szorgalmas gyerekek vagyunk, akik minden alkalmat megragadnak egy kis aklimatizaciora, teszunk egy jo ketoras setat meg vacsi elott, ezzel 4300 fole kapaszkodvan. Visszaterven orommel tapasztaljuk, hogy a fogado ebedlojeben futenek. Nem is akarhogy! Eletunkben eloszor jak-szar tuzelesu kalyhanal melegszunk! Nagyon jonak tunik a futoerteke es a varakozasokkal ellentetben semmi szaga nincs. Itt mar egyaltalan nincs elektromossag, a futoanyag a hegyoldalban hever, csak ossze kell gyujteni, kivalo modja ez a rezsi csokkentesenek es igazan kornyezetbarat.

Vacsora kozben azon filozofalunk, tobb emberrel es vezetovel is eszmet cserelve, hogy masnap milyen magassagban szalljunk meg. Van aki 4500-ra eskuszik (ez Thorung Phedi), van aki a High Camp-et ajanlja 4925 meteren. Megoszlanak a velemenyek. Nekunk egy kicsit tul nagy alvasi magassag emelkedesnek tunik a 825 meter a masodik esetben. 3500 felett az ajanlott szallas emelkedes 500 meter/nap, igy meg viszonylag jol lehet aludni. Legalabbis a lehetoseg megvan hozza. Igy Thorung Phedi biztonsagosabbnak tunik, viszont ebben az esetben masnap sokkal tobb kell a hago eleresehez. A High Camp kicsit konnyebb masnapot iger, persze csak abban az esetben, ha egyaltalan alom jon a szemedre ebben a magassagban. Nehez dontesek ismet...

Radaasul, hogy lassatok milyen cudar az aklimatizacios elet, el kell mondanom, hogy napok ota nem iszunk egy korty alkoholt sem! Ez is roppant modon megneheziti a donteshozatalt.

Probaltam egy jot aludni itt 4100-on, erre egesz ejjel egy egerrel kellett kuzdenem! Arra ebredtem, hogy valaki egy nagy kupac kavicson jarkal a szobankban. Mig kotorasztam a zseblampa utan, radobbentem, hogy ez elegge abszurdnak hangzik, de a zaj erre utalt. Vegre megvan a kis lampa, felkattintom es persze sehol senki, a zaj is rogton megszunt...

Ezt meg egy parszor eljatszottam, mire gyanakodni kezdtem, hogy a zaj talan valamifele eros ragcsalassal lehet osszefuggesben. Most mar kitartobb kutatasba kezdtem, pakolasztam a cuccainkat, mozgattam a taskakat, es hopp... egyszercsak az egyik mogul ott menekul a kis bestia! Rogton ujra el is tunt valahova. Felpakoltam a taskakat az ablakparkanyra, de tiz perc utan hallottam, hogy ez sem hozta meg a kivant eredmenyt. Futottam meg egy-ket eredmenytelen kort es vegul feladtam. Elhataroztam, hogy behodolok es magadom magam. Elokotortam a maradek mandula keszletunket tartalmazo zacsit a taskambol, addigra mar gyanus nyomok ektelenkedtek rajta, es jol lathato helyen elhelyeztem az ellatmanyt a szoba kozepen. Hatha igy vegre csondben jollakik es odebball ez a kis dog. Most mar valoban nyugodtan aludtam reggelig, amikor is tapasztalhattam, hogy az egyik csokis muzliszeletemet is felzabalta a kis halatlan bestia. Hogy tud ez ennyit magaba tomni? Eskuszom fele akkora volt az egesz teremtmeny, mint a muzliszelet, es akkor a mandularol meg nem is beszeltem, amibol hirmondot sem hagyott.

Szerencsere a harc kozben nem keltettem fel az Erat. O, bar nem irtozik az egerektol, nem hiszem, hogy egykonnyen visszaaludt volna a tudattal, hogy eppen egy ragcsalo zabalja fel az osszes holminkat!

Masnap egy laza tura Thorung Phedi-be (4540m), majd a szallas elfoglalasa utan csinalunk egy jo kis szorgalmi maszast a High Camp-be (4925m). Utkozben van szerencsenk vegignezni, ahogy a mentohelikopter tobb eredmenytelen leszallasi kiserletet tesz az orkan jellegu szelben. Valakit ismet hatalmaba keritett a magassagi betegseg es feladni kenyszerult. Nem jo erzes ezt figyelgetni itt! Vegre fent vagyunk! Itt mar rendkivuli modon erezheto a hago feeling. Korben a konyortelen csucsok meredeznek, koztuk csak egyetlen kis osveny kapaszkodik at a homezokkel tarkitott lejtokon. Nekunk allatoknak meg mindeg nem volt eleg a maszas, igy rateszunk meg egy lapattal es felkuszunk a High Camp fole magasodo kilato csucsra. A fenti sztupat mar alig merjuk korbe jarni, harom oldalon szinte fuggolegesen szakad le a hegy.

Eloszor vagyunk 5000 meteren! Yahoooooooo!

Innen pislogunk a hago fele es mar nem is tunik olyan elerhetetlennek. Holnap megkuzdunk vele! Nicsak ki maszik itt fel egyszercsak! Megerkezett az angol Chris is!

Egyre magasabbra vagyunk, egyre tobbet es messzebbre akarunk trekkelni, most mar semmi sem eleg! Valoszinuleg orokre fuggove valtunk. Nem hiszem, hogy sokaig ki fogjuk birni kemeny turak, nagy magassagok es a vilag legmonumentalisabb hegylanci nelkul. Teljesen el vagyunk veszve!

Ice Lake (7. nap)

2008-05-08T10:38:00.002+05:30

Masnap, csak ugy magan szorgalombol es persze az akklimatizacio vegett, felmaszunk a 3540 meteren fekvo Manangbol az Ice Lake-hez, mely 4600-on terul el. Ez olyan emelkedes, csak meg magasabbrol indulva, melyet az indiai si-szafarinal tettunk meg a Kothi Peak fele haladvan. Most mar nagysagrendekkel jobban birjuk az ilyen mokakat, mint akkoriban. Csodalatos az emberi szervezet alkalmazkodokepessege, hogy igy ra tud hangolodni egy tevekenysegre alig nehany nap alatt, valamint az altalanos kondicio is ugrasszeruen novekszik (persze atlag napi hat orat edzunk tisztan). De vajon, hogy van ez az akklimatizacios dolog? Folmegyunk, lejovunk es mar at is alltunk egy magasabb szintre. Mitol? Mi kattan at az emberi szervezetben, hol van ez a kis rejtett kapcsolo? Talan ha rabukkannank, akkor maszas nelkul is atkattinthatnank! he...he...he...

En azt hiszem, egesz jol birom, na nem mintha barkivel is versenyezni akarnek, csak magamat akarom legyozni /hu de nagy szavak! :-)/, es orulok minden egyes kis nyertes csatanak, mint majom a farkanak. Erre jonnek szembe a nepaliak strandpapucsban, faronkokkel, helyesebben fogalmazva villanyoszlopokkal a hatukon es szaladnak lefele, vagy eppen felfele! Erthetetlen a teherbiro kepesseguk, de az biztos, hogy ezek nelkul a porterek nelkul itt semmi nem lenne ebben a volgyben.

Miutan sokat sielunk, azt hittem, hogy tudom, hol van a novenytakaro felso hatara, illtve az orok ho szintje, de tevedek. Itt egeszen mas a helyzet, mint Europaban. 4200 meter magasan zoldello, fuves reteken setalgatok, a szemkozti oldalon pedig boszen nonek a fenyofak meg 4000 kornyeken is. Ez a deli oldal, itt az elso kosza hofoltocskakat 4600-nal erjuk majd el.

Egy kihalt, felig romos yak pasztor falucskan haladunk keresztul. Azon gondolkodom, hogy esetleg helyre pofozhatnank az egyik hazikot, felkoltoznenk ide egy kicsit. Nem lenne rossz, bar a kilatas nem tul fenyes, csak a fel Himalaya latszik mindenhonnan.

Felerunk a tohoz. Ez maga a csoda! A kristalytiszta kek viz nehol turkizbe hajlik, a szelfutta kis hullam redokon ket vizimadar ringatozik, hogy kerulnek ezek ide? Egy kis fennsikon vagyunk, a volgybe innen mar nem lehet lelatni, termeszetesen sehol senki. Elottunk az Annapurnak (II, III, es IV), valamint a Ganggapurna, a to tuloldalan, a hatunk mogott pedig a Chulu East ragyog a napsutesben. Mikozben a Himalayaban egy gyonyoru gleccserto partjan setalok, a Himalaya cimu albumrol hallgatom a The Lake (a to) cimu szamot. Hat kell ennel tobb?! Nekem biztosan nem, mar megint nem tudnek megszolalni a gyonyorusegtol.

Ezen a reggelen az idojaras is kitesz magaert. Lehet, hogy Annapurna es Ganggapurna kiralynok intezkedtek a tiszta latasi viszonyokrol, mert szerettek volna jol megnezni maguknak, hogy mit fog itt ossze szerencsetelenkedni, esni-kelni ez a ket balfek, akik egy teljesen lapos orszagbol idejottek okoskodni.

A to melletti kis epulet romnal - lehet, hogy szentely volt valamikor-, talaltam egy yak koponyat. A Kukac azonnal elkobozza tolem es vad fotozasba kezd. Mai temaja a koponya es a viztukor viszonya egymashoz. Egyszercsak megjelenik egy nagy yak csorda. Remeljuk nem akarnak elegtetelt venni ezekert a fotokert. Nem, egyelore hal`istennek ugy tunik, hogy ezek a megtermett tehen meretu, hosszu szoru, nagy szarvu joszagok elegge be vannak tolunk rezelve, nem is nagyon tudjuk kozelrol fotozni oket. Persze az is lehet, hogy meg soha nem lattak nagyra nott, ket labon jaro citromokat. Igy festunk ugyanis az esokabatjainkban.

A tuloldalon, a tavat taplalo kis patak partjan eletunk egyik legjobb piknikjet koltjuk el. Termeszetesen a helyszin is onmagaert beszel, de az eleseg sem hagy semmi kivannivalot maga utan. Igazi feher cipo (mely nagy kincs itt a volgyben), yak sajt, fott tojas. Nyami! A vegen az egeszet jofele gleccservizzel oblitjuk le! Ez az elso viz egesz eddigi utunk soran, melyet nem a boltban vettunk, es nem is forraltunk fel, es nem is raktunk bele fertotlenito tablettat. Csak ugy jon, csak ugy itt van, csordogal a gleccserbol lefele, mi meg szomjunkat oltjuk vele. 4600 meteren mar megengedhetjuk magunknak ezt a luxust, a legszigorubb egeszsegugyi hatarertek is maximum 4500 meter.

Alighogy megettuk kenyerunk javat, valaki feltunik a szemkozti parton. Ki mereszeli megzavarni ezt a meghitt pikniket? Lefogadjuk, hogy Chris az! Na persze nem en, hanem a masik Chris, az angol DHL sofor, akivel a tura soran minden falu minden vendeghazaban, az osszes teaarusnal, a legeldugottabb tavaknal es minden egyes felreeso osvonyen, az isten-hata-megett is allandoan osszefutunk. (Ez kesobb is pontosan igy folytatodik -a szerk.)

Ismet nagy az oromkodes, keszulnek a ket sarga, egy kek jellegu fotok legkedvesebb tavacskanknal.

Visszafele a masik uton, Braga fele ereszkedunk le. Itt legalabb latszik valami osveny fele, amit felfele jovet hiaba kerestunk. Ez jelentosen megnehezitette a maszast. Amikor alig tudod mar felemelni a labad, akkor nem kellemes azt keresgelni allandoan, hogy eppen hova tudod ujra lerakni. Erre jobb az ut, kevesbe meredek, viszont hosszabbnak tunik. Konkretan rohad le a labunk mar. Arra gondoltunk, hogy lefele benezunk a bragai buddhista monostorba, ahol eppen egy ijasz fesztival zajlik. Borzalmasan erdekelne a dolog, de ugy suvitunk el a monostor mellett hazafele, hogy meg csak ra sem pillantunk. Ha egyszer megallunk, tobbet el nem tudunk indulni a mai nap folyaman.

Kemeny dolog a hegymaszo elet. Alig varod, hogy elerd a menedeket. Beesel a fogadoba, veged van, mint a botnak. Nincs futes, sokszor meg langyos viz sem folyik a csapbol. Fagyoskodsz egy bortoncella szepsegu zuhanyzo-wc-ben, majd folytatod ezt a tevekenyseget a huzatos jegverem szobadban. Azonban igy is fantasztikus erzes az egesz, az ilyen napok mindent megernek.

Lama a konyhaban (6. nap)

2008-05-07T16:34:00.004+05:30

Tegnap Upper Pisangban aludtunk. Nem ez volt betervezve, vezetoink a 100 meterrel lejjebb fekvo Lower Pisangot szantak nekunk, de mi nyughatatlan lelkek termeszetesen feljebb masztunk es innentol kezdve nem engedett el minket ez a kis falu, a vilag egyik legedesebb faluja. Teraszunkrol figyelhetjuk a szemkozti hegylancot, melyet tekintelyes resztvevok femjeleznek: Annapurna II, III, IV, es Ganggapurna. Jo kis csapat!

A kis telepulest mintha egy idoutazas reszeseikent latogattuk volna meg. Semmi sincs, ami a XXI. szazadra emlekeztetne, sot, ha jobban megfigyelem a kornyezetet, akkor ra kell dobbennem, hogy valoszinuleg ket-haromszaz evvel ezelott is pontosan ugyanez a kep fogadott volna. A helyseg folott egy buddhista templom, kis monostor koronazza a domb tetejet. Felmaszunk, fenykepezkedunk es elvezzuk ahogy a tokeletes csendet csak a szel pergette imazaszlok ropogasa tori meg. Sajnos a templom zarva van. Most is ervenyes azonban, hogy aki keres, az talal is. Fel ora mulva kiderul, hogy a Lama eppen hazigazdank konyhajaban imadkozik!
-Mit keres eppen a konyhaban?- kerdezzuk.
Kiderul, hogy vendeglatonk egyik lanyanak a szuletesnapja alkalmabol probal aldast hozni a csaladra. Nosza, rogton meg is nezhetjuk a templomot, igaz, a Lamat tovabbra is nelkuloznunk kell, hadd imadkozzon szegeny, egyik fia nyitja ki nekunk az epuletet. Mecsest gyujtunk, csondben ucsorgunk, majd pajkos gyerekek modjara vegigpiszkaljuk az osszes hangszert, persze "csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja...". A hatalmas dob, cintanyer, es az elmaradhatatlan gongok, de jo lenne ugy igazan nekik veselkedni egy kicsit!

Upper Pisang-bol a felso, nehezebb, meredekebb utat valasztjuk a tovabbindulaskor. Jo lesz ez egy kis intenzivebb edzesnek, raadasul az akklimatizacionkat is elosegiti, ha feljebb kapaszkodunk, aztan egy kicsit ujra leereszkedunk az alvashoz. Ez a dontes sem bizonyult elhibazottnak, megint azt kell megallapitanom, mint oly sokszor mar, hogy "ez az ut eddigi legszebb resze". Upper Pisang, Ghyaru, Ngawal olyan falvak, hogy a National Geographic fotosai sargulnak az irigysegtol (mar amelyik meg nem jutott el ide, he-he). Ezekre a helyekre nem lehet csak ugy eljutni. Hiaba fizetsz be barmely utazasi irodanal, a labadon kivul legjobb esetben egy szamar hatan tudnak elszallitani. Itt nincsenek buszos turistak, mivel nincsenek buszok sem, nincs vasut, nincs auto es motor, mert nincs ut sem, nincs semmi, csak az orias hegyoldalakon kanyargo vegtelen osvenyek. Ezeket azonban csak ket talpra, vagy negy patara terveztek, mast nem turnek meg magukon. Barmelyik iranybol jossz, esetleg repulovel akarsz csalni egy picit, ez akkor is ot napi jarofoldre van minden civilizalt kozlekedesi eszkoz hatotavolsaganak vegetol. Ide legalabb ot napon keresztul kemenyen kell kutyagolni. Felremlik a mondas, hogy "Aki dudas akar lenni, pokolra kell annak menni!" De megeri! Mindenkeppen megeri. Szinte senki sincs itt. Meg azok kozul is, akik velunk egyidoben jarjak az Annapurna kort, kevesen valasztjak ezt a kiterot. Itt teljesen haboritatlan az elet. Az a nehany helybeli, aki itt el, valoszinuleg a hazak belsejeben teszeget-veszeget, vagy eppen fent van a hegyek kozott a yak csordaval. Csak neha bukkan fel egy-egy neni, hogy vigigporgesse az imamalmokat, majd a falu kutjanal jeghideg vizben mosakodjon, mikozben szuntelenul kantal valami dalocskat, lehet, hogy eppen egy imat.

Vegtelenul nyugodt, teljesen haboritatlan az elet. Mi is inkabb a kozos kutacskanal mosakszunk egy gyorsat, hangulatosabb, mint a vendeghaz zuhany cellaja, feltoltjuk a kulacsokat, azutan elidozunk meg egy picit az egyik padon. Felvaltva szemleljuk a Himalayat es a jatszadozo kecskegidakat.
Elont minket az erzes, hogy ezeket a helyeket kerestuk oly nagyon, ezeknek a latvanyatol szisszentunk fel a tv kepernyoje elott, ezek szerepeltek nepali es tibeti almainkban es most itt vagyunk eloben, ez a kezzel foghato valosag korulottunk.

Mar reg kialalkult mindenkinek a sajat ritmusa es stilusa a gyaloglas teren. Kulon-kulon megyunk, neha bevarjuk egymast, egy-egy foto, vagy tea erejeig ujra osszeallunk, egyebkent pedig mindenki elvezi a teljes maganyt. Ez mar masrol szol, mint egy sima kirandulas, a trekking lassan meditaciova alakul at. Mesz-mesz, egyik lepes a masik utan, kilegzes, belegzes, ki-leg-zes, be-leg-zes, egy ido utan mar csak erre koncentralsz. Egyenletesen lelegzel es egyenletesen ver a szived fuggetlenul attol, hogy milyen utemben lep a labad, hogy felfele, vagy lefele visz az ut, hogy hova kell ugrani eppen. Ez most teljesen kitolti egesz valodat, az ut, a haladas, a tempo, es lassan eltunik elmedbol minden folosleges tartalom, nem marad mas csak a nyugalom es a jo ertelemben vett uresseg, amely majd beszippant valamit. Egyszercsak onkentelenul megindulnak a kepek es a gondolatok-erzesek. Elindult a meditacio, a tura es a gyaloglas egy magasabb szintre emelkedett.

Az Istenno Tukre (5. nap)

2008-05-07T14:53:00.003+05:30

Kezd osszeszokni a tarsasag is, lassan mindenkit ismersz, aki veled egy idoben nyomja a trekket, hiszen valoszinuleg egyazon falvacskakban szallunk meg, sokszor ugyanabban a vendeghazban. Osszeallnak a duma es kartyapartik is. Jol belehuzunk minden ejszakaba! Igyekszunk nem lefekudni nyolc ora elott, de ez nem mindig sikerul... he...he...he...
Meg vagytok lepodve, igaz? Ha elmeselem a napirendet, maris erthetobb lesz egy kicsit, ugyanis minden nap igy telik:
6:00 ebreszto. Nekem, mert a csajok mar reges regen fent vannak.
6:30 reggeli.
7:00 indulas, kalandra fel. Innentol kezdve masfel-ket orat kutyagolunk, 20 percet teazunk, azutan ujra kutyagolas, ujra teazas, ujra kutyagolas.
11:30 korul ebed, azaz a Malac teletomi bendojet!
13:00 es 15:00 kozott megerkezunk a kovetkezo szallashelyunkre, a terpviszonyoktol es allapotunktol fuggoen.
Innentol kezdve nincs mas dolgunk lefekvesig, mint:
-levenni a bakancsot es a zoknit, valamint anyazni a fajdalomtol.
-szetesett atomjainkat ujra emberi formaba rendezgetni.
-naplot irni (neha ez a legnehezebb, a faradtsagtol csak nezel ki a fejedbol es egyaltalan nincsenek gondolataid)
-vacsorazni es iszogatni
-esetleg egy kicsit csevegni, vagy kartyazni
-ezutan jon a lefekves (altalaban 20:00 korul), melyet alig birunk kivarni

Es eljott egy ujabb nap. Errol a naprol azonban nehezen fogok tudni irni. Ketszer dontottem meg a sajat rekordomat, ketszer mondtam azt, hogy ez a leggyonyorubb dolog, amit valaha eletemben lattam. Ma mindharman beszamoltunk arrol, hogy volt olyan pillanat, amikor konnyeink csorogtak.

Maszunk es maszunk, kozben figyeljuk a valtozo, es szokas szerint ezernyi szepseggel kecsegteto tajkepet. Elerunk egy ujabb fuggohidhoz, itt a folyon atkelve befordulunk a felso, kelet-nyugati iranyu volgybe. A hid kozepen megallok egy pillanatra, hogy korbekemleljek, megfordulok es teljesen letagloz a latvany! Itt mondom eloszor a nap folyaman, hogy nem lattam meg ilyen szepseget. Ez mar nem egyszeru szepseg, ez egy szentely, egy templom, talan minden templomok legszentebbike. Mi lehetne szentebb mint az erintetlen Anyatermeszet a maga leirhatatlan, megfoghatatlan, mindent elhomalyosito tundokleseben, ahogy minden iranybol korulvesz, atolel, lagyan elringat a karjaiban. Ha pedig templomban vagyunk, akkor illik maskepp viselkedni egy kicsit, igy elhagyom az eddig megszokott, unalomig ismetelt, elcsepelt jelzoket, mint elkepeszto, hihetetlen stb. Nem is lennenek meltoak a helyszinhez, igy csak a puszta tenyekhez ragaszkodom.

A Swargadwari hid kozepen allok, alattam a Marsyangdi fut tova a sziklak kozott. A lepeseim, melyeket utoljara tettem a megtorpanas elott, meg sokaig visszhangzanak a hid szerkezeteben, fel-ala ringatozom. A ket volgy talalkozasanal "L" alakban terul el a Swargadwari Danda, az a sziklakolosszus, melyet eppen csodalok. En most nagyjabol 3000 meteren acsorgok, a sziklaperemek pedig tobb mint 4500 meterre nonek korulottem. Masfel kilometeres magassagra emelem tekintetetmet, hogy befogadhassam a latvanyt teljes egeszeben. Az egyik oldalon majdnem teljesen fuggoleges a fal, az "L" betu masik szaraban pedig meredek csuszdakent siklik a volgybe es szinte teljesen sima. Mintha orias kezek fenyesre csiszoltak volna a feluletet. Ezen az oldalon ho koronazza a peremet, mely eppen olvadozni kezd a nap egyre erosebb sugaraitol, igy az ezernyi kis vizfolyas osszeall es egy majd negyzetkilometernyi feluletu tukrot hoz letre a sziklafalon. Nem tudom rola levenni a tekintetemet. Mikozben tovabb setalok, tobbszor meg kell allnom, hogy ujra es ujra rapillanthassak. A hid utan az ut egy fenyoillattal lenyezteto kis erdosegen vezet at, itt kivalasztok egy alkalmas kovet es leulok egy fel orara. Innen is jol latszik a fal es a tukor, meg nem tudtam elengedni oket.
Vajon kie lehet egy ilyen hatalmas tukor? Lehet, hogy a hegyseg kiralynoje, Annapurna istenno rendezgeti benne rakoncatlan hajfurtjeit a felkelo nap elso sugaraiban? Vagy esetleg ez a Fold Anya furdoszobaja? Ki tudja...

A fel oras merengesbol felriadvan eszlelem, hogy lassan indulni kellene. Nyakamban ott log egy medal Buddha szemevel es az "Om Mani Padme Hum" felirattal a tibeti iras szerint. Utkozben vettem az erdoszelen meghuzodo arustol, akit egyszercsak megpillantottam seta kozben. Kenytelen voltam venni valamit, hogy erre a helyre emlekeztessen. Hirtelen belem hasit a felismeres, hogy muszaly, hogy a Kukacnak is legyen egy ilyen, igy rohanok visszafele, mielott meg o beerhetne. Feluton termeszetesen belebotlok, meg van rokonyodve, nem erti miert rohanok az ellenkezo iranyba. Valami badarsagot makogok, hogy dolgom van, meg ilyesmi es rohanok tovabb. Meg hallom ahogy utanam kialt:
-Csak fel ne massz valamire, te ostoba Malac!

Az arus is epp ugy meg van dobbenve mint a Kukac. Idokozben elkeszitette kis szabadtuzes ebedjet, eppen azt kanalazgatja mikor ra torok. Eloszor szigoruan mereget, azt hiszi, hogy vissza akarom cserelni a lancot. Nagy sokara megerti, hogy meg egy pontosan ugyanilyet szeretnek. Lezajlik az uzlet es mar rohanok is tovabb. Azt hiszem, meg sokaig nez utanam. Ki lehetett ez az erdobol idorol-idore felbukkano amokfuto kobold. Vegul is mindegy, a lenyeg, hogy ket lancot is elvitt a bolondja...

Lendulet (3-4. nap)

2008-05-07T08:11:00.005+05:30

Most mar kohazakban alszunk! Nagyon takaros kis szobaink vannak, bar a takarosrol valoszinuleg sokaknak mas lenne az elkepzelese.Linoleum padlo es ket priccs, ennyi, de ez eleg is, ha esetleg neg tiszta is, az kesz fonyeremeny. Persze mit varhat az ember fejenkent 100-150 forintert? De ne irigykedjetek, mert nem ilyen olcso am itt az elet! Egyre jobban nyilik az ollo az etel-ital es a szallas arak kozott. Igaz, hogy a szoba 100 forint per abrazat, de egy uveg sor mar 720 forintot kostal, mely otthon sem keves, itt pedig egy tetemes vagyon. Persze, tudom, igyunk vizet inkabb! Tesszuk is egesz nap, mert itt napi 4-5 liter folyadek bevitele elengedhetetlen. A palackos asvanyviz azonban a sor mintajara dragul, ahogy tavolodunk a civilizaciotol, es a forralt folyovizet sem ingyen adjak, sot! A jo kis viztisztito tablettank huz ki minket a csavabol, raadasul mellekize is alig van. Ugy megszoktuk, hogy otthon is ezt fogom mindenbe belehajigalni!

Ma ket hotel kozott buzgon valogatva en neztem az egyiket, a csajok pedig a masikat. Kozepen talalkozvan beszamoltam arrol, hogy en mit lattam: "Gyerekek ez nagyon fasza! Olyan mint egy odon, szaz eves hegyi kunyho, fa padlo, fa butorok, oreg mallo falak, nagyon edes!"

Vegul ezt valasztottuk es a vezetoink is biztositottak, hogy ez egy jo valasztas, mert ez egy szep uj szalloda!
-Mi van?- kerdeztem-Ez legalabb szaz eves lehet!
-Dehogy! Tavaly epult!
Hat ilyenek a felkapott hotelek az Annapurna korul.

Ket segitonk van. Egy porter, azaz teherhordo es egy porter-guide, aki valamennyit cipel is, de felig inkabb vezeto, es valamennyire meg angolul is beszel. Mar amennyire beszel...
Egy porter kb. 10 dollarba kerul naponta es max 25 kilot illik raakasztani, egy porter-guide 15 dolcsit kostal es 10-15 kilot hurcol. Kerhetsz guide-ot is, aki jol beszel angolul, de az sokkal dragabb es tojik cipelni barmit is a sajat cuccan kivul.
Tehat mi 25 dolcsit perkalunk a ket emberunknek naponta. Egyelore egy centje sem vesz karba (kesobb ez valtozik - a szerk.), a cipeles es utmutatas mellett egesz nap korulugralnak minket. Az osszes etteremben es szallashelyen intezkednek, minden kivansagunkat igyekeznek valora valtani, ok szolgalnak fel nekunk, es lesik minden gondulatunkat. Ket furcsa kis ficko, egy testverpar. A kisebbik a porter-guide. Vele talalkozni akartunk az irodanal, mielott fizetunk ertuk. Szegeny annyira izgult, hogy ossze-vissza makogott az elso meetingen, valamint lathatoan jobban izzadt, mint az egesz eddigi tura alatt barmikor. Annyira megsajnaltam, hogy mondtam a csajoknak, majd en cipelem a cuccokat, ha szegenyek nem birjak. Persze rogton nekem estek, hogy felejtsem el, meg hulye vagyok, meg minden ilyesmi! De elottem all egy ember, aki otven kilo, es a testvere sem sokkal tobb. Az egyikojuk majdnem husz kilot fog cipelni, persze meg igy is rendesek vagyunk, hogy a 25 kilot nem hasznaljuk ki, en meg itt allok, a nagy marha feher ember, es egy kb. 5 kilos zsakkal fogok szambazni!
Jojjon a tudomany, kitalaltam egy kepletet, amellyel igazolhatom magam:
Porter 50 kilo + csomag 20 kilo = 70 kilo
en 90 kilo + csomag 20 kilo = 110 kilo
Tehat loszar! Sokkal egyszerubb a porternek cipekednie, mint nekem. O igy negyven kiloval kevesebbet cipel, mint en tennem. Persze, hogy o konnyen ugral!
Nem, kedves barataim, nem akarom hallani a keplet cafolatat!

A viccet felreteve, ok egesz eletukben ezt csinaljak, hozza vannak szokva a teherhez, a magassaghoz, az oxigen hianyhoz es a huzos terepekhez. Akkor is le a kalappal az osszes porter es vezeto elott! Van egy remek nepali sor, az Everest. A jubileumi kiadas cimkejen egy fenykep, mely a Kiralyi Foldrajzi Tarsasag (London) tulajdona. A fenykepet Edmund Hillary keszitette, de nem o van rajta. Tenzing Norgay all az Everest csucsan 1953 majus 29-en. Ember meg soha nem allt ott. Kezeben negy zaszlo: Nepal, Anglia, India, Egyesult Nemzetek. O is "csak" egy guide volt, egy vezeto, egy sherpa, de nelkuluk itt senki nem jut sehova.

Nem panaszkodhatunki, nem birjuk rosszul a dolgot. Sokszor messze megelozzuk a portereket is, persze kozben ok cipekednek, de akkor is, ez nem egy rossz teljesitmeny. Sokszor sportot uzunk a sebessegbol, neha mar szinte rohanunk. Meg lehet figyelni a szallashelyek kornyeken, hogy ki honnan es mikor indul. A csoportok nagy reszere jocskan raverunk. Nem is ertem hogyan. Honnan jon most ez a kondi? Igaz, hogy trekkeltunk es sieltunk Indiaban, itt raftingoltunk stb., de megis erthetetlen. Valahogy most nagyon megy es ez rettento jo erzes. Biztos, hogy segit abszolut lelkesultsegunk, a fantasztikus kornyezet, a taj megdobbento valtozatossaga, a csodalatos ido. Ez mind-mind energiat pumpal belenk es szinte repulunk, messze tulteljesitve a napi adagokat. Ez pedig tovabb doppingol mindannyiunkat. Egyre tobbre torekszunk.
Persze most nagy az arcunk, hu de faszak vagyunk a harmadik nap vegen! Majd meglatjuk, hogy mi lesz kesobb. Tudom, az elozo sorok esetleg nagykepuen hangzottak, de en nem gondolom, hogy mi barmilyen nagy dolgot vinnenk itt vegbe, egyszeruen turazunk a sajat oromunkre. Mindossze jol esik, hogy jobban megy a dolog, mint amire szamitottam. Ennyi az egesz. Nem versenyzem senkivel, csak sajat tunyasagomat probalom legyozni.

Ismet remekul aludtunk. Felebredtem, kinyitottam a szemem, moccantam egyet a halozsakban es csak ugy megszokasbol, almosan kipillantottam az ablakon. Banggggggggggggg! Mint akit fejbe vagtak! A kornyezo hegyek meg sotetek voltak, de mogottuk a felkelo nap fenye narancsos rozsaszinure pingalta az Annapurna II es a Lamjung Himal csucsait.
-Jo reggelt kedves Krisztian- mondta az Annapurna II (7937 meter)
-Legyen egy ujabb gyonyoru napod Nepalban- mondta a Lamjung Himal (6983 meter)
-Vazze...- mondtam en... (sokaig kerestem a megfeleloen kedves es intelligens valszt, azutan ez jott ki!)

Elozoleg kicsit nagykepunek mutatkoztunk a teljesitmenyunkkel kapcsolatban. Ma reggel nekifeszultunk az ujabb meredelyeknek es ugy tunik, valami porszem kerulhetett a gepezet fogaskerekei koze. Nem ugy megy a dolog, mint ahogy elvarnam! Az izmokkal egyelore nincs baj, de az izuletek es csontok, foleg a labfejemben es kornyeken, az ejszaka folyaman mintha helyet csereltek volna egymassal, biztos, hogy nem a jo helyen vannak! Az is lehet, hogy egyszeruen berozsdasodtam ebben a paras idoben. Beletelik egy oraba, mire a rozsda lekopik es ujra minden rendesen mukodik. Mindenesetre visszaveszek az arcombol egy kicsit a tovabbiakra nezve!

Nem allunk meg ebedelni, mert reggel 10-re odaerunk a kijelolt helyre, es a nepali ebedidore egyelore nem all ra a gyomrunk. Belehuzunk meg egy picit es 12-re elerjuk ejszakai szallashelyunket. Nem banjuk... Levesszuk a bakancsokat es darabokra hullik a labunk. Jo is, hogy megalltunk, mert allitolag ebben a faluban van internet kavezo. Yahooooooo! Tudunk egyet uzenni nektek! Elindulunk felfele a faluban, kozben vegigporgetjuk a foutca mind a 111 db imamalmat. A kis hidacskan athaladvan eszlelem, hogy van egy edes vizi imamalom is, a furge patak hajtja nagy boszen. Jopofa az internet kavezo, fabol van itt is minden, csakugy mint a szobankban. Mindketto egy alpesi hutte belsejere hajaz. Csoda, hogy van itt net, de meg is kereik az arat. En tiz percet voltam, az Era tizenhatot. Az osszeg, amelyet fizettunk, fedezi egy ember nyolc napi szallasat!

Vagjunk bele (1-2. nap)

2008-05-06T17:18:00.008+05:30

Kinyitom a szemem... felettem a nap felenken bujkal a felhok kozott. A hatamon fekszem, erzem ahogy a nagy, meleg szikla puhan alamsimul. Pocakomon a Kukac nyugtatja a kis buksijat. Kicsit megemelem a fejem, hogy rapillanthassak a labaim elott elzudulo Marsyangdi-ra. Tele van elettel ez a folyo... szinte csak zugokbol all, barmerre jarsz hallod a dalat. A folyovolgyet korulolelo hegyek egymas mogotti vonulatai, mint egy szinskala pasztellzoldjenek az arnyalatai vesznek bele a paraba. Forgatom a fejem, nem latok ember alkotta targyat semerre. Mindenutt csak a termeszet maga.

Semmi dolgunk nincs.
Letudtuk az Annapurna Circuit elso napi adagjat. Innentol kezdve heverunk a folyoparton, irogatunk, kartyazunk, eszegetunk es iszogatunk, valamint a vezetonkkel atvesszuk a holnapi utvonal reszleteit. Mas dolgunk nincs, es szerencsere nem is lehet. Itt nincs telefon, nincs internet, nem lehet ugyeket intezni, sem shoppingolni, nincs hova menni a folyoparton kivul.
Nincs mas, csak az itt, csak a most!

Raadasul meg buszkek is lehetunk magunkra, ragyogo a temponk, legalabbis eddig. A hegyek kozott nem kilometerekben merik a tavolsagot, hiszen a terep nehezsegi foka olyan valtozatos, hogy az egyszeru tavolsag szamitas csak hasznavehetetlen informacioval szolgal. Orakban merunk, valamint napi jarofoldekben! Bizony, mint a mesekben, kalandregenyekben es western filmekben! Eddig az elore kalkulalt idotartamok 70-75%-a alatt letudtuk a tavokat!
Van is arcunk rendesen! Ide nekunk a vilag osszes hegyet, hadd szaladjunk fel rajuk meg reggeli elott! Roppant kivancsi vagyok, hogy nehany nap mulva hogyan nyilatkozunk majd.

A Pokharabol velunk buszozo izraeli csoport csalashoz folyamodott, a tura elso nehany orajat, ameddig meg vezet "ut", azt busszal tettek meg. Micsoda kispalyas csapat! he...he...he...
Raadasul szetrohogtuk mindenunket, mert haromszor eloztuk meg a buszt gyalog! Ez koszonheto egyreszt az utnak csak nagy eufemizmussal nevezheto sziklas, vizmosas-szerusegnek, masreszt annak, hogy a helyi jaratok minden bokornal megallnak, hogy az uri kozonseg fel- es leszallhasson. A vilag egyik legrohejesebb felirata a busz hatuljan talalhato:
"Manang Express"!
Eloszor is ez az "ut" el nem juttatja ot Manang-ig, hacsak az utasok a vallukra nem veszik, masodszor pedig az expressz kifejezes talan enyhe tulzas a 8-10 kilometer per oras atlagsebesseg ismereteben. Gondolom a jarmu tulajdonosai ismerhetik a felirat olvastan fellepo reakciokat, mert kicsit lejjebb meg egy tabla: "Fuck You!"

Lassan felkelunk a folyoparti sziklakrol es felszaladunk a "hotelbe" vacsorazni. A haromagyas lakosztalyunk es maga a hotel foepulete igencsak takaros, bar hianyos szerszamkeszlettel harminc perc alatt kulonbet barkacsolnek. Ez azonban utanozhatatlan bajt kolcsonoz az egsznek. Kiszamoltam, hogy amennyiben minden egyes nap tele vannak, akkor a szobaarak alapjan a szalloda havi 600 dollart forgalmaz! Vauuuuuuuuuuuuu!
Ebbol mar csak a rezsit es az alkalmazottakat kell kifizetni. Persze a vendeglato egyseg, mely egy sufnibol es nehany kerti asztalbol all, viszi a hatan az egesz vallalkozast. Egy uveg sor pontosan annyiba kerul, mint harmunk szallasa. Ez persze nem jelenti azt, hogy kulonosebben draga lenne a sor!

Mindenki nagyon kedves, alaposan korulugralnak minket, remek a kajcsi is. Itt allhatnanak sorban csabito ajanlataikkal a nagy lancok, mint Sheraton, Radisson, Coralia, Hilton, Kempinski, Meridien es az osszes Four Seasons, en most innen semmi penzert nem mozdulnek!

Masnap mar kemenyebb a menet, felmaszunk egy szintre, hogy meg melyebbre lemaszzunk, azutan ismet fel. Sziklakon ugralunk, patakok felett egyensulyozunk, kapaszkodok, meredelyek, sziklak pereme. Hogy ujra ismetelgessem a mar unalmas tajleirast, egymast valtjak a soha nem latott magassagu sziklafalak, a szazmeteres vizesesek, a vad vizek felett ivelo fuggohidak es mi mar szinte meg sem allunk, elo sem vesszuk a fenykepezogepet. Mondhatnam azt is Pittike szavaival elve, hogy mar fekve hanyunk a vizesesektol, a kanyonoktol es a fuggohidaktol! Persze nem igy van! De ennyi szepseget egyszeruen nem lehet lefotozni, nem lehet megorokiteni. Keves a digitalis technika, keves a papir es a tinta, keves a szo, csak az erzes marad, az az atadhatatlan, na es persze a tulcsordulo sziv.
Es szinte meg sehol sem jarunk! A masodik nap telt el a tervezett 21-bol es hol van meg az Annapurna 8091 meteres csucsa, vagy a Thorung La hago a maga 5416 meterevel. Megis, ez mar itt az edenkert maga. Ma esti menedekunk kis ettermi asztalanal irom ezeket a sorokat. Kinezek az ablakon, a vizeses (igen, megint) pont a szemem magassagaban kezdodik a tuloldalon, onnan veti bele magat a ketszaz meterrel alattunk hompolygo folyoba. Mindenhol sziklafal, sziklafal es sziklafal. Ki kell hajolnom, ha latni akarom az eget. De megeri a latvany, olyan, mintha a paraba veszo csucsok es peremek kozvetlenul a mennyeket tartanak itt a lenti edenkert felett. Nem fer bele a kameraba, se a szivembe!

Na de lepjunk tovabb, mert mar magamtol is emelyegni kezdek, pedig csak leirom, amit latok.
Ma eltuk at eletunk egyik legkomolyabb teriszonyat. A szakadekok peremen mar otthonosan mozgunk, kiallunk a fotokhoz, legalabbis az Andi meg en, persze csak akkor, ha a Kukac eppen hagyja. De ez most mas volt.
Sajnos elkezdtek epiteni az utat a volgyben Manang fele -meg jo, hogy idejeben jottunk erre az erintetlen tajra-, es ez azzal jar, hogy oriasi darabokat robbantanak ki a sziklafalbol, majd jonnek a kotorok a kalapacsokkal es kifaragjak a maradekot. Botladozunk a kofejteseken a magasban, egyszercsak elerkezunk egy ponthoz, ahol megallitanak, mert eppen elottunk, a fejunk felett bontjak a hegyet. Tiztonnas darabok potyognak kavicskent a melysegbe. Varunk, varakozunk es egyre jobban remeg a labunk. Most meg egy kenyelmes ket-harom meter szeles peremen allunk, de elottunk, ahol fent bontanak, egy 50 centimeteres kis atjaro lathato. Bal oldalt a fuggolges, sot kifele hajlo sziklafal, jobb oldalon pedig... nem is tudom, egyelore nem akarunk lenezni... a fuggoleges fal folytatodik lefele a folyoig. Tulzas nelkul 300 meter a melyseg alattunk.

Balra fal folfele, jobbra szakadek lefele, kozte az a bizonyos 50 centis perem, rajta a felulrol hullott tormelek, amelyen bizony neha el-el csusszanhat a cipo! Csak ot meter, ennyit kell rajta megtenni, de most nem lehet hibazni. Le nem nezhetsz, de a labad ele sajnos muszaly, nem csuszhatsz meg, nem lephetsz melle!
Csak ot meter! Soha nem lattam meg ilyen hosszu ot metert! Nincs mas ut, menni kell.
Szemellenzo kellene, csak a labunk ele fokuszalni.
Elindulunk...
Csak otven centi, csak otven centi es csak ot meteren, ot meteren, ot meteren...
Aterunk!
Meg sokaig remeg a lab, kalapal a sziv, omlik az adrenalin. Megcsinaltuuuuuk!!!

Meg jo, hogy nem jott szembe egy oszver karavan! A legfontosabb szabalyt jol megtanultuk mar. Barmilyen nagyobbacska allat jon szembe, nem is beszelve az oszverkaravanokrol, mindig a hegy fele kerulunk! Az ember rogton keres egy biztos menedeket es felreall a HEGY FELE! Az ostoba oszver ugyanis csak jon es jon... egy centire megy el melletted, de az oldalara kotozott teher pont telibe ver. Ha ilyenkor a szakadek szelen allsz, akkor el is kezdheted befuzni a vetitogepbe az eleted filmjet!

Ujra Itt es Dobbenet

2008-05-06T16:46:00.005+05:30

Halihoooooooooooooo!

Visszatertuuuuuuuuuuuuuuunk!

Megcsinaltuuuuuuuuuuuuuuuuuuuk!

Nehez lesz most egy kicsit ujra belekezdeni... Egyreszt rettentoen elszoktunk a billentyuzettol, ami remek erzes, masreszt mit meseljunk arrol a 16 naprol, mely eletunk egyik kiemelkedo kalandja volt. Azert valahogy csak megoldjuk. Era mar dolgozik a kepeken (2 Gigabyte az anyag), en pedig elkezdek irogatni. Azt hiszem, hogy megprobalok sorrendben haladni, de a teljesseg igenye nelkul. Majd neha csapongok egy kicsit ide-oda, ahogy tolem megszokhattatok!

Nehany mondat bevezetonek es kedvcsinalonak, nem csak az eljovendo irasokhoz, hanem a magashegyi trekkinghez ugy altalaban:

A mai napon befejeztuk a gyaloglast es az utolso allomasunkon elgyotort labainkat begyomoszoltuk egy mikrobuszba, hogy ne kelljen megvarni az egy ora mulva erkezo allami buszt. Ultunk a zotykolodo gepezetben es elkepesztoen furcsa erzes keritett hatalmaba. Aztan rajottem, hogy mi is az.

16 napon keresztul semmifele jarmuvet nem vettem igenybe, csak a sajat labam segitsegevel haladtam elore.

Belegondoltam es elszornyedtem, rogton meg is kerdeztem Erat:

-Mikor tortent meg veled utoljara, hogy 16 napon keresztul semmilyen jarmuvet nem hasznaltal?

-Azt hiszem soha, leszamitva csecsemokorom elso nehany hetet!

Bizony, bizony...

Gondoljatok csak bele egy pillanatra. Miota az eszunket tudjuk (azaz emlekeink kezdete ota) valoszinuleg egyikunkkel sem fordult elo -es most elsosorban a sajat korosztalyunkra es a nalunk fiatalabbkra gondolok-, hogy ne vettunk volna igenybe mas eroforrast a kozlekedeshez, a sajat izomeronkon kivul, legalabb ketto heten keresztul. Autok, motorok, villamosok, trolibuszok, metrok, repulogepek, helikopterek, hajok, motorcsonakok, sifelvonok, liftek, mozgolepcsok szallitjak sorvado testunket. Dobbenet... 16 nap mindossze, es meg soha korabban nem tortent ilyen velem...

Pergessetek le ti is eletetek filmjet es meglatjatok, hogy egymast valtjak benne a kulonbozo benzin, gazolaj, kerozin es elektromos meghajtasu ketyerek. Talan talaltok egy-ket nap szunetet, de 16 napot nem valoszinu. En most elegge ledobbentem magamon.

Vad vizek, lagy pillanatok

2008-04-19T14:30:00.008+05:30

Itt allunk a folyo partjan. Mellettunk megdobbento mennyisegu holmi hever szanaszet. Ezt mind fel kene pakolni egy darab gumicsonakra es egy szinten felfujos katamaranra. Ez meg rendben is lenne, de tizenegy fonek is helyet kell szoritani. Heten vagyunk vallalkozo szellemu evezosok, valamint a negy fonyi szemelyzet. Hogy konnyebb legyen megoldani a logisztikai fejtorot es talan a csomagokon is konnyitsunk a testsulyunk rovasara, eloszor megebedelunk. Minden flottul zajlik, remek a hami is, biztato a kezdet!

Teli gyomorral tenyleg jobban megy a csomagolas es nemsokara utrakesz a ket lelekveszto. A katamaranon kozepen foglal helyet a konyhai felszereles, valamint az elelmiszer keszlet, ket vezeto lapatol majd rajta furcsa terdelo helyzetben. A gumicsonak, azaz a raft eleg viccesen fest. A kozepen van felhalmozva az osszes szemelyes holmink vizhatlan zsakokba tomkodve, valamint a satrak es matracok tomkelege. A kupac ember magassagu, a ket oldalon ulok at sem latnak felette. Szamomra nem ez a stabilitas mintapeldaja, de a vezetok megnyugtatnak, hogy franko lesz minden. Ok tudjak, legalabbis remelem, de kozben latom, hogy dolnek a rohogestol. Kerdes, hogy ez jo, vagy rossz jel-e?!

Rovid, de velos az eligazitas, atvesszuk az alapveto vezenyszavakat, a kieses es borulas eseten kovetendo viselkedesformakat, majd megtudjuk, hogy vizreszallas es nemi gyakorlatozas utan megallunk majd, hogy elore setalva szemrevetelezzuk a "Small Brother" nevu zugot, hogy hajozhato-e.

Miert ne lenne?-kerdezzuk szinte egyszerre.

Mert par hete egy indiai csapatot kotelekkel kellett menteni a "Kis Batyo" mosogepebol.- hangzik a megnyugtato valasz!

Hat ez remekul hangzik bemelegitesnek! Meg sem merjuk kerdezni, hogy milyen lesz a kovetkezo, a "Big Brother".

Igen, nem egy vizi vidamparkban vagyunk, nem is a Rakos Patak bekanyalaban kaparaszunk, ez itt a Kali Gandaki, a pusztitas istennojenek, Kalinak a folyoja! Nepal a vadvizi evezes mekkaja, a Himalayabol lezudulo folyok a vilag legjobb terepeit kinaljak, viszont nem mindenhol lehet konnyelmuen viccelodni. A Small Brother "csak" egy negyes zugo, viszont egy navigacios hibaval, vagy lusta evezessel a rossz oldalra kerulve konnyen eletveszelyesse valhat. A bal oldalon a meder es a sziklak egyuttese kivaltja az ugynevezett mosogep jelenseget, ahol a hullamok folyamatosan visszafordulnak onmagukba, az orvenyek fogva tartanak, es ha itt borul a raft, akkor innen nem nagyon jutsz ki a sajat erodbol. A lusta indiaiak, akik termeszetesen az evezesre is eppugy szartak, mint minden mas munka jellegu dologra, porul jartak. Persze lehet, hogy csak ugy gondoltak, ami naluk szinten elkepzelheto, hogy nehogy mar a nepali kis kocsog mondja meg nekik, hogy mit kell csinalni, nehogy mar evezniuk is kelljen, mikor ok fizetik az egesz turat. Ez nem a legcelravezetobb magatartas egy vadvizi turan, itt illik azt csinalni, amit a vezeto mond.

Mi meg is csinaljuk az elso kisebb zugonal, igy a vezetonk bevallalna velunk a Kis Batyot, ha mi is benne vagyunk. Elore evickelunk a sziklas parton es egy kisebb magaslatrol szemleljuk a "rokont". Hat, remeljuk joban leszunk igy csaladon belul, mert eleg komoly latvanyt nyujt a porgo-forgo, daralo szeru viztomeg. Kicsit messzebb latszik a kerulout, igy vegul rabolintunk. A kormanyos azt mondja, hogy esetleg lejohetunk csak mi ferfiak, de a lanyok, le a kalappal mindannyiuk elott, hevesen tiltakoznak. Azt mondjak, hogy vagy senki, vagy mindenki, igy egyutt helyezkedunk el a raftban ujra, es nekivagunk...

Ugy latszik, hogy a mosogep latvanya igen eros dopping hatast fejtett ki mindenkinel, mert amikor a valaszutnal felhangzik a "Harder!", azaz erosebben vezenyszo, akkor het ember egyszerre, egy utemben ugy feszul neki a lapatoknak, hogy azt orom nezni. Benne van apai, anyai, sziv es lelek, a csonak ugy lodul meg, mintha motort szereltunk volna ra, meg az is lehet, hogy ez a "Jaj Istenem, kedves az eletem!" evezes betolna minket egy olimpiai selejtezobe.

Az "elagazas" kozepen tronolo szikla egyre csak kozelit, mi haladunk, haladunk, de biztos, hogy eleg a tempo? Biztos, hogy aterunk a jo oldalra? Mar csak par masodperc van hatra, hogy megcsinaljuk, aztan vege, elbukunk.... de nem, megvan, atcsusszantunk!!!

Oriasi hullamok csapnak at a hajon, nyeljuk a vizet, de megint minden arcot atrajzol az a bizonyos levakarhatatlan vigyor, es ahogy elerjuk a csendesebb vizeket evezok lendulnek es koccintanak a magasban, elont minket a "Megcsinaltuk!" feeling, atestunk a tuz-, illetve inkabb vizkeresztsegen, es talan ujra beleneztunk abba a bizonyos ket arcba.

A kovetkezo a Big Brother, hogy ne unatkozzunk. Repulunk a hullamokon, meglovagoljuk a hullamvasutat, de most mar teljes biztonsagban, teljes ellazultsagban, es mindenki biztosan tudja, hogy egesz eletere rabjava valt a vadvizi evezesnek. Itt most negyesig jutottunk el a hatos skalan, de ez sem elhanyagolhato. A fokozatok hatvanyozottan erosodnek folfele haladvan, egyes-kettes a jo kis csaladi evezgetes, harmas a jelentosebb "white water", azaz vadvizi elmeny, a negyes mar nagyobb ugras, ezt csak tokeletes felszerelessel, tapasztalt vezetovel, es biztonsagi kajakosokkal ajanljak a jobb kondiban levo, viztol nem megriado delikvenseknek. Az otos mar teljesen mas teszta, ott mar csak a profik indulhatnak a legkorultekintobb szervezes mellett. Es hatra van meg a hatos. Ez mar a nem hajozhato kategoria. Illetve ez sem teljesen igaz, hiszen mindossze 95 szazalek az eselye, hogy vegleg ott maradsz, es az a maradek 5 szazalek azert eleg biztatoan hangzik.

A zugok kozotti pihenokben lassan csordogalva van idonk egy kicsit korbe kemlelni es ismet potyog lefele az allunk a latvanytol. A folyo hihetetlen melysegu kanyont vajt a hegyek koze, fuggoleges sziklafalak tornyosulnak folenk, mellettunk gyonyoru kek es piros tollazatu halaszmadarak (Kingfisher ismet) roppennek agrol agra. Mint mar annyiszor eddig is, csak nezunk ki a fejunkbol es probaljuk befogadni a latottakat. A taborozassal is sikerul megugrani a mar magasra tett mercet, gyonyoru homokpadokon verjuk fel a satrakat, vezetoink tunderiek, a tarsasag, mint mar oly sokszor, most is remek. Lassan hamvad el tabortuzunk fenye, hogy atadja helyet a turelmetlen holdnak, aki mar nagyon szeretne nekunk bevilagitani az egesz kanyont, szeretne kepmasat is viszontlatni a viztukorben, valamint megcsillogtatna ezust koronajat a zugok ejszaka sem piheno habjain. Nem kell altato... az egesz napos evezes, uszas, tabor allitas megteszi a hatasat es az erdok ezer hangja szovetsegre lep a zugok morajaval es ket kozeli vizeses duborgesevel, hogy alomba ringassanak minket.

Masnap a folyoparti reggelinel furdozve a nap elso sugaraiban az Era Kukac kozli, hogy sosem gondolta volna, hogy ennyire szeret evezni, hogy ennyire imad taborozni, es kesobb a vadvizi kajakot kiprobalvan hozzateszi, hogy ugy tunik bolondul a kajakozasert is. Ez a rovid es furcsa szerkezet egyebkent nagyon vicces egy lelekveszto, eppen csak arra gondolsz, hogy esetleg jobbra fordulnal egyet, es mar porogsz is ezerrel. Termeszetesen csak a zugok kozotti csordogalasnal probalhatjuk ki, de egyszer vissza kell ternunk ide, hogy egy "Kajak Klinikan" elsajatitsuk kezelesenek rejtelmeit, es vele is meghoditsuk a feher habokat.

Most van az elso alkalom, hogy azt kell mondanom, hogy az Era fele blogba felrakott kepek sem tudjak visszaadni azt a szepseget, amelyben reszunk volt. A vadvizi elmenyek legnagyobb resze pedig nem fotozhato, hiszen nehezen tudnad elokapni a fenykepezogepet a vizhatlan tartalybol mikozben a hullamvasuton lapatolsz, ha pedig megis eloszedned, akkor azzal az erovel akar a folyoba is dobhatod, ott sem lesz vizesebb mint a csonakban. Ennek ellenere nehany kisebb zugorol sikerult ugy fotot kesziteni, hogy miutan a csonakkal atjutottunk, a nyugodt vizen visszafordulva lekaphattuk a katamaranon zotykolodo tarsainkat. A tobbit kepzeljetek hozza...he...he....he

Emlitettem, hogy most sem nelkuloztuk a jo csapatot, de egyikukrol kulon szot kell ejtenem. John angliabol jott a nemet baratnojevel es szegeny Parkinson korban szenved, ebbol kovetkezoen alig tudja koordinalni a mozgasat, egy bottal a kezeben probalja navigalni vegtagjait, melyek nem feltetlenul az agyi parancsoknak engedelmeskednek, sokszor teljesen kulon eletet elnek. Ez termeszetesen kihat a hangkepzesnel hasznalatos izmokra is, igy beszede is csak nagy odafigyelessel megfejtheto, sokan emiatt nemanak, vagy ertelmi fogyatekosnak is gondoljak. Pedig egyaltalan nem az, hihetetlenul kedves, jo humoru ficko, aki mellesleg remek allassal rendelkezik, nagyteljesitmenyu szamitogep rendszerek szabad kapacitasat ertekesiti. Meseli, hogy nem tudtak vele mit kezdeni az amerikai bevandorlasi hivatal tisztviseloi, amikor a legitarsasag figyelmessegbol toloszekben tolta at a vizsgalatokon, mikozben o egy munkavallaloi vizumot lobogtatott. Minden fogyatekossaga ellenere teljes eletet el es boldog ember. Csinos baratnoje van, rengeteget utazik es mindenben benne van, legyen az hegyi trekking, vagy mint lattuk, vadvizi rafting. O meg evezni is szeretett volna, de a vezetoink errol lebeszeltek a negyes zugokra valo tekintettel, igy ket kotelbe kapaszkodva repulte at a hullamokat es sikoltozott a gyonyorusegtol. Mindig megtalalja a modjat, hogy erezze azt, hogy el!

Csodalattal es maghatottan figyelem, ahogy patakok felett egyensulyoz at a koveken lepdelve. Az embernek eloszor elakad a lelegzete es rogton ugrana oda, hogy segitsen, de o elharit a legtobb esetben. Elkepeszto, hogy akirol meg az aszfaltozott utcan is azt hiszed, hogy mindjart elvagodik, az ugyanezzel a mozgassal sziklakon es pallokon halad at. Nagy ritkan keri, hogy egy karba kapaszkodhasson, de csak a vegso esetben.

Meseli, hogy mar megszokta a bamulo tekinteteket, de az indiaiak aztan igazi csodabogarnak tartottak. Emlitettuk, hogy a szajtati trogerek milyen leplezetlenul bamulnak minden feher emberre, el tudom kepzelni, ahogy ot korbe alljak, nevetnek rajta, vagy husz centirol toljak szurkos kepuket az arcaba. Nem volt egyszeru dolga a rengeteg kobor kutyaval sem. Nem csak hogy bottal kozlekedik, de azt meg koordinalatlanul lobalja is, melyet minden bloki tamadasnak vel, ilyenkor menekulore kell fognia a dolgot. O azonban csak megy, utazik, eli az eletet, es ha valakinek segitsegre van szuksege egy sator felveresenel, vagy a raft felpumpalasanal, akkor biztos lehetsz, hogy o ugrik eloszor oda!

Masodik taborhelyunknel abban a megtiszteltetesben reszesulok, hogy en kiserhetem be egy otven meter magas vizeses ala a sikamlos koveken lepdelve, hogy utana egyutt sikoltozzunk a rank zudulo, hihetetlen ereju viztomeg alatt. A sugarak szinte atfurjak a vallunkat, hatunkat, koponyankat, de nem mozdulunk... csak o mozog, mint mindig allo helyzeteben is. Ranezek, es ugy latom, hogy nem csak kivulrol nedvesedik csillogo szeme es nekem is elhomalyosodik egy kicsit a tekintetem...

Nepaaaaaaal!!!

2008-04-19T13:10:00.004+05:30

Vegre elerkeztunk Nepalba is!
Udito a valtozasok tomkelege Indiahoz kepest. A Lonely Planet ugyan azt irja, hogy Kathmandu egy koszos, budos, szmogos nagyvaros, de ugy tunik, hogy a nepali kiadas szerzoi meg nem tettek be a labukat soha Indiaba, mert ahhoz kepest az ember ugy erzi, hogy svajcba erkezett. Rogton a hatar atlepese utan megvaltozik a kep. A falvak sokkal tisztabbak, a portalok rendezettebbek, a forgalom kisebb es nem allnak uton-utfelen a "roppant elfoglalt" szajtati trogerek, ahogy Era megfogalmazta. Az arcok, a szemek nagyobb ertelmet es kulturaltsagot tukroznek, es ha veletlenul felhangzik a jol ismert gyomorforgato harakolas, melyet altalaban egy gusztusos toccsanas kovet az aszfalton, akkor biztosak lehetunk benne, hogy egy muvelt indiaival hozott ossze a joszerencse.

Az utikonyv szerzoi oldalakon keresztul ontjak remtorteneteiket a nepali buszkozlekedes veszelyeirol es viszontagsagairol, mi azonban legkellemesebb utjainkon veszunk reszt, ahol a kalauz udvariasan felhivja az utasok figyelmet az elkovetkezo pihenokre, az ott eltoltendo idotartamra es az etkezesi lehetosegekre. Kedvesek es intelligensek, indiai kollegaik ugy erzik, hogy hatalmat kaptak a kezukbe ezzel a megtisztelo hivatassal, es ki is hasznaljak ezt sokszor minosithetetlenul paraszt stilusukkal. Nepalban joval kisebb a forgalom es talan ez is hozzajarul ahhoz, hogy a soforok keze tobbszor szakad le a dudarol, ami szinten emeli a hangulatot. Egyelore nem talalkozunk a megszokott negyes-otos elozesekkel sem, amikor busz eloz kamiont, szembol traktor eloz uthengert, kozottuk probalnak elferni a tobbiek es a kisebbek kenytelenek a padkan at a fak koze hajtani, hogy ne tiporjak el oket.

Kathmandu pedig nem tulzsufolt, nem koszos es nem budos. Legalabbis nekunk most egy picit sem tunik annak. Vajon mi tunhet annak Varanasi utan? El nem tudom kepzelni...
A legtobb etterem es bar europai szinvonalu, a szemelyzet kedves es ertelmes, legtobbszor a konnyunk csordul a meghatottsagtol, amikor a nivo, vagy egy-egy iz megkongatja az ismeros harangokat. Tokeletes masszazshoz is jutunk, talan a legjobb minden eddigi kozul, es kokteljainkat kortyolgatva, vagy Thomas Kilroy steak koltemenyei folott borozgatva megallapitjuk, hogy itt igen, itt tudnank elni, pedig meg semmit nem lattunk az orszagbol, meg varatjuk a nevezetessegeket, meg csak messzirol hallgatjuk a nyolcezres csucsok es vad folyok tavoli, de egyre erosodo hivoszavat.

Nem tetlenkedhetunk sokaig. Ki sem latszunk a bokros teendok halmai mogul. Oh, mi szegeny parak! Meg kell szerveznunk egy 21 napos Annapurna expediciot felszerelessel, hordarral, vezetovel egyutt, s hogy elotte se oljon meg minket az unalom, beiktatunk elotte egy harom napos rafting turat a vilag egyik legmelyebb folyovolgyeben futo Kali Gandaki-n. Rohangaszunk, targyalunk, szervezkedunk es vasarolunk. Elkepeszto mennyisegu es valtozatossagu ruhanemu es felszereles ment mar at a kezunkon, akar vasarlas, akar berles formajaban, megtolthetnenk veluk egy kisebb sportaruhazat. Persze voltunk a tengerben es a havas csucsokon, voltunk kemenceben es jegveremben, lovagoltunk es tevegeltunk, kajakoztunk es raftingoltunk, reszt vettunk szafarikon es hegymaszo turan, sieltunk ott, ahol a madar sem jar, es meg ki tudja, mi var rank!

Most eloszor is Pokhara var rank, innen indul a vadvizi turank. Edes kis varos egy gyonyoru to partjan, melynek viztukreben tetszelegnek maguknak a kornyek hegyoriasai. A Macchapucchre capauszony szeru csucsa uralja a latkepet, s bar a tavolban all, megis tekintelyt parancsoloan magasodik a taj fole. Itt Nepalban nem tartozhat a nehezsulyu bajnokok koze, ahol a vilag tiz legmagasabb csucsa kozul nyolc talalhato, ott a maga szereny 6997 meteres magassagaval szinte "torpe" szegeny. Azonban a topart, ahonnan szemleljuk 880 meteren helyezkedik el, es ez a 6117 meteres vertikalis kulonbseg nem is tunik oly elhanyagolhatonak. :-)

Nehez elhinni, hogy itt vagyunk. Minden "pillanat-megelo" kepessegunket ossze kell szednunk, hogy ateljuk azt, ami orokke oly tavolinak es elerhetetlennek tunt, amely borzongassal tolti el az utazot, s ugy hangzik: NEPAL.

Kepzelt riport

2008-04-13T13:55:00.003+05:30

Hat eljott ez a pillanat is! Bucsut mondunk Indianak!
Lehet, hogy junius elejen egy par napot meg Ladakhban toltunk majd, de az a resz sokkal inkabb Tibethez hasonlit a Himalaya vonulatai altal elzart volgyeivel, fennsikjaival es buddhista kozossegeivel, kolostoraival. Ez a terseg az ev atlag nyolc honapjaban kozuton megkozelithetetlen, a behavazott hagok jarhatatlanok. Mi repulunk majd egyet Leh-be, ez sem lesz egy utolso kaland, illetve az lesz, de csak idorendben.

Az igazi Indiatol azonban bucsut veszunk. Korai meg a szamadas, azt mar lehet, hogy otthon keszitjuk el, miutan elfogyasztottuk az elso paprikas csirket, vagy gardonyi bogracsos halaszlevet. Egy szakasz azonban lezarult, dobbenetes mennyisegu elmennyel gazdagodtunk, soha nem remelt kalandokat eltunk at, es hala a blogjainknak sikerult feldolgozni, megorizni ezeket a torteneseket es erzeseket. India kilenc allamaban jartunk, sorrendben: Goa, Kerala, Tamil Nadu, Karnataka, Rajasthan, Punjab es Haryana, Himachal Pradesh, Uttaranchal es Uttar Pradesh... szep sorozat. En igyekeztem foleg az igazi pozitiv elmenyeket megfogalmazni, kiemelni es felmagasztalni azt, ami erdekes, ami szeretheto, ami tanulhato, ami megmutatja azt, hogy miert is erdemes Indiaba ellatogatni. Termeszetesen rengeteg kellemetlen, vagy negativ tapasztalatrol is be tudnek szamolni, az "Elet nem habostorta, Pelikan elvtars!", plane Indiaban nem, foleg persze az atlag indiaiaknak. Azt hiszem azonban, hogy a neha fellobbano indulatok es nagativ erzelmek termeszetes velejaroi egy olyan utnak, mely egy teljesen ismeretlen, a mienktol meroben kulonbozo vilagba vezet. Az ebbol adodo kuzdelmek es esetleges megprobaltatasok csak novelik a kaland erteket, es ragyogobba teszik a pozitiv emlekeket. Egyebkent is, ugy gondolom, hogy a jorol es szeprol erdemesebb irni egy ilyen utinaploban, ezek a tapasztalatok tanitanak valamit, adnak valami maradandot, talan nem csak nekunk.

Nehany kerdes, azaz kepzelt interju magammal, hogy megis legyen valami ostoba osszegzes fele:
-Elnel Indiaban?
-Biztosan nem.
-Visszajonnel maskor is?
-Egyertelmuen igen, rengeteg helyet szeretnek meg meglatogatni, de sok helyre, amelyet mar bejartam, nem mennek vissza. Indianak nem minden resze az ugynevezett "minden evben visszanezek" celpont, bar sok ilyen is van.
-Ajanlanad masoknak?
-Igen, de mindenkinek mas tetszene. Lennenek szeretett es gyulolt reszek is.
-Megtalaltad onmagad?
-Hulye kerdes, nem is kerestem! Azt hiszem, hogy ehhez nem kell elutazni sehova. Nem kifele kell elindulni, hanem befele es elfogadni azt ami szembe jon. Az elso lepes a megismeres, a masodik a megertes, a harmadik az elfogadas, a negyedik a szeretet onmagunk iranyaban. En a harmadik es negyedik lepcsofok kozott ingazom, de ugy erzem, hogy tudom, mi a kovetkezo lepes.
-Ugy erzed, hogy a te utad "keleten" van eletvezetesi, filozofiai, vallasi szempontbol?
-Nem. Szerintem, es nalam merhetetlenul okosabb es muveltebb emberek szerint is, aki nem talalja meg az utjat a sajat kulturalis kornyezeteben, az nem fogja megtalalni mashol sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tanulhatnank, merithetnenk mas kulturakbol, sot!!! De a tapasztalatokat at kell engedni a sajat lelkunkon, pszichenken es integralni kell a sajat eletunkbe.
Egy keleti bolcselet szerint: "A boldogsagot nehez megtalalni onmagunkban, masutt pedig lehetetlen!". Ez szerintem feltetel nelkul igaz, es erdemes nagyon melyen elgondolkodni ezen a mondaton. A legtobb frusztraciot az okozza, hogy kifele indulunk el, kulso tenyezoktol, mas emberektol varjuk a remelt boldogsagot, amely pedig nem objektive, hanem szubjektive tud csak megvalosulni, ha mar elertuk a negyedik fokozatot es bekeben, szeretetben elunk sajat magunkkal.
-Megint okoskodsz te nagykepu majom?
-Nem tehetek rola, te kerdeztel baromsagokat!
-Nagy loszart! Teljesen egyszeru dolgokat kerdeztem, te meg jossz a vilagmegvalto ostobasagaiddal!
-Jo lenne, ha nem nyilvanosan veszekednenk, epp az elobb beszeltem arrol, hogy harmoniaban kell elni sajat magunkkal!
-Ki nem szarja le, ugyis mindenki tudja, hogy mekkora tusko paraszt vagy!
-Kuss!
...

Egykori vagyak usznak a folyoval

2008-04-10T15:16:00.003+05:30

Megnezzuk az egeto ghat-okat is. Az ember nincs mindig rahangolodva temetkezesi szertartasok megfigyelesere, de erot kell vennunk magunkon, hiszen ez ugy hozzatartozik Varanasi eletehez, mint a szent folyo maga. Ugyan nem terveztuk ilyen koran, de egy konnyu setank alkalmaval a masodik szamu helyszin, a Harishchandra Ghat egyszercsak ott terul el elottunk a maga vissavonhatatlan es megkerdojelezhetetlen valojaban.

Hat itt vagyunk... ez az a hely, amelyet sokan lattak mar egy pillanatra a teveben, amelyet mindenki onkentelenul es csipobol Indiaval azonosit, a gyengebb idegzetuek eltakarjak a szemuket, de meghagyjak a kivancsisag ket ujj kozotti reszet, mint lefele a hullamvasut huuuujaban, vagy a horrorfilm csucsjeleneteben. Itt van. Nezzuk. Latjuk. Figyeljuk. Es...

Es nem tudom, valahogy termeszetesnek es konnyednek tunik az egesz ceremonia. Ulunk egy padon, vagy eppen atvetjuk a labunkat a korlaton bameszkodas kozben, de nem fog el az undor, nem kell elfordulnom es elmenekulnom. Miert? Mar kezdjuk azt gondolni, hogy szinte nem is vagyunk erzo emberi lenyek, hogy itt tatjuk a szankat, mikozben huszonot meterre tolunk negy maglyan emberi testek langolnak. Talan az iszonyat fasit el, az emberi psziche vedekezik igy? Ez lenne az az erzes amely lehetove teszi a koncentracios taborok rabjainak, hogy tovabb remeljenek, mikozben tarsaik hamvait kaparjak ki a krematoriumok torkabol? Az emberi lelek tagadhatatlanul a legjobb pajzzsal vedekezik, de most mintha nem errol lenne szo. Vizsgalom magamat, beszelgetunk, es tenyleg nem errol van szo! Itt valami mas mukodik. Az Era otthon egy katolikus temetest, de sokszor meg egy evangelikus gyaszszertartast sem tud vegigulni lelekkel es gyomorral, most pedig emberi faklyakat kemlel, az elegett leplek alol kivillannak az elszenesedett vegtagok es valahogy megis vegig birod nezni, fel tudod dolgozni.

Ugy tunik, hogy vegtelenul termeszetes az egesz. Nincsenek itt jelen siro, jajveszekelo asszonyok, csak a szuk csalad ferfi tagjai, akik kozul a hofeherbe oltozott legidosebb fiu gyujtja meg a langot, a szent tuzbol kiemelt nadkoteggel. Itt az elhunyt mar nincs jelen, a lelek mar messze jar, mar elindult a karmikus uton, hogy eggye valjon a vegtelennel. Itt mar csak egy test van, egy porhuvely, amelytol a leheto leghamarabb meg kell szabadulni a rothaszto hosegben. Persze szertartasilag megvannak a szabalyok, a csalad belemeriti a Gangaba a tetemet, majd mindannyian vizet locsolnak a leplekbe bugyolalt elhunyt szajaba, hogy meg egyszer megitassak, de mar nem siratjak, mar erzik, hogy o elerte az "elete" legfontosabb allomasat, hogy az eg es fold, az emberek es istenek talalkahelyen, Varanasiban adta at magat az orokkevalosagnak es ennel tobbet nem is kivanhatnanak. Shiva a pusztito es egyben teremto forgatja a nagy kereket, az elet halad a maga medreben, mint ahogyan a Nagy Anya,a szent Ganga is az oveben. Ide kerulnek a hamvak es jol van ez igy. Tulajdonkeppen talan materialis szempontbol is uditobb kep egy szent folyo hullamaival eluszni, mint egy az egyben a fold ala kerulni, bar, amennyiben jobban belegondolok, az is a Fold Anyaval valo ujraegyesulest jelenti. Vallasok es szokasok, eletek es szertartasok kulonboznek, de lenyegileg talan nem is annyira.

Itt mindenesetre nyugalom fogad. Siras nelkul, tagadas nelkul, vadaskodas nelkul, konyorges nelkul. Ez is egy olyan termeszetesseggel zajlo folyamat, mint a Ganganak bemutatott aldozat, a reggeli furdozesek, vagy a tehenek fejese. Ez is az elet resze, mint ahogy a halal is az elet resze, sot, a halal gyakorlatilag nem is letezik, csak egy absztrakt, elvont fogalom, egy eppoly megfoghatatlanul pontszeru pillanata az ido vegtelen folyamanak, mint a fogantatas, vagy egy erzelem kezdete. Egy szemvillanas ket elet kozott, egy villamszeru atmenet ket kulonbozo, megis egymast kiegeszito dimenzio es sik kozott, melyek mindig is ott voltak es mindig is ott lesznek. Es a tobbiek elete zajlik tovabb, a viz sodorja a hamvakat, es alig husz meterrel arrebb masok mar mosnak, sot fozoedenyeket mosogatnak egyazon vizben, furdoznek es fogat mosnak, mikozben szinte mellettuk halad el az "aranymoso ember", aki a hamvak kozul probalja kimosni az olvadt ekszer es fogtomes darabokat, hogy a ghat tulajdonosanak csaladja ertekesithesse, es felhasznalhassa a nincstelenek szertartasahoz szukseges fa finanszirozasahoz.

A Ganga es az Elet folyik tovabb, elmossa magaval a langokban furdo, het oraval ezelott meg elo emberek minden egykori almat, vagyat, gondolatat. Veluk usznak az erzelmek, a felelmek es a frusztraciok. Energia es anyag olvad szet a termeszetben, a vilagmindensegben. Es ez igy termeszetes, igy van rendjen, igy szep...

Benares, Kashi, Varanasi

2008-04-09T16:39:00.002+05:30

Benares, avagy Kashi (az Elet Varosa), illetve a legismertebb neven Varanasi.
Igen Varanasi!
Aki hallott mar valamennyit Indiarol, az tudja, hogy mit jelent ez a nev... Varanasi... es az utazo libaboros lesz, hatan a hideg futkarozik az izgalomtol, a varakozassal vegyes idegessegtol... az egyszerre vegtelenul vonzo es hatborzongatoan taszito... a hely, amelyet latni kell... a kihagyhatatlan... az igazi megmerettetes!

Igen, vitathatatlanul a legkomolyabb celpont, az indiai utazas koronaja ez a varos, meg akkor is, ha sokan menekulnek az elso perc utan. Masok viszont alig tudnak innen elszabadulni es egy eletre szolo emlek marad az itt eltoltott ido.

Ahogy a helybeliek mondjak:
"Benares oregebb mint a tortenelem, oregebb mint a hagyomany maga!"
Nem sokat tuloznak, ez az egyik legoregebb ma is elo varos, idoszamitasunk elott 1500 evvel mar jelentosseggel birt. Nem is a politika, vagy a gazdasag tette naggya, hanem a hit. A Hindu vallas, a Hinduk hite, mely akarhogy is tekintunk ra, akarmilyen kritikaval is illtejuk, talalhatjuk gyermetegnek, babobna vallasnak, barminek, megis szinte valtozatlan evezredek ota, es jelenleg is a fold lakossaganak kozel egyhatoda igazitja hozza mindennapi eletet. Ez sehol nem lathato, tapinthato es erezheto jobban, mint Varanasiban.
Ez a varos a Hindu univerzum szive, itt foyik ossze harom foldi folyo es tobb menyei is, itt osszeer az emberek es az istenek vilaga, a termeszet es a termeszetfeletti, a racionalis es az erzekfeletti vilag. Itt nyitva vannak a kapuk, szabad az atjaras a vilagok kozott. Ezt ravaszan ki is hasznaljak a hivok, hogy egy kis szemfulesseggel levagjak az Utat! Azt az utat, mely inkarnaciok hosszu soran at vezet gyotrelmesen, rengeteg buktatoval, fel-le lepkedessel a karmikus letran, hogy vegre mindent kijavitva es rendbe teve, a megvilagosodassal leszakadjanak a let kerekerol es megszabaduljanak a kotelezo ujratestesulestol! Itt van egy kiskapu, csak hinduknak, csak itt. Ugyanis aki itt adja le testsulyabol azt a bizonyos 21 grammot, azaz itt leheli ki lelket, az levagja az utat "az isteni kertek alatt", es minden egyeb tenyezotol fuggetlenul szabadul meg a Samsaratol (a Let Kereke), hogy eggye olvadjon a vegtelennel, belesuppedjen a kozmikus kozos tudattalanba, ha szabad nem egeszen hindu megfogalmazast hasznalnom. Micsoda kiskapu, micsoda kibuvo, igaz?!
Igyekeznek is ezt kihasznalni, sokan kifejezetten azert erkeznek, hogy itt fejezzek be foldi palyafutasukat. Akkor miert is hivjak a helyet az Elet Varosanak (Kashi)? Nem inkabb a halal varosa ez? Megiteles kerdese, mindenesetre szinte az egesz varos Shivanak, a pusztitonak van szentelve, de nem a haragvo, verengzo formainak, hanem a megujitonak, az ujrateremtonek, akit a rengeteg Lingam (fallikus szobor) is jelkepez.

Kulonos hely ez. Egyedulallo es kulonleges, mashoz nem foghato. Utalni lehet es imadni, valamint a ketto kozott naprol napra vergodni. Egy biztos, ha itt vagy, ugy erzed, hogy nem is lettel volna Indiaban, ha ide nem josz el... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem jart itt, az nem volt Indiaban, mert ez nem igaz.
De az feltetlenul igaz, hogy amikor a Dasaswamedh Ghat lepcsoin ulve elmerulsz a minden napnyugtakor megismetlodo Ganga aarti ceremoniaban, es a hangok, a latvany, az illatok, az emberek es a tortenesek magukkal ragadnak, akkor feltetlenul ugy erzed, hogy nem lettel volna Indiaban, ha nem latod Varanasit. De itt vagy es latod, es erzed. Ez India esszenciaja, ez az igazi "Incredible India", amit mindenki elkepzel!

A folyo nyugati partjat tobb mint 80 Ghat, azaz kiepitett vizparti lepcsosor szegelyezi. Ezek nemcsak a ritualis furdozesek helyszinei, hanem gyakorlatilag itt zajlik az egyen es a tarsadalom eletenek minden egyes mozzanata, legyen az hetkoznapi rutin, vagy kiemelt fontossagu esemeny. Ez a nehany kilometeres szakasz a legfontosabb eletter, itt naponta 60.000 hivo meritkezik meg a szent vizben, itt tisztalkodnak, itt mosnak, itt furdetik a bivalyokat es a teheneket, itt imadkoznak, itt mutatnak be aldozatot, itt korzoznak es lodorognek, itt meditalnak es jogaznak, es itt, igen itt... mar biztosan kerdezni akartatok... itt vannak a hamvaszto ghat-ok is! (Errol majd kesobb.)

A Dasaswamedh Ghat az elet kozeppontja, nevet arrol kapta, hogy Vishnu isten itt aldozott tiz lovat a folyonak, es azota is a Ganga aarti, azaz a Szent Folyo unnepe itt kerul megrendezesre. A hivek osszegyulnek, hogy imadkozzanak es aldozatokat mutassanak be a Nagy Anya tiszteletere. Hangszorokbol bombol a szent zene, es kozben folyamatosan konganak a templomok harangjai, hogy a hivek enekevel es az eloben megszolalo hangszerekkel keveredve egy furcsa, de magaval ragado szimfoniava alljanak ossze, mely elbodit es felelenkit egyszerre, de mindenkeppen elindulsz a hullamain. A latvany hasonlo hatast kelt. Szemed elott kavarognak a szinek es a kepek... szentemberek festett arca, koldusok torz vegtagjai, voros betel kopetek, viragcsokrok, aldozati mecsesek, himzett ernyok, szivarvany ruhak, tarka tehenek, fekete bivalyok, narancs langnyelvek, barna hullamok, kek csonakok, arusok es csonakosok, tancosok es keritok, szemek es szemek... Aztan az illatok, ego szemet, tehenlepeny, csatornak nyilt torka, aldozati tomjen es fustolok, hintett parfumok, viragok es kenetek... belebodulsz, megis olyan termeszetes ez itt, olyan nyilvanvalo, es olyan, de olyan nagyon India! Itt minden egyutt van, minden ami szep es szeretnivalo, minden ami undorito es elborzaszto. Te csak tevelyegsz, te csak ucsorogsz, te csak bamulsz, es tudod, hogy most igen, most mar lattad, most mar megtalaltad, amit kerestel!

Chandigarhi kitero

2008-04-05T12:10:00.002+05:30

Chandigarh egy igen erdekes es egyben furcsa indiai varos. Teljesen ujonnan epult a XX. szazad kozepen, India elso miniszterelnokenek Nehru-nak a megbizasabol, igy lehetoseg nyilt teljes egeszeben kibontakoztatni a varostervezest. Ket amerikai epitesz kezdte tervekbe onteni az uj indiai almot, de egyikuk repulogep balesetben elszenvedett halala utan a kor egyik leghiresebb epitesz guruja, a svajci szarmazasu Le Corbusier vette at az iranyitast es fejezte be a kivitelezest. Le Corbusier foleg az Egyesult Allamokban vegzett munkai altal valt igazi hiressegge, o teremtette meg a modern felhokarcolo epites uj iranyvonalait is. Hogy kinek tetszik, kinek nem az o munkassaga az reszben izles kerdese is, de akkoriban igazi modern uttoronek szamitott.

Chandigarh tehat azon keves varosok egyike a vilagon, mely teljesen tervek alapjan letesult. Ennek szamtalan elonye teszi igazan elhetove ezt a sajatos hangulatu telepulest. Eloszor is az utcak es utak hihetetlen szelesseguek. A foutak harom-harom savban terpeszkednek, kulon leallosavval, bicikliuttal, szervizuttal es szeles fas-fuves szegelyekkel rendelkeznek, igy nemelyik teljes szelessege eleri a nyolcvan metert is. A mellekutcak is inkabb hosszu terekre emlekeztetnek, minden levegos, az epuletek megfelelo tavolsagban helyezkednek el egymastol, teret hagyva a faknak, novenyeknek, padoknak, kozossegi tereknek. Harom emeletnel semmi sem tor magasabbra a varosban, mely szinten emberi lepteket kolcsonoz az eletternek. Rengeteg es igen nagy teruletu park helyezkedik el mindenfele, zold feluleteikkel tovabb oldva a varos mertani pontossaggal szerkesztett utcahalozatat. A teljes terulet egy negyzetkilometeres szektorokra van osztva, melyek mindegyikeben megtalalhato a mindennapi elet osszes kelleke, bevasarlo kozpontok, iskolak, templomok es a tobbi, igy elvileg akar gyalogosan, akar biciklivel elerheto minden a lakokorzetunkben. Az epuletek azonban az ujkori modern kockaepiteszet termekei, melyek minosegi kivitelezesben akar esztetikusak is tudnak lenni, de az indiai anyagokbol, indiai munkaval kivitelezett hazak, ajtok es ablakok mar most adjak at magukat az enyeszetnek, es a gondos tervezes ellenere a szokasos helyi "barkacs epitkezesre" hajaznak.

Csak atutazoban voltunk es nem sok idonk volt varosnezesre, de meg eljutottunk egy fantasztikusan erdekes kokertbe is (kepek Era blogjaban), amelyet a korabbi falvak elbontasakor, illetve a varos epitesekor keletkezo tormelekekbol kezdett faradsagos munkaval kialakitani egy Nek Chand nevu egyszeru szallitmanyozasi tisztviselo. Az o tortenete is megerne egy miset, de most rovid leszek.

Nek Chand megtisztitott egy kis teruletet a tormelekektol , melyet kovekkel vett korbe, es az igy kialakitott "kertjeben" kezdte elhelyezni az ujrahasznositott szemetbol keszult szobrait. Eleinte munka utan, ejszaka dolgozott es igyekezett muvet titokban tartani, mert felt a hatosagoktol. Mikor felfedeztek a mar tobb acre teruletu kertet, a hatosagok igencsak zavarba jottek, hiszen az onjelolt muvesz tiltott, teljesen elsoprendo teruleten, minden engedely nelkul alakitott ki maganak egy kis privat szigetet. Vegul elorelato es bolcs dontes szuletett, mely pelda ertekunek szamit. Nek Chand fizetest kapott a munkajaert, hogy minden idejet a kertnek szentelhesse, valamint rendelkezesere bocsatottak 50 munkast segitsegul.

A park ma mar tobb mint 25 avre teruleten helyezkedik el, tobb ezer szobor, mesebeli kiralysagokat idezo epuletek, vizesesek, hidak, csobogok, amfiteatrumok es elvarazsolt kertek talalhatoak benne. A latogatok szama meghaladja a napi 5000-et, eddig 12 millio embert orvendeztetett meg szemelyesen. Nek Chand felrakta Chandigarh-t a turisztikai terkepre, es alkotasa mara szamtalan nemzetkozi dijat is magaenak tudhat.

Remek dolgok szulethetnek, ha a burokratak szemet hunynak, esetleg meg tamogatjak is a kreativ projekteket. Az indiaiak pedig ha mast nem is, azt mindenkeppen tobbszor is bizonyitottak, hogy szarbol is lehet varat epiteni.

:-)

Love Story

2008-04-02T20:59:00.002+05:30

Vashist-ban eppen ettermet keresunk, hogy logjunk egy kicsit, mielott kimegyunk a buszunkhoz. Felmaszunk az egyik tetoteri helyisegbe, de egy szimpatikus europai srac kozli, hogy meg csak a jovo heten fog kinyitni. Megkinalna igy is nemi itallal, kozben pedig beszedbe elegyedunk. Elmeseli tortenetet, talan ti sem banjatok meghallgatni.

Huszonnegy eves volt, amikor indiat jarva elvetodott ide Manali kornyekere, es mint oly sok utazot, ot is magaval ragadta a hely varazsa, a Himalaya csucsainak igezo latvanya, igy hosszabb idore itt maradt. Hogy csokkentse a koltsegeit, szallodai, illetve vendeghazi tartozkodas helyett berelt egy kis hazacskat a hegyekben. A hazigazdanak volt egy lanya, aki neha feltevedt hozzajuk, igy mar tobbszor valthattak szot kulonbozo "nyelveken" lefojtatott mutogatasok segitsegevel. Megtudta, hogy a lanynak van egy ferje, egy nepali szakacs es ket aranyos gyermeke is.

Egyik nap a leany beallitott a gyerekekkel es arra kerte ot, hogy vigyazzon a rosszcsontokra egy fel orat, mig o fat gyujt az erdoben. Eltelt a fel ora, egy ora, ket ora, de a lany sehol. Ot ora eltelteltevel kerult elo, megkoszonte az alkalmi babysitter faradozasait, majd tavozott. Az ido mulasaval egyre tobbszor maradtak a fiunal a gyerekek, szivesen vigyazott rajuk es a lanyhoz is egyre kozelebb kerult. Nemsokara mar nem kezzel-labbal, hanem a szerelem egyertelmu nyelvezetevel kommunikaltak. Teltek a honapok, hompolyogtek az erzelmek, mignem a lany teherbe esett. Szakacs ferje kiadta az utjat es szulei is eltavolitottak a falubol, hogy elkeruljek a rosszindulatu szobeszedet es a megvetest, az esetleges kikozositest.

A fiu erezte, hogy dontenie kell, hogy forduloponthoz erkezett az elete. Nehezen tudta elkepzelni, hogy a vegtelen szabadsagot teljesen feladja, hogy orokre maga mogott hagyja eddigi eletet. A szerelem azonban most is erosebbnek bizonyult es nemetorszagban elo edasanyja is segitette a dontest. Amikor a fiu kikerte velemenyet a helyzetrol, a mama rogton igy valaszolt: "Vedd el kisfiam, ha szereted nem hagyhatod magara!"

A fiu, hogy vilagossa tegye a helyzetet hozza tette:

-Mama, a lany indiai es nehany szon kivul nem beszel angolul!

-Nem baj, ez majd kialakul.

-Meg hindiul sem tud irni es olvasni, mert meg a masodik osztalyt sem vegezhette el.

-Ez sem allhat kozetek!

Megtortent az eskuvo, es amikor a fiu edesapjanak meselt tovabbi terveirol, hogy hazakoltozne a lannyal egyutt nemetorszagba, az apa igy valaszolt:

-Edes fiam, mit kezdene itt szegeny feleseged, aki egy teljesen mas kulturabol szarmazik, gyakorlatilag analfabeta es nyelveket sem beszel?! A ket poronty, akit orokbe fogadtal, szinten nehez helyzetbe kerulne. Neked kell alkalmazkodnod, maradj te veluk ott, ahova ok tartoznak es ahol te is megtalaltad a boldogsagodat! Mindenben tamogatni es segiteni fogunk benneteket.

-Koszonom Apa!

Igy is lett, a szuloi tamogatas es a szorgos munka eloszor egy kis kozos kuckot eredmenyezett, most pedig nyilik az elso sajat etterem. Az orokbefogadott ket lurko melle ket masik erkezett, igy a csalad mar hat boldog fot szamlal.

Igen, vannak meg ilyen tortenetek, leteznek meg ilyen emberek, ilyen szulok.

Sok boldogsagot kivanok mindannyiuknak!

Hoforrasok es a sotet pofam

2008-04-02T20:18:00.002+05:30

Keszultunk elhagyni Manalit is. Fajo szivvel vettunk bucsut a Himalaya hegyeitol, meg akkor is, ha a bucsu csak egy idore szol, es szerencsere nem is hosszu ez az ido. Most furcsa lesz ujra megmeritkezni az "Igazi Indiaban".

Hogy enyhitsuk a bucsu fajdalmat es eletet leheljunk a homezokon lefagyott vegtagjainkba, felfedeztuk az egyik helyi nevezetesseget, a hoforrasokat, melyek egy templom kertjeben tornek fel, illetve idorendi sorrendben valoszinuleg a templom epult a hoforrasok kore. Bar a helyiek biztos meg szentebbnek tartanak a helyet, ha ez forditva tortent volna... he-he...

A kis szentely edes-aranyos, fabol faragtott az egesz epulete, a kertjeben pedig ket kofallal korulvett medenceben punnyadhatnak kulon-kulon a ferfiak es az asszonyok. A punnyadast szo szerint kell erteni, ugyanis a viz 48 fokos, igy ha esetleg tul sokat idozol, szepen puhara is fozod magad. En ki-be ugralok a vizbe, de leginkabb a parton parolgok, szerencsere a kornyezo havas csucsok latvanya nemileg husito emlekeket idez. Az egesz furdo igen messze all mindentol, amit otthonrol elkepzelhetnenk. Eloszor is a furdo helyiseg korulbelul 25 negyzetmeter alapteruletu, itt talalhato a medence maga, az elo- es utotisztalkodasra szolgalo valyu, illetve godor szeru melyedes, valamint az az 50 centimeter szeles perem a viz korul, ahol vetkozhetsz, oltozhetsz, es fellogathatod a holmidat, ami garantaltan olyan vizes lesz, mint tenmagad. A viznek biztos, hogy remek a gyogyhatasa, a szaga legalabbis erre utal, jo suru az allaga is, nem latsz le a medence aljara, igy probalom az arcom kornyeket tavol tartani tole. A helybeliek nem a gyogyhatas miatt jonnek, inkabb csak a melegvizes tisztalkodasi lehetoseg vonzza oket, ami eleg nagy kincs a hegyek kozott. Acsorgok a vizben es nezelodok, eleg furcsa dolgok is tortennek. Bejon egy munkas, festonek nezem, mert tiszta festek az egesz ruhazata, le sem vetkozik, ugy ahogy van odalep a forrashoz, es a beleses pufi dzsekije ala spriccel egy kis vizet mindket oldalra, majd tavozik, mint aki egy jot furdott, legalabbis hu de tiszta lett. Masok orakig szappanozzak es koromkefevel veresre sikaljak magukat. A medence mellett van egy kis falfulke, benne Ganesha szobor, minden furdozo locsol ra is egy kis vizet, hadd elvezze a jotekony aldast szegeny didergo istenseg is.

A lanyokkal megbeszeltuk, hogy egy orat leszunk bent, de hamarabb feladom, mar majdnem az osszes hus lefott rolam. Kiulok a templomkertbe, hogy megvarjam oket, kozben nezem az imadkozo hivoket. Egyszercsak megszolit valaki es hindiul beszel hozzam. Angolul valaszolok, hogy nem ertem, mire szabadkozni kezd es teljesen zavarba jon. Vegre kinyogi, hogy csak meg akarta kerdezni tolem, hogy a templomocska melyik istensegnek van szentelve! Basszus ez total indiainak nezett engem! Igaz, hogy alkonyat van es en most jottem le a hegyekbol, az arcom szine alapjan beallhatnek maszaj harcosnak is, de azert megis, ilyen meg eddig nem tortent. Masnap a buszpalyaudvaron viszont megismetlodik az eset. Remelem, ha hazamegyek meg meg fogtok ismerni!

4200 meter (folytatas)

2008-04-01T12:23:00.003+05:30

...az elozo bejegyzes folytatasa...
---

Tehat a valasz: Ket arc.

Az egyiket egy tukorben latod, a masikat pedig szinrol szinre.
Az arc a tukorben te magad vagy. Onmagad, akit el kell fogadnod es le kell gyoznod egyszerre. A tukorben elesen latszik a fizikai es egeszsegi allapotod, az allokepesseged, a kitartasod es elszantsagod merteke. A kep bizonyosan arra osztonoz, hogy feljebb tornaszd a mutatokat.
A masik arc, akit szinrol szinre latsz, az a termeszet, vagy ha ugy tetszik a Fold Anya arca. Egesz kozelrol bamulsz bele ebbe az ismeros, de mindig ujat mutatni kepes szemparba. Tudod, erzed, hogy egyetlen pillantasaval elsoporhet, megsemmisithet, de erzed azt is, hogy egy oldalon alltok, hogy egyutt dobban a szivetek, hogy szeretettel es melegseggel fogad, ha eltalalsz hozza, hogy ov es vedelmez, hogy mindent megad, amire csak valaha is szukseged lehet, ha hozza fordulsz.

Korulbelul 3900 meteren voltam, messze volt meg a csucs, csoportunk szetszakadozott, igy egyedul lehettem es megalltam, hogy jobban szemugyre vehessem ezt a ket arcot. Felvaltva neztem oket es egyszercsak konnyes szemmel adtam halat azert, hogy elek, hogy itt lehetek, es mindazert, ami osztalyreszemul jutott, amit kaptam eletem soran, es volt mit megkoszonni.
Elementaris erovel ontott el az elet maga. Egy pillanatra atfutott rajtem az erzes, hogy 2002-ben majdnem kiestem a nagy pikszisbol, de most itt vagyok, nagyon is itt, es mindent elsopro erovel erzem, hogy elek!

Sokaig nem mozdultam, csak furodtem az eletoromben. Aztan ujra nekiveselkedtem es minden egyes lepes uteme, a kalapalo sziv minden egyes dobbanasa es a zihalo tudo minden lelegzete egyetlen szot harsogott fulembe: Elsz! Elsz! Elsz!
Amig felkapaszkodtam a 4200 meteres magaslatra vegig ez zugott a fulemben, es a kimerultsegtol es oxigenhianytol kisse tompabb agy meg egy szocskat hozzatett: Most! Most! Most!
Most Elsz!...

...

Nem voltam biztos benne, hogy megirjam-e ezt az elmenyt. Az biztos, hogy talan tul szentimentalisra es erzelgosre sikeredett, de a ket Arccal valo talalkozas nyomot hagy az emberben, es a csoport minden egyes tagjanak szeme ugyanezt az eletoromot es boldogsagot sugarozta akar tudatosan, akar tudattalanul.

A Draga Kukac is, aki eddig nem volt a kimerito turak leglelkesebb hive, most hihetetlen oromrol es lelkesedesrol szamolt be, valamint kijelentette, hogy minden szempontbol keszen all es alig varja a 21 napos Annapurna trekkinget.
Bizony, keszen all!
Megtalalta sajat ritmusat lelegzetvetelben es lepesben egyarant, mentalisan is felkeszult, es rakapott a dolog izere.
Nagyon buszke vagyok ra, ahogy megallithatatlanul kaptat a csucsok fele, majd jatekos konnyedseggel karcolja leceivel a sokszor jeges, sokszor buckas meredelyeket.
Andi kondiciojara sem lehet panaszunk, vezetoink neha csak hatulrol szemlelhetik ot, ahogy elsokent eleri a csucsot, azutan visszafogottabb situdasa ellenere is batran es hatarozottan vag neki az ismeretlen, embertprobalo lejtoknek.

Talan meg emlekeztek, hogy Annapurna Durga-nak, Shiva felesegenek egyik megnyilvanulasi formaja, a kegyes, az etelt oszto. Nem sokaig varatjuk mar az istennot. Bar ot meghoditani nem tudjuk, mert csucsa 8000 meternel is magasabbra tor, de labainal 5400 meter fole szokkenunk majd. Most mar tudjuk, hogy kepesek leszunk ra!
Jovuuuuuuuunk!!!

4200 meter

2008-03-30T15:23:00.003+05:30

Nem hagy bennunket nyugodni a gondolat, hogy megiscsak sielni kellene valahogyan. A kolcsonzonek alcazott ocskasoknal nem probalkozunk, inkabb korbenezunk egy-ket extrem sportra is specializalodott utazasi irodanal. Valahogy nem gyoz meg egyikuk sem. A felszerelesek ugyan itt mar nagysagrendekkel jobbak, de mindenki ellent mond egymasnak. Az egyik allitja, hogy fel tudnak vinni terepjaroval egy helyre, ahonnan csuszhatunk, majd ismet felvisznek minket lentrol, s igy tovabb. Masok viszont arrol gyozkodnek, hogy ez lehetetlen, mert a katonasag lezarja az utakat, ok viszont elvisznek minket valahova, ahol kedvunkre hancurozhatunk, csak minden kornel fel kell kapaszkodnunk a domboldalon. Nem, nem, nem...

Nem ezt keressuk!

Tudjuk, hogy ultra-felszerelt europai siparadicsomokhoz igazitott elkepzeleseinket itt nyilvanvaloan nem elhetjuk ki, de jo lenne kitalalni valamit, mar csak azert is, hogy egy sielos kalanddal is buszkelkedhessunk Indiabol.

Aki igazan keres, az talal is, es sokszor a "veletlenek" sorozata vezet el a helyes utra. Mig a lanyok ruhafelesegeket probalgatnak egy eldugott kis uzletben, en felfigyelek egy ajtot festegeto europai lanyra. Az uzlet teljesen ures, csak a foldon hever egy kis tabla siturakat hirdetve. Beszedbe elegyedunk vele es kiderul, hogy o csak eppen az ujonnan nyilo irodajukat csinositgatja, de a folyo tulpartjan megtalaljuk ferjet a fohadiszallasukon, ami, mint kesobb kiderul, a helyi extrem sport elet mekkaja. A fiatal, szimpatikus francia hazaspar evek ota foglalkozik a Himalayaban uzheto sportok minden egyes valfajaval. Minden kerdesunkre kielegito valaszt kapunk, az uzlet hangulatos es izlessel berendezett, a kepek a falon lenyugozoek, a felszereles europai szinvonalu.

Ketto percen belul mar a sicipok, dzsekik, sapkak es lecek kozott valogatunk, teljes menetfelszerelesunk osszeallitasra kerul, kitoltjuk a papirokat, befizetjuk az eloleget, kilepunk a boltbol es egymasra meredunk:

Jelentkeztunk egy haromnapos siszafarira, ahol a Himalaya hofodte sipkai kozott ejszakazunk majd, a havas lejtokon felvert satrainkban meghuzodva, az Everest-et ostromlo hegymaszok modjara!

Vauuuuuuu! Alig hisszuk el!

Elvarasaink hatalmasak, de meg igy sem ernek fel a rank varo elmenyekkel! Valogatni sem tudtunk volna jobb csapatot, utitarsaink egytol-egyig hatalmas arcok, ket ir srac, egy irani szarmazasu amerikai lany, egy angliaban elo kanadai tengeresz, egy lengyel fiu es mi harman. Nyolcunkra az elso nap 13 kisero jut! Szukseg is van rajuk, hogy a 3200 meteren fekvo taborunkba felcipeljuk az osszes felszerelest, satrat, konyhai berendezest, etelt-italt es persze sajat magunkat, ami szinten nem egy egyszeru feladat. Alighogy tabort verunk, mar csatolunk is fel es nekiveselkedunk a tabor alatti lejtoknek. Kit erdekel, hogy nincs felvono, hogy alig elunk, hogy nem kapunk levegot?! Itt sielunk a Himalayaban, erintetlen lejtokbe karcolva bele az elso nyomokat.

Delutan nekivagunk es mar 3700 meter magasbol szantjuk a hegyoldalt lefele. A tarsasagbol mindenki remekul siel, vagy bordozik, meg a legkevesbe gyakorlott Andikank is kitesz magaert. Hihetetlen erzes a vilagtol teljesen elzart, erintetlen homezokon siklani. Egyikunk arcarol sem lehet levakarni a folyamatos vigyort, a csapat minden egyes tagja szinte folyamatosan ordit es sikoltozik onkivuleteben, a "Yahoooooo" kialtas rogton himnuszunkka valik. Este az ebedlo satorban osszegyulve elokerulnek a felszereles legertekesebb darabjai a whiskey-s es rumos uvegek. A hangulatot mar egyebkent is nehez fokozni, de a hegyi levego, valamint az oxigenhiany es az alkohol kombinacioja hamar megteszi hatasat. Perceken belul mindenki magan kivul enekel es tancol, fuldokolunk a rohogestol, olyan mintha mind egyutt nottunk volna fel.

A hangulat leirhatatlan, az ejszaka szintugy...

3200 meter magasan a homezon, ejszaka nem tombol a kanikula. A szel szetrazza a satrat es kozted, valamint a jegpancel kozott csak a halofulke alja es egy polifoam matrac talalhato. Erre a kovetkezokeppen tudsz rafekudni. Eloszor is, ejszakara ruhazatod egyetlen darabjatol szabadulsz csak meg, ez a sidzseki. (Volt, aki meg ezt sem vette le.) Rajtad marad a sinadrag, a jegeralso, a zoknik, a polok, a puloverek tomkelege, neha a sal es a sapka is. Igy megprobalod belepreselni magad egy hegymaszoknak keszult halozsakba, majd ezzel egyutt tuszkolod be magad meg egy, teli taborozasra alkalmas halozsakba. Egy kicsit is meretesebb ferfi ember ettol kezdve egyszeruen nem tud megmozdulni, olyan erzes, mintha feltekertek es belekotoztek volna egy szonyegbe. Probalj meg igy aludni!

A legrosszabb dolog, ami veled tortenhet, hogy esetleg ejszaka szolit a szukseg!

Reggel forro teaval ebresztenek es mar erkeznek az elso napsugarak. O, Napocska!!! Hogyan feledhetjuk el allandoan, hogy mivel tartozunk neked, hogy nelkuled nem lenne elet a foldon! Most nyomban erezzuk aldasod minden egyes pillanatat, ahogy fagyott es elgemberedett tagjainkba visszater az elet. Eljen az uj nap, eljen az elet maga!

Reggeli utan nekivagunk, hogy ma igazan magasra mereszkedjunk. Mindig is amulattal vegyes ertetlenkedessel figyeltem a hegymaszokat. Vajon mi veszi oket ra arra, hogy hoban, fagyban, embertelen korulmenyek kozott, eletuket kockaztatva masszanak fel egy hegyre, hogy aztan az oxigenhianyos "aramszunet" kovetkezteben szinte fel se fogjak, hogy hol vannak. Hat most mar tudom...

Igaz, hogy en nem kockaztattam az eletemet, a korulmenyek nem igazan voltak embertelenek, es foldunk legmagasabb pontjanak a feleig sem jutottam el, de azt hiszem, hogy tudom a valaszt.

A valasz: Ket arc!

...sajnos ezt mar csak a folytatasban fejtem ki, mert indul a buszunk...

Manali

2008-03-29T12:56:00.002+05:30

Sokszor mondtuk mar utunk soran, hogy huuuuuuu, ez az igazi, ez a legjobb resz, ez a csucs, de mindig van feljebb es feljebb, egyre ujabb tortenesek es kalandok rakjak egyre magasabbra a mercet.

Most megint pontosan igy erzunk, ami most tortenik velunk az teljesen egyedualallo elmenyt jelent mindannyiunk eleteben. Jelenleg, ahogy ezeket a sorokat irom, eppen a 3200 meter magasan fekvo alaptaborunkban hevereszunk a hobol vajt ebedloasztalunk korul, velem szemben 5900-as csucsok hasitanak bele a felhotakaroba.

De ne rohanjunk elore!

Elhagyvan Dharamsalat uj hegyvonulatok koze vetettuk be magunkat, hogy elerjuk Manalit, india egyik kedvelt extrem sport kozpontjat. Ahogy a busz bekanyarodik a volgybe es kapaszkodunk egyre feljebb, ugy esik le egyre jobban az allunk. A folyo hatalmas hegyek kozott kanyarogva probalja megtalalni az utjat, sokszor tobbszaz meter magas sziklafalak tornyosulnak fole. A majdnem fuggoleges hegyoldalakat egeszen kulonleges novenyzet boritja, egymast valtjak a fenyok es a palmafak. Buszunk a sziklaparkanyokon szlalomozik, mi pedig inkabb a tavolba meredunk, minthogy lenezzunk az alattunk tatongo melysegbe.

Manali fekvese lenyugozo a hofeher csucsok es a meregzold fenyvesek kozott. A kornyezo erdoseg vedett reszein 40-50 meter magas fenyooriasok tornek az eg fele. labaiknal mesebe illo mohas vadon. A folyo most latni engedi szeles medret, feneken a milliardnyi gombolyded hordalek sziklaval. A viz most negy-ot kisebb patak kozt osztja szet erejet, igy csorgedezik lefele csendesen. Az egesz taj olyan ismeros, a sielesek, a teli turak nosztalgikus hangulata kisert minket. Amikor este egy hegyi kunyho belsejet idezo etteremben eszem a kivalo, fatuzeleses kemenceben sult himalayai pisztrangot, treljesen ellagyulok. Meg is irom Pittikenek SMS-ben, hogy az egesz hely egy kicsit a mindannyiunk szamara kellemes emlekeket idezo Zakopanera emlekeztet, pusztan a Tatrat csereltek fel a Himalayara.

Vendeghazunk kertjeben hevereszunk a zold fuben a viragzo gyumolcsfak alatt, mikozben a hofodte csucsok egyre intenzivebben hivogatnak minden iranybol. Kellemes es lagy a meleg a napsutesben, de alkonyat utan rohamosan zuhan a homerseklet, jol esik begyujtani a szobankhoz tartozo kandalloban. Elso estenken a romantikus tuzgyujtas a szo szoros ertelmeben befullad. Tepjuk fel az ajtokat, ablakokat a gomolygo fustben tapogatozva. Az egyetlen hely, ahova a dust nem jut el, az a kemeny. Masnap szobat cserelunk es igy mar a kellemes meleg es a parazs pattogasa ringet alomba bennunket.

Eraval teszunk egy kirandulast a helyi "siparadicsomba". Vicces egy hely! Egyetlen 50 meters felvono arvalkodik, az sem mukodik eppen, igaz, hogy nincs is miert, a hohatar mar joval feljebb huzodott, itt a zold mezon most csak lovaglasra es sikloernyozesre csabitanak. Ismerven az indiaiak minosegi termekeit, legendas igenyesseguket es precizitasukat, sikloernyozesre fegyverrel sem tudnanak kenyszeriteni. Ugy dontunk, hogy inkabb turazunk egyet lefele, a mindossze 16-18 kilometerre fekvo Manaliig a folyoparton, vizesesek mellett, edes kis falvakon at. Az ut mellett vegig ugynevezett "sikolcsonzok" sorakoznak. Az elegansabbak egy satorban, vagy hullampalabol takolt bodegaban foglaltak helyet, a kevesbe elit uzletek portekaja csak ugy hever a foldon es a kokupacokon. Lehet berelni sifelszereleseket, melyek mar a nyolcvanas evekben is elavultnak szamitottak, a ruhazat, a bundak pedig nagyszuleink tatrai kirandulasairol keszult fenykepeirol lehetnek ismerosek. Nehany darab, melyet talan harminc evvel ezelott valogattak nehany hasznaltruha kereskedes szemeteskontenerebol, lassan muzealis erteknek szamit, vitrinben lenne a helye. Szerettunk volna sielni valahol a kornyeken csak ugy a vicc kedveert, de ez most elerhetetlen alomnak tunik.

Masnap lohaton vagunk neki a hegyeknek, hogy meglatogassunk egy jegbe fagyott Shiva templomot. Ez remek kalandnak bizonyul, gyonyoru a taj es remekul szorakozunk ahogy a hoszobrokat fenykepezgetve probaljuk kicselezni a rupiat kovetelo karbantarto munkast. Lefele ereszkedunk kedves kis birka joszagainkon, amikor a lovam ralep egy kidolt kerites ottfelejtett szogesdrotjara es sikeresen labara tekeredik az egesz. Szegeny allat orult rugdosasba es ugralasba kezd, hogy megszabaduljon a fajdalmas beklyotol, de a tuskek csak egyre melyebben vajnak a husaba, mire meg orultebb tancba kezd. Vezetonk probalja megfekezni szegeny parat, en pedig a hatan az eletemert kuzdok, ahogy probalom elkerulni, hogy a sziklakra zuhanjak. Oszinten szolva, ha elore megkerdezik, nem biztos, hogy ki akarom probalni a rodeot! De most legalabb ingyen kostolhattam bele ebbe a "mennyei elvezeteket jelento" sportba. Lovacskam vegre kiszabadul, csak a labaibol csordogal a ver csendesen. Sajnalom ot, de nem csak ezert teszem meg a kovetkezo nehany szaz metert inkabb gyalogosan.

Vissza az oromokhoz

2008-03-25T16:24:00.003+05:30

Az utobbi idoben egy kicsit szomorkas, kesernyes iranyvonalat vettek irasaink, ertheto okokbol kifolyolag, de most mar eppen itt az ideje, hogy visszaterjunk az elet altal oly bokezuen felkinalt elvezetek elfogadasahoz es dicsoitesehez.

Hip-hip-hurra... vagjunk bele.

Muszaly lesz megint megpedzenem nemi-nemu gasztronomiai kalandokat. Nagyszeru -gondolhatjatok, masrol sem szol ez a blog, mint kesergos vagy paprikas hangulatu okoskodasokrol es nagy zabalasokrol.

Vegkovetkeztetes: a Krisztian meg van gyozodve arrol, hogy o hu de nagyon okos, sajat elvetemult agyszulemenyeit gogos hittel vedelmezi es kozben meg egy ontelt haspok, egy zabagep malac. Igen! Tulajdonkeppen igazatok van, amennyiben ezt gondoljatok, a fenti leiras nagyjabol illik ram, de azert hadd kerdezzem meg, hogy van-e szebb annal, kenyeztethet-e az elet kejesebben, min mikor egy remekbe szabott vacsora romjai felett, kivalo borral poharunkban, remek tarsasagban okoskodunk, filozofalgatunk. Ugye nincs?

Na jo, azert van, de megis...

Emlitettem mar, hogy szeretem az indiai konyhat, mint ahogy tulajdonkeppen minden nemzet konyhajat, es utunk soran rengeteg imadnivalo es lelkesito megnyilvanulasi formajat volt szerencsem arcomba tolni. Beszeltem azonban arrol is, hogy egy-ket honap utan ez az izvilag, a helyi fuszerkoltemnyekbol kialakulo iz es illatkavalkad, egy picit sokka valik. Kulonosen igaz ez, ha voltal ma egyszer is beteg valamitol, akkor sokszor mar az illatok is kavargato emlekekkel bombazzak gyomrodat es az izelemeny ohatatlanul osszekapcsolodhat az elfogyasztas helyenek nem mindig makulatlan emlekevel. Lasd szmog, nyitott varosi szennyvizcsatornak, az utcan, az ettermek elott dolgukat vegzo allatok es emberek, vagy egy-ket pillantas nemely etterem sufni szeru, ketto negyzetmeteres "konyhajaba", ahol a pult alatt felejtett kecskelab mar inkabb magatol ugrik a serpenyobe, mielott teljesen lebomlana.

Ez az egesz gondolatmenet csak azt hivatott szolgalni, hogy kifejtsem, miert is nem vagyunk tejbetokok csak azert, mert vagyunk az otthoni, az europai konyha izvilagara, higieniajara es csodalatos, zavarbaejto sokszinusegere. Tovabbra is jokat mulatok az olaszokon, akik csakis olasz etteremben etkeznek, es kinait sem nagyon lathatsz enni, hacsak nem egy kinai etteremben vagy. Thaifoldon is messze elkerultem a Magyar Csardat az idegen izek utani kielegithetetlen hajszaban, de ra kellett dobbennem, hogy ostoba elmeleteket gyartottam, mert az ido tenyezo mindent magvaltoztat. Ha ket-harom hetre utazunk el, akkor nyilvan ettermileg is kalandozunk, de hosszabb tartozkodas eseten oriasira no a gasztronomiai honvagy. Eme hosszu bevezeto utan raterek vegre arra, hogy mit es kit talaltunk Dharamsalaban.

Egeszen pontosan az Andi bukkant ra, mi pedig az o utmutatasai alapjan kerestuk fel masnap este, mig o egy ujabb tibeti masszazs tanfolyamon okosodott. Elindultunk lefele a McLeod Ganj-bol Dharamsalaba vezeto meredek hegyi szerpentinen. Egy ido utan elfogytak az epuletek es a vaksotetben botorkaltunk. Nem sokkal kesobb teljesen biztosak voltunk benne, hogy rossz iranyba haladunk, de egyszercsak, egy kanyarulat utan felbukkant, ott hajolt ki a hegyoldalbol a volgy fole a Boom Boom Cafe.

A hely barhol megallna a helyet a vilagban, de Indiaban, az indiai viszonyokhoz szokott szemeknek es orroknak olyan feludulest jelent ide belepni, hogy konnyek szoknek a szemedbe es a "hazaertem" melegsege arasztja el egesz lelkedet. Mint a vandor aki a sivatagban a teljes kiszaradas utan, sok delibabnak bedolve, utolso erejevel felkuszik az elete veget jelento utolso homokdunere, es mikozben lepereg szikkadt szemei elott az elete filmje, egyszercsak a kepkockak mogott felsejlik egy zoldello oazis, hat igy ultunk le asztalunkhoz. Az egesz etterem ugy festett, mint egy hamisitatlan olasz trattoria, tomorfa asztalok es fa-kovacsoltvas kombinacioju szekek, a falon filmplakatok, kandallo, talaloszekreny, rajta "muranoi" uvegkancsok es egy szeles nagy divany. Az asztalokon mecsestartok es hibatlan teritek textilszalvetaval. Vauuuuu. Hogy mikor lattam ilyet utoljara, nem is tudom, azt viszont tudom, hogy milyen messze all ez az atlag indiai ettermek viaszosvasznas, muanyag kerti szekes, hullo vakolatos valosagatol.

Mint kiderul, a tulajdonosno ausztral. Itt eleve jol hangzik, hogy a tulaj egy holgy. Nemsokara meg is jelenik teljes eletnagysagaban. Semmi esetre sem tunik ausztralnak. Aki itt felenk kozelit, az nyilvanvaloan a XIX szazadi Parizs ejszakai eletenek egy meghatarozo -es nam csak atvitt ertelemben-, sulyos egyenisege. Egy igazi madame o, vagy pontosabban fogalmazva egy kisse mar tulkoros, szebb napokat latott, sokat megelt dizoz, akin ugyan nyomot hagyott az elet, de biztos, hogy o is nyomot hagyott egy-ket eletben. Hangja barenekesnokent bug, ahogy beszedbe elegyedunk es hamar kiderul, hogy az extravagans kulso tokeletes osszhangot alkot a belsovel.

Egy hihetetlen egyeniseg o, egy igazi muvesz, eletmuvesz a gesztusaival, a mozdulataival, fanyar humoraval, megdobbento hajkoltemenyevel, sarkosan ruzsozott ajkaival es a maga rendithetetlen 100-110 kilojaval. Az etteremben minden az o egyeniseget tukrozi, rezgese mindent athat es igazi, magaval ragado angulatot teremt.

Szerencsere ez alol az etlap sem kivetel. Pikans, rafinalt, csabitoan megalmodott fogasok a legjobb europai hagyomanyok alapjan. Eloetelkent konyakos majpastetomot rendelek... nem is hiszem el, hogy letezik ilyen ezen a szubkontinensen. A terrakotta edenyben az illatos pastetom tetejet lehelletnyi fuszeres zsirreteg boritja, rogton kivankozik is a piritosra alapozas gyanant. Johet ra a Pate maga, belekostolok... mennyei...a lagy, kremes pastetom csak ugy ontja fuszereinek izanyagat a szamban, megfeleloen pikans az osszhatas, barhol, barmely etterem becsuletere valna. A csirkemell steak lelog a tanyerrol, itt indiaban nem is elnek ekkora szarnyasok a pavat leszamitva, mellette inycsiklando salata osszeallitas, zoldfuszeres vajkockakkal, serpenyos ujburgonyaval.

Meg sem emlitettem, hogy mig az altalunk megrendelt sorok beszerzesere vartunk, melyekert egy futar motoron loholt, hogy oldjak az alkohol elvonas keltette feszultseget, jofele whiskey-vel kinalnak. Kellemesen oldodnak is a varakozas percei. Gondolom ertenek ehhez, hiszen ugy tunik, nemcsak a dizoz baratnonk, hanem nem kevesbe egyeniseg indiai parja sem veti meg a maligan fokok nyujtotta elvezeteket.

Az adagok kifognak rajtunk, igy elhatarozzuk, hogy tovabb hizlaljuk a tulajdonosno "szegeny ehes kiskutyanak" egyaltalan nem nevezheto, Miss Kalma nevre hallgato kiralynojet. A kiralyno uralja az ettermet, jelenleg a helyiseg kozepen elhelyezett oriasi kanapen "uralkodik", a puha parnak kozott egykedvuen hevereszve. Alazatosan kozelitunk ofelsegehez, kezunkben az aldozati ajandeknak szant steak darabokkal. Hat o kiralyi felsege nincs tolunk beajulva, eppen csak szimatol egyet, majd arisztokratikus mozdulattal elforditja koronas fejet. Egy szaftos husi darabbal szinte esdekelve kenegetem meg az uralkodono nemesi ajkait, de igyekezetem nem hoz eredmenyt. Megszegyenulten kullogunk helyunkre, mint az egyszeri udvaribolond, aki nem tudta megnevettetni a kiralyt.

En mindeddig azt hittem, hogy az en budos-dog Oszkar fiamnak van a legjobb dolga a vilagon. Jut eszembe, de megrancigalnam azt az ostoba pofajat!

Egy masik este kicsit nagyobb a felhajtas, tobb a vendeg, keressuk kedvelt hazigazdankat, de nincs sehol. Nemsokara feltunik, es mar latszik is a kesedelem oka, teljes harci diszbe oltozott. A toilet leghangsulyosabb darabja a keleti mintakkal ekesitett, hosszu, tengerkek estelyi ruha, mely kevesse diszkreten tolmacsolja viselojnek nem kevesse gombolyded vonalait. Ismet bebizonyosodik a teny, hogy egy no gyakorlatilag testi adottsagaitol fuggetlenul tud vonzoan elegans, sot csinos lenni, ha egyenisege van, szemelyisege harmoniaban all sajat vilagaval es onmagat, valamint ruhatarat, noi mivoltanak buszke tudataban, hatarozottan vallalja.

Erre az estere leleplezodik a sarokban eddig letakart pianino is. Mint kesobb megtudom egy majdnem nyolcvaneves tibeti tanitobacsitol, ezen kivul egyetlen zongora talalhato az egesz volgyben, azt meg az angolok felejtettek itt a gyarmati idok emlekere. Ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar zongorista is kerult. Leginkabb atutazo hatizsakos turistanak latszik a srac, viszont csodalatosan jatszik. Tarsasaganak egy holgytagja melle telepszik es enekelni kezd. New York elegans piano barjainak egyikeben erezzuk magunkat. Egyszercsak hazigazdank, aki ma este minden eddiginel jobban megfelel kabare konferanszie szerepkorenek, maga is dalra fakad. Nem is akarhogy! Nagy teste hatalmas hangot tamogat, melyet teljesen egyedi eloadasmodban, szinpadi gesztusok kisereteben tolmacsol felenk.

Kar, hogy ezt a Cafet es hazigazdajat Miss Boom Boom-ot nem vihetjuk magunkkal! Isten eltesse az igazi egyenisegeket, annal is inkabb, mert szerintem a teremtovel szemben nagyobb bunt nem tudunk elkovetni, minthogy kozepszerusegunkkel untatjuk ot, aki -jobb dolga nem leven-, felulrol figyelget! :-))

Lassan magara hagyjuk Oszentseget

2008-03-21T16:00:00.003+05:30

Tudom, tudom...

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utobbi par napban, de a sajnalatos esemenyek Tibetben teljesen mas iranyba tereltek figyelmunket es elfoglaltsagaink iranyat is. Ha az internet kozelebe kerultunk, akkor a hazai es foleg a nemzetkozi hircsatornakat bongesztuk ujabb fejlemenyek utan kutatva. Jomagam legutoljara az iwiw-en kuldtem szet egy korlevelet (bizonyara sokan ti is megkaptatok), es legnagyobb oromomre folyamatosan kapom a pozitiv visszajelzeseket, melyekre szinten reagalnom illett.

Itt McLeod Ganj-ban most, ha masnak nem is, de az internet cafe tulajdonosokank fut a szeker, mindenki bongeszik, probalja a kapcsolatot tartani az otthoniakkal, meghato latni, hogy a tuntetok kozul nehanyan kifestve, zaszlokba burkolva ugranak be, hogy megirhassak valamelyik csevegoprogramon keresztul, hogy jol vannak, itt minden rendben. Azonban a Tibetben eloket nem nagyon tudjak elerni, ott mukodik az egesz kinara kiterjedo cenzura, mely az interneten futo szalakat is probalja elvagni, felugyelni. Naluk az internetszolgaltatoknak folyamatosan archivalniuk kell a felhasznalok adatait, az altaluk latogatott oldalakat es a keresokbe beirt szavakat. Senkit nem akarok untatni internet technologiai szakzsargonnal, de erdekes cikkeket talaltam arrol, hogy mennyire maskepp alakul az egesz halo felepitese es a hozzaferes kinaban, mint a vilag nagyobbik, demokratikus felen. Amennyiben internet kapcsolatra fizetsz elo, 30 napon belul jelentened kell ezt a rendorhatosagoknak, persze gondolom az internetszolgaltato is megteszi ugyanezt, ott ugyanis nem szabad a szolgaltatasi piac, mindenki csak a kormany szarnya alatt mukodhet. Az anonim felhasznalast igyekeznek teljesen kiszurni a legfejlettebb szoftveres es hardveres technologiakat hadrendbe allitva. Ami felhaborito, hogy a nagy amerikai cegek is behodolnak ennek a profit erdekeben, es segitik a kinai diktaturat. A legnagyobb halozati eszkoz gyarto a Cisco Systems, akinek az eszkozei majdnem egyeduralkodoak az internet szolgaltatas felepiteseben, kifejezetten kinara fejlesztett routereket szallit be, melyek segitik az anonimitas es a proxyzott (most nem fejtem ki) felhasznalas kiszureset. Rengeteg weblap elerese alapvetoen blokkolt kinabol, es nem csak a keresoknel, de az egesz email forgalomban probaljak szurni a megfelelo kulcsszavakat es termesztesen minden rendbonto, tiltott tevekenyseg azonnali letartoztatashoz vezet. Nemcsak a felhasznalo, de a hozzaferes szolgaltato es a tartalom szolgaltato is felelossegre vonhato, igy ezen cegek is jofiukent mukodnek egyutt az allamapparatussal. A Google es a Yahoo, hogy ok se maradjanak ki az egyuttmokodok listajarol, modositotta keresomotorjait, hogy azok osszhangba keruljenek a kinai szuro eljarasokkal. Gratulalunk ezen cegeknek! Remek paldajat mutatjak annak, hogy a profit felulkerekedik a szolasszabadsagon, es a szabad vilag cegei is barmikor asszisztalnak a diktaturaknak.

Lehet, hogy lassan tovabb allunk. Itt "Kis Tibetben" reszt vettunk rengeteg megemlekezesen, kovettuk a tuntetok szunet nelkul masirozo felvonulasait, megneztuk az osszes archivumot, lehetosegeink szerint mindenkit tajekoztattunk az esemenyekrol es megfogadtuk, hogy nem lepunk kinai, vagy kina altal megszallt foldre. Ennel tobbet nem tehetunk es sajnos egyre tobb uzlet is bezar, a tibeti tulajdonosok a tuntetokkel valo szimpatia es szolidaritas jelekent nem nyitnak mar ki, kedvenc kavezonk is lehuzott rolokkal fogad...

Ettol fuggetlenul, ha szabad igy fogalmaznom egy ilyen helyzetben, jol ereztuk magunkat itt, jo volt reszt venni egy kicsit az emigrans tibetiek eleteben, elmenyt jelentett a kozos imakon valo reszvetel, vagy szerzetesek es tuntetok kozott kuporogva vegignezni a Dalai Lama sajtotajekoztatojanak felvetelet. Itt soha senki egy percre sem erezte azt kozulunk, hogy ne lenne biztonsagban. Lehet, hogy a kifestett tuntetok kepei a vilag tulso felen ijesztoen hathatnak, de itt minden rendben es bekeben zajlik. Erdekes megfigyelni, hogy meg a legfiatalabb, legforrobb feju tuntetok sem skandalnak eroszakra buzdito jelszavakat. Nem hangzik el nyomdafesteket nem turo jelszo, vagy eletveszelyes fenyegetes kianaiak fele! Nem! A kiabalt szovegek csak fuggetlenseget es igazsagot kernek, az ENSZ segitseget, a verontasok megallitasat, valamint nagyrabecsult vezetojuket, a Dalai Lamat eltetik, esetleg szova teszik, hogy vajon hova lett a hateves koraban, 1995-ben letartoztatott 11. Panchen Lama. Az idosebb szerzetesek pedig mar nem is kiabalnak, ha felvonulnak, azt csendben, maximum imadsagok kisereteben teszik.

Lelekemelo volt megelni a kovetkezo jelenetet. Idosebb szerzetesek es tibeti emigransok, valamint nehany turista kozott ucsorogtunk a foldon, varva a korabban emlitett Dalai Lama fele sajtotajekoztatot. Egyszercsak elozonlottek a templom komplexum teruletet a felajzott tuntetok a fiatalabb, meg vehemensebb szerzetesekkel az elen. Oriasi volt a hangzavar, visszhangzottak a jelszavak mindenfele, a tunteto korus egyemberkent uvoltott. Egyszercsak megjelent a kepernyon Oszentsege, es korulbelul tizenot masodpercen belul siri csend ereszkedett kozenk...

A kovetkezo harom oraban nagyjabol egy pisszenest sem lehetett hallani. A Dalai Lama buszke lehet nemcsak szerzeteseire, de nepere is. Naluk jamborabb, bekeszeretobb es beketurobb emberekkel meg nemigen talalkoztam. Talan neha tulsagosan is "birkak" szegenyek. Elkepzelhetonek tarthatja barki is, hogy ezek az emberek artatlan kinai polgarokra tamadtak, csak ugy a balhe kedveert Lhasaban? Marpedig a kinaiak a Dalai Lama sugalmazasara indult eroszakos terrorcselekmenyeknek titulaljak az esemenyeket. Azt, hogy a bekesen demonstralokra leadott sortuzek utan, tarsaik veres tetemeit lato emberekben elszakadt valami es felboritottak nehany autot, felgyujtottak nehany uzletet, pedig szerintem meg lehet erteni. Hozza kell tennem, hogy egyetlen ezt bizonyito videot, illetve fotot sem lattunk, pedig ha lenne ilyen, kina mar biztosan szetkuldte volna a vilagban. A teljes hirzarlat es a kulfoldi tudositok munkajanak lehetetlenne tetele ellenere, rengeteg szomoru plakat log az utcakon, rajtuk meztelen hullak lott sebekkel. Mondanom sem kell, hogy nem kianaiakat abrazolnak.

A Dalai Lama probalja megallitani az onmagukat gerjeszto esemenyeket. Ugy nyilatkozott, hogy amennyiben nem tudja elejet venni az eroszaknak, akkor inkabb vegleg visszavonul, lemond a tibeti kormany vezeteserol, megmarad spiritualis vezetonek a hatterben. Szomoru lenne...

Egeszen fiatal lama volt meg, mikor 1949-ben kina vegleg bekebelezte Tibetet. 59 eve kuzd faradhatatlanul es toretlen derulatassal azon, hogy osszetartsa szulofoldjet vesztett nepet, hogy megorizze sokezer eves kulturajukat, hogy peldat mutasson a vilagnak az eroszakmentessgrol es az emberi josagba vetett hitrol. Most is tud viccelodni az ujsagirokkal. Mikor megkerdezik, hogy mire lehet szamitani, ha o vegleg visszavonul, azt valaszolja, hogy ezzel kapcsolatban ketfele velemeny van tibeti es kinai korokben egyarant. Az elso szerint, es ebben remenykednek a kinai vezetok, ettol fog megoldodni a tibeti konfliktus, ugyanis szemelye nelkul senki nem lesz kepes egyben tartani ezt a nemzetet es fenntartani a kultura folytonossagat, azaz szepen lassan elsikkad ez a kerdes, Tibet tovabbra is kina rabszolgaja lesz, de ez mar egyre kevesebbeket fog erdekelni. A masik verzio, hogy elszabadul a pokol, mert az o szava meg kepes volt megfekezni minden tibetit, de utana az ozonviz. Nevetve hozzateszi, hogy ahhoz, hogy kideruljon melyik elmelet a helyes, mar csak egyet kell tenni, kivarni az o halalat...

Remelem, ez minel kesobb fog bekovetkezni, mert az o karizmaja sokat hasznalt mar ennek a vilagnak.

Khalistan a Sikh orszag

2008-03-17T13:22:00.003+05:30

Visszajott az aramszolgaltatas, igy maradok meg egy kicsit, es ha mar igy alakult, ejtek nehany szot Amrtitsar-rol is. A Kukac bejegyzesevel es kepeivel nem vehetem fel a versenyt, nem is akarom persze, igy mas oldalrol kozelitenem meg a dolgot.

Amritsar a Sikh vallas es a Sikh hivok kozpontja, a legszentebb zarandok helyuk, es ami elso pillanatban szimpatikussa teszi oket, az a felfogas, hogy barkit szivesen latnak, barkivel mindent megosztanak. A vallas maga meglehetosen ujkeletu, egy Guru Nanak nevu bacsi alapitotta a XV. szazadban, hogy egy kicsit szembe helyezkedjen a kasztrendszerrel es a Brahminok uralta hindu hitelettel. Sok kozos vonas fedezheto hel a hinduizmussal es a buddhizmussal is, tobbek kozott elfogadjak a reinkarnacio es a karma tanat, viszont csak egyetlen istenben hisznek, aki azonban mincs igazan kepekben vagy szobrokban megjelenitve, ami egy kicsit az iszlamra "hajaz".

Nem tisztelnek idolokat, vagy balvanyokat, de a tiz szent Guru kepe, akik tanitasaikkal a vallas gerincet kijeloltek, mindenhol megtalalhato, kulonbozo kevesse izleses kepek formajaban meg is vasarolhato.

A Sikhek mindeg kemeny es rendithetetlen harcosok hireben alltak, az itt elo ferfiak joval termetesebbek is, mint india egyeb teruletein, es az igen hetyken es fitosan viselt bajusz-szakall parositas, valamint az oldalukon logo elmaradhatatlan tor szinten amolyan veszelyes-kulonos-misztikus-hu-de-erdekes kulsot kolcsonoz nekik. A csajok komazzak is oket, persze megjegyzik, hogy egy otthoni kornyezetben szegenyek inkabb festenenek bohocnak a bajusz koltemenyekkel, a soha nem vagott szakallal (allitolag, de szerintem nem mindenkinel), valamint a jopofa turbanokkal. A hatarzaro ceremonian szereplo katonak pedig tenyleg merges kiskakasnak vannak oltoztetve, persze a tuloldalon paradezo pakisztaniakat sem kell felteni!

A masik vallas, a masfele emberek, a nagyvaroshoz kepest, indiai mercevel merve megdobbento tisztasag, a szent tenplom befogado meghittsege egyuttesen teszi, hogy mindanyian ugy erzzuk, egy masik indiaba, vagy talan egy masik orszagba csoppentunk. Ez reszben igaz is, nem csak azert, mert elhagytuk Rajasthan tartomanyt es immar Punjab-ban vagyunk, hanem annak kovetkezteben is, hogy a jelentos vallasi-kulturalis kulonbseget a Sikhek szerettek volna egy fuggetlen allam letrehozasaval megkoronazni, melyet a Khalasa testveriseg alapjan Khalistan-nak kereszteltek volna. Oszinte lelkesedessel adoznak a kivalasztott harcos-szentek idealjanak, de megoly batorsaguk es buszke, fuggetlen szellemuk sem volt elegendo, hogy ezt elerjek, cserebe viszont kaptak az arcukra eleget a tortenelem folyaman. Hol a Mughal (muzulman) uralkodok, hol a hinduk irtottak oket rendesen, a muzeumban rengeteg festmeny orokiti meg a kegyetlen csatakat, a lelemenyes kinzasokat es a martirhalal ezernyi formajat, melyet eleg rendszeresen gyakoroltak szegenyek. A legdobbenetesebb az a festmeny, mely a Sikh noket jeleniti meg, ahogy kinzoik a feldarabolt csecsemoik testreszeibol keszult nyaklancokat aggatnak rajuk. Brutalitas teren az "emberi" fantazia mindig is hatartalan volt.

A Sikhek utoljara 1984-ben szerettek volna fuggetlensegert folyamodni, de valaszul csak Indira Gandhi hadserege erkezett, aki az ujdonsagot nem jelento meszarlassal es rombolassal szeretett volna rendet teremteni. Nem igazan ertheto, hogy az eroszakmentesseggel india atyjava valo"Nagy Lelek", azaz "Mahatma" Gandhi leszarmazottja, ezt hogyan gondolta, de azt meg kevesbe ertem, hogy ezek utan hogyan mert tovabbra is Sikh testoroket alkalmazni. Szepen ki is vegeztek ot az emlitett biztonsagi emberek.

Itt sem szabadulunk attol, hogy kulonbozo filmek helyszineit jarjuk be, meg akkor sem, ha ez most egy nem tul vidam helyszin, a Jaillanwala Bagh. Richard Attenborough Gandhirol szolo filmjeben kerult megorokitesre az a jelenet, amikor 1919-ben, a britek ujabb igazsagtalan rendelkezesei ellen bekesen tunteto tomeggel szemben felsorakoznak a katonak. Majd elhangzik az ertelmetlen es felesleges tuzparancs... A tomeg egymast taposva menekul, sokan a golyok elol egy kutba vetik magukat. A vegeredmeny 400 halott es 1500 sebesult, akik a kijarasi tilalom es a megfelemlitett emberek rettegese miatt egesz ejjel verben furodve hevernek, senki nem mer a segitsegukre sietni, tisztelet az elenyeszo szamu kivetelnek.

A mokasnak kevesse sem nevezheto tortenelmi hatter ellenere Amritsar egy vidam, eleteros varos, a Sikh emberek pedig kedvesek es vendegszeretoek. Az Arany Templom es a kornyezo epuletek szepsege magaval ragado, a turkiz szinu toban pedig orias meretu halak uszkalnak a furdozo hivek kozott. Van koztuk arany szinu, fekete, albino feher es a vizbe szort eleseg korul gyonyoru, szines kavalkadot alkotva tulekednek. A varos egyebkent a tavacskarol kapta nevet, melyet Amrit Sarovar-nak, azaz a nektar medencejenek hivnak. Megaval ragado a hely szelleme, egyreszt erezni lehet, hogy ezek az emberek nem felik, hanem szeretik az istenuket, vidaman es buszken kerengenek a to korul, masreszt rendkivuli erzes, ha ennyire odeferhetunk a szent helyek kozeppontjaba es azt senki nem veszi rosz neven, sot!

Vegigallva a sort az Aramy Templomhoz vezeto egyetlen hidon, kikerulve az etelt megaldato hivoket, valamint atbukdacsolva a Szent Konyv elott leborulokon, az epulet belsejebe erve harmonia es nyugalom fogad. Meg arra is jut ido es hely, hogy a galerian leulve majdnem egy orat szemlelodjunk gondolatainkba merulve. Ez egy kicsit ahhoz hasonlithato, mintha Mekkaban, ha egyaltalan odaengednenek, a Kaba ko korul keringo irdatlan tomegben nyugodtan leulhetnel egy kicsit szemlelodni. Felemelo erzes. Ugyancsak lelekemelo pillanat, amikor az esti ceremonia kereteben a tiz Guru tanitasait tartalmazo Szent Konyvet visszaviszik a tepmplombol a tamacsterem epuletebe. Borzongatoak a fanfarok es a tomeg egyre fokozodo ahitatos lelkesedese. Sikh ferfiak vetik keresztul magukat a tomegen, hogy ha csak nehany masodpercre is, de ok is cipelhessek vallukon a konyv orias hordszeket. Magaval ragad a kantalas, az atszellemult arcok, a kurtszo, a leborulo asszonyok hite. Ott vagyunk mindennek a kozepeben, talan meg megis erinthetnem a hordszeket... Egy fiatal vezeto szegodik mellenk, aki egy masik lepcson hatulrol felvezet minket a helyisegbe, ahol a konyvet felto gonddal elzarjak a hivek mindent elsopro lelkesultsegenek kisereteben.

A Sikhek minden emberi lelket egyforman tisztelnek vallastol, nemtol, borszintol, beallitottsagtol fuggetlenul es ennek kezzlfoghato bizonyitekait is adjak. Mindenhova ingyen belephetsz barmikor, ezen kivul akar meg is szallhatsz egy-ket napra a zarandokok kozott, szinten terites mentesen es ha ez nem lenne eleg, hogy teljesen nullszaldos legyen egy itt eltoltott hetvege, barki reszt vehet a hatalmas, tobbszintes csarnokokban felszolgalt vegetarianus etkezeseken.

Az etel gyarto es eloszto gepezet a vilag egyik legnagyobb gyorsettermekent mukodik, napi 40.000 hivet is kiszolgalva. A dolgozok elo futoszalagokka allnak ossze a tanyer es etel osztasahoz, a szennyes begyujtesehez es a mosogatashoz. A fem talcak es bogrek sebes aradatanak csengese-bongasa elobb-utobb egy erdekes ritmusu zeneve all ossze, melyet szerintem barmelyik futurista kolto is szivesen megorokitett volna valamelyik koltemenyeben.

Nem tudunk egykonnyen szabadulni az Arany Templom vonzasabol, Amritsar is orokre a szivunkbe lopta magat, megint csak halat adhatunk, hogy ot sem hagytuk ki kalandjaink sorabol.

Elszorult torkok Dharamsalaban

2008-03-17T11:31:00.002+05:30

Nem igy terveztem.

Meg sok mindenrol szerettem volna irni, mielott raterek Dharamsala-ra, de sajnos, itt nagyon szomoru esemenyek "kozeppontjaba" kerultunk, igy kenytelen vagyok megvaltoztatni az eredeti terveimet.

Szivunkben a legnagyobb varakozassal es kicsattano orommel erkeztunk meg Himachal Pradesh tartomanyba, ahogy a neve is elarulja, igen, ez mar a Himalaya!!! Bar egyelore meg csak a labainal vagyunk alig 1700 meteres magassagban, a latohatart mar betoltik a 4000-5000 meteres hegyek sorfalai, tetejukon az orok es remelhetoleg mindorokke elpusztithatatlan hosipkakkal. Innen meg kicsit odebb vannak a legmagasabb vonulatok, csak kesobb jarunk felejuk, de igeretuket mar hozza felenk a szel a vilag legmagasabb hagoin keresztul, olyannyira, hogy az ember folyamatosan csak borzong az erzestol es a szive tulcsordul a termeszet legnagyobb hatalmainak erintesetol.

Tulcsordulnak erzeseink akkor is, amikor elerjuk Dharamsala felett a McLeod Ganj nevu kis telepulest, amely a tibeti menekultek legfontosabb elettere, egyben az emigrans tibeti kormany szekhelye es Oszentsegenek a Dalai Lamanak szamuzetes beli otthona, szent buddhista zarandokhely. Orrunkat es tundonket a friss hegyi levego fuvallatai kenyeztetik, leirhatatlan feludules ez az altalanos indiai szmog es buz utan, a homerseklet pedig kifejezetten kellemes a magassag es marcius ellenere, most dobbenunk csak ra, hogy meg eszak indiaban is elegge delen jarunk europahoz kepest, afrika eszaki reszevel vagyunk egy szelessegi koron. Az utcak edes kis kanyarokat veve, tisztan futnak fel a hegyoldalakra, az egesz telepulesen lenyugozo a panorama, akar a szobadban, akar egy etteremben ucsorogsz. Este erkezunk, fantasztikus a hangulat, mindenhol szerzetesekbe botlasz, az utcakon tibeti zaszloval ekesitett polokat viselo fiatalok korzoznak, meghitt es makulatlan ettermek valtjak egymast, zajlik az elet, ahogy illik, es ebbe az idillbe, mint egy villamcsapas hasitanak bele a kulvilag, azaz a legtobb itt elo szulofoldjenek hirei...

Mi tajekozatlanok vagyunk, mert igaz, hogy otthon sem, de itt az utunk soran meg veletlenul sem foglalkozunk politikaval, nem nezunk tevet, nem olvasunk ilyeten jellegu ujsagot. Kiderul, hogy Tibetben ismet tragedia tortent, mely, mint minden vizbe dobott ko, hullamokat gerjeszt az egesz tersegen keresztul.

Az atkozott kinai kommunista diktatura ismet kimutatta a sokszor takargatott foga feherjet es a tibeti buddhista szerzetesek vezette tuntetok koze lovetett. Lhasaban 80 halott, rengeteg sebesult, a tuntetesek sok kinai varosban is elkezdodnek, ami ujabb sebesultekhez es halalos aldozatokhoz vezet, foleg Szecsuan tartomanyban. Demonstarciok vannak vilagszerte, Nemetorszagban es Ausztraliaban is a rendoroknek kell megvedenie a kinai nagykovetseget. Mi most egy kavehaz felig lengedett roloi mogul nezzuk az utcan elvonulo, a Dalai Lamat elteto, Tibet fuggetlenseget kovetelo tuntetoket. Lelekben kint vagyunk veluk, de a kavehaz tulajdonosnoje mindenkit megkert, hogy huzodjunk be a teraszrol, mert szeretne, ha felig zart allapotaval es a kirakott zaszlokkal a tuntetok mellett tehetne le a voksat, kesobb be iz zar, mint sok etterem es bar a varoskaban. Estenkent minden kolostor es vendeghaz ablakait, korlatjait elboritjak az aldozatok emlekere gyujtott gyertyak es mecsesek, es bar a szerzetesek meg most is tudnak kedvesen mosolyogni, mindenkinek elszorul a torka...

Kozos megemlekezesek es egyuttes imadsagok tervezeterol erkeznek hirek, remeljuk, valahol mi is ott lehetunk. Itt, bar az esemenyek kozeppontjaban van az ember, hiszen ez itt talan "Tibetebb Tibet" mint maga az oshaza, megis mindenki biztonsagban van, hiszen itt senki nincs, aki a masik oldalon allna. Oszentsege, aki talan a legmegerdemeltebben birtokolja a Beke Nobeldijat, meg most is a nyugalom, a beke, es a megbocsatas mellett emel szot, es szerncsere az o szava me mindenhol, minden tibeti lelkeben es sziveben szentnek szamit. Barcsak ugyanekkora hatast tudna elerni a vilag vezeto politikai koreiben is. Hihetetlen vehemenciaval es munkabirassal dolgozik es lobbyzik Tibet autonomiajaert es az eroszakmentessegert. Vilagszerete elismerik es megbecsulik ot, de sajnos a politika es a gazdasag sokszor kovet mas, szamukra fontosabb utakat. Kinaval mar senki nem akar ujjat huzni. Nem csak az elmebeteg vezetok nuklearis raketak inditogombjain tartott keze miatt, hanem legfokepp az irdatlan gazdasagi potencial kovetkezteben. Mar mindenki ott termeltet, kina a leggyorsabban fejledo gazdasag, es senki nem engedheti meg sajnos, hogy figyelmen kivul hagyja. Javitson ki barki, ha szerinte tevedek, de az Egyesult Allamok mara mar a kinai toketol is fugg, tobbek kozott vele fedeztetve a negativ kereskedelmi merleget. Ezek utan miben remenykedhet szegeny Dalai Lama, aki tobb mint fel evszazada vivja sajat bekes harcat es megsem torik meg az emberisegbe es a szeretet bekes gyozelmebe vetett hite. Nem is lenne hiteles, ha maskepp cselekedne, buddhista vezetokent mindeg az eroszakmentesseget kell szem elott tartania. Meg olyankor is, amikor kisse zaklatottabb lelkuletu tuntetok az Olimpia bojkottjara szolitanak fel es Tibet teljes fuggetlenseget kovetelik, o kijelenti, hogy beerne egy a kulturalis ertekeket es hagyomanyokat vedo autonomiaval is. Hozzateszi, hogy a kinai nep maga megerdemli, hogy megrendezhesse az olimpiat es aterezhesse az ezzel jaro buszkeseget, mindossze a Kinai kormanyt kellene figyelmeztetni a vendeglato kotelezettsegeire es az emberi jogok tiszteletben tartasara. Az o eroszakmentes kuldetese mar az indiaiak szemeben is Mahatma Gandhieval kerul egy sikra.

Olyan kar, hogy annak ellenere, hogy a legtobb tibeti ember szamara az olimpia talan remenyt jelentett sorsa jobbra fordulasara, valoszinuleg megint nem fog tortenni semmi. Valoszinuleg senki nem fogja bojkottalni az olimpiat, meg annak ellenere sem, hogy a nemzetkozi sajtoban fejtegetesek talalhatoak ezzel kapcsolatban. A Dalai Lama is mellette foglal allast, es termeszetesen szegeny sportolokat is mindenki sajnalja, amikor negyevnyi felkeszules veszik karba, esetleg egy gyonyoru sportkarrierre soha nem kerul fel a korona, de itt megiscsak embereletekrol, meszarlasokrol, agressziorol, egy kultura majdnem teljes eltunteteserol van szo, tehat ideje lenne tenni valamit. Egy komoly fellepes, egy gazdasagi bojkott soha nem fog megtortenni, pedig ez talan hatassal lehetne az exportjatol fuggo rohadvany diktaturara, de az olimpiatol valo tavolmaradas jelzes erteku lenne szerintem. Az Olimiai Bizottsagnak, aki hallgat mint szar a fuben, pedig illene odatennie magat egy kicsit, hogy legalabb egy ejnye-bejnye erejeig megfenyegessek kinat, a megrendezes joganak esetleges visszavonasarol ejtve nehany szot, mert ennek hianyaban az Olimpia eszmenye es az otkarikas zaszlo verrel es szarral szennyezodik be. Az okorban erdekes modon fel tudtak fuggeszteni a haborukat is az eszmeny erdekeben.

Mi most itt ulunk, korulottunk zajlanak a demonstraciok, mindenki fugg a hireken es fogalmunk sincs, hogy eljutunk-e utunk vegceljahoz, azaz Tibetbe. Jelenleg zarva vannak a hatarok.

Nem tudjuk eldonteni, hogy ha kinyitnak, akkor elinduljunk-e, vagy sem, es nem csak a biztonsagi kerdesek miatt. Vajon a tibetieknek jo-e, ha a turistak tovabbra is jonnek, vagy csak egy diktaturat eltetunk, penzelunk a megjelenesunkkel.

Lassan a szunetmentes aramforrasok feladjak a kuzdelmet az aramhiannyal, igy be kell fejeznem. Nemreg Andi itt mellettem egyutt netezett egy josagos szerzetessel, most viszont ismet az utcan van mindenki, eppen elhalad egy csapat tunteto...

Kar... kar... kar...

Shiva szulinapja es Bond ujra kisert

2008-03-12T14:04:00.002+05:30

Shiva szuletesnapja eppen Udaipurban ert minket. Volt is nagy felhajtas, mindenhol hivek tolongtak a neki szentelt templomoknal, egtek a fustolok, halmokban alltak az aldozati viragok, minden es mindenki diszbe oltozott.

Jo volt a toparti etterem tetoteraszan hallgatni a minden oldlarol aramlo ritualis zenet, gyonyorkodni a kivilagitott varosban es figyelni a fel-felvillano tuzijatekok fenyeit. Megegyszer, boldog szulinapot!

Mi ezt az estet egyebkent James Bonddal egyutt unnepeltuk. Ugy latszik, hogy o mindenhol kisert engem egesz India szerte. Itt Udaipurban forgattak ugyanis annak idejen (kb. a nyolcvanas evek eleje) az Octopussy cimu epizodot.
A fogonosz kastelya az egyik hegy tetejen tornyosulo Monsoon Palace volt, az amazonszeru holgyekbol allo noi ekszercsempesz banda feje - aki termeszetesen James szeretojeve valik-, pedig a vilag egyik legromantikusabb palotajaban lakott, mely egyben a varos jelkepe is. Udaipur kozepen tobb to is talalhato, es az egyik maharadzsa jo erzekkel a legszebb tavacska kozepebol kiemelkedo szigeten is felhuzott egy amolyan nyari lak feleseget. Az epuletegyuttes teljesen betakarja a sziget egeszet, igy a gyonyoru palota orias feher hattyukent lebeg a viz felszinen.

A varos legtobb etterme este hetkor Octopussy show-val kedveskedik vendegeinek. Ez abbol all, hogy egy korulbelul a filmmel egyidos tevekeszuleken levetitik magat a mualkotast. Ez az epizod talan a legbargyubb a Bond sorozatbol, Roger Moore foszereplesevel, de mi remekul szorakoztunk rajta. Nem rossz moka igy filmet nezni egy tetoteraszon iszogatva-eszegeteve.
Amikor a Lake Palace volt a filmen, akkor leneztunk a tavon lebego palotara, ha a Monsoon kastelyt mutattak, felpillantottunk ra, ahogy a hegyteton agaskodik az eg fele. Amikor az egyik furdo Ghat kerult kepbe, csak a hatunk moge vizslattunk, vegul, amig James a turbo riksaval szaguldozott a szuk utcakon, egymas szavaba vagva kiabaltunk, hogy itt setaltunk, ott vasarolgattunk es igy tovabb. Jopofa volt, he...he...he...

Lelkesedesunkben csak a szegeny pincerek nem osztoztak annyira, ok valoszinuleg hosszu evek, evtizedek ota minden este megcsodalhatjak Bond kalandjait.
:@)

Egy ujabb okoskodas

2008-03-11T18:46:00.008+05:30

Egy kis vallastorteneti kitekintes.

Nem akarok senkit untatni, de tapasztalataim szerint az europai emberek nagytobbsege az ot nagy vilagvallas kozul a kinai univerzizmusrol es a hinduizmusrol tudja a legkevesebbet. Ertelemszeruen most a hinduizmusrol, masik neven a Brahmanizmusrol ejtenek nehany szot, csak az alapveto fogalmak tisztazasa erdekeben, mert nehany vonatkozas a blogban is megjelenik. Hozza kell tennem rogton, hogy bar erdeklodesi koreim keletre huznak, jomagam is a hinduizmusrol tudom a legkevesebbet, tehat senki ne vegye tul komolyan az altalam leirtakat.

Nem is csoda, hogy konnyu elveszni ebben a temaban, hiszen a vilagon talan a hindu mitologia a legszerteagazobb, a legatlathatatlanabb. Tobb ezer isten, istenno, istenseg, demon es egyeb lenyiseg szerepel benne es maguk az atlag hinduk is csak egy reszet ismerik. Az alap isteni triaszrol, azaz a Trimurti-rol azonban mindenki hallott mar. Brahma, Vishnu es Shiva harmasa kepezi a mitologia alapjat, ok a legfobb, mindenki altal elfogadott istenek, illetve Istennek maganak a harom arca, megnyilvanulasi formaja. Az isten szo angol megfeleloje a GOD kapora jott a hinduknak, hogy ezt megmagyarazzak:

G = Generator, azaz Teremto = Brahma

O = Operator, azaz mukodteto, vagy Fenntarto = Vishnu

D = Destroyer, azaz Pusztito = Shiva

A fo iranyvonal legtobb istene e harmas valamelyik tagjanak felesege leszarmazottja vagy megtestesulese, azaz inkarnacioja, illetve a felesegek es leszarmazottak inkarnacioja, hogy vegleg teljesen el lehessen veszteni a fonalat. Ime nehany pelda:

Brahma felesege Saraswati

Vishnu, akinek egy masik neve Hari, pedig egy Laxmi (Lakshmi) nevu istennovel el egyutt, akinek egy masik neve Padma, azaz lotusz, merthogy sokszor jelenik meg lotuszviraggal a kezeben. Vishnu eddig kilenc inkarnacioval jelent meg a foldon, koztuk volt hal, ember-oroszlan, ferfi-no, stb, most csak a legismertebbeket emlitem meg:

-a hetedik inkarnacio Rama, akirol mar biztosan hallottatok (hare Rama), tole ered a Ramayana eposz, melyben Sita oldalan (foldmuvelesugyi miniszterno az istenek kozott) kuzd meg Ravana-val, a gonosz demon kirallyal.

-a nyolcadik maga Krishna, akit szinten nem kell bemutatni, tole ered a Bhagavad Gita, szinten szent eposz, es az o felesege volt Rukarni aki onkent halt tuzhalalt Krishna maglyajan.

-a kilencedik inkarnacio talan a leghiresebb, o a tortenelmi Buddha, azaz korabbi neven Gautama Siddhartha herceg, de ez mar a Buddhizmusra tartozik!

-a tizedik eljovendo megtestesules lesz Kalki, aki elhozza a Kali Yuga veget. Aki foglalkozott mar vallastortenettel, vagy korunk nepszeru ezoterikus tanainak valamelyikevel, az tudja, hogy a Kali Yuga az "istenek alkonya", az a vilagkorszak, amikor az istenek magara hagytak egy kicsit az embert, aki teljesen lefuzodott az anyagi vilagba. Ennek a veget jelzi a New Age is, vagy a Vizonto Kora, ennek koszonheto, hogy egyre tobben fordulnak ujra a masik oldal fele, mindegy hogyan nevezzuk azt.

Jon Shiva a pusztito, aki termesztesen egyben teremto is, hiszen a halal hozza meg az ujjaszuletest, minden vegben ott van egy uj kezdet is. Amikor inkabb teremto, akkor Sankara-nak hivjak es abrazolasa sokszor egy Lingam, azaz egy fallosz szobor, mely a termekenysegre, a szuletesre utal. Kevesen tudjak, hogy ezen Lingamok talpazata egy noi nemiszervet akar abrazolni, ebbol agaskodik ki maga a fallosz. Edes dolog, hogy a tobbnyire szegyenlos hinduk mindenhol szoborra formaznak egy futyit es egy puncit. Shivanak is sok megtestesulese van, peldaul Nilakantra, akit kek torokkal abrazolnak, mert lenyelte a vilagot elpusztitani keszulo merget. Nyolcadik inkarnacioja pedig Bhairava, aki az igazi szornyu terror!

Nezzuk Shiva asszonyait:

-Sati, a megdicsoult asszony

-Devi, akinek masik formaja Durga, az igazi harcos istenno, sok karral es fegyverrel

-Durga masik formaja Annapurna, aki erejevel etelt biztosit a foldon

-szinten Durga formaja Chamundra, a legharcosabb, igazi kegyetlen halaloszto

-Parvati szinten hires istenno, az o kozos gyermeke Shivaval Ganesha, aki a joszerencse jelkepe, es szegenykenek ember teste es elefant feje volt, mindenki latta mar az o abrazolasat, gondolom.

Talan ennyi eleg is lesz izelitonek. Most meg csak a harom foistenrol es felesegeikrol beszeltem a teljesseg igenye nelkul, igy el lehet kepzelni mit jelenthet ez tobbezer istenseg eseteben.

Nagyon erdekes, hogy a hinduizmusban nincsenek szigoru regulak es eloirasok a hitelettel es a vallas gyakorlasaval kapcsolatban, barmelyik istenseget kivalaszthatjuk imadatunk targyakent es egy kis tulzassal hivo hindunak szamitunk akkor is, ha felmegyunk a hegyekbe es ott egy barlangban az altalunk keszitett plussmacit imadjuk, mert mondjuk Ganesha inkarnaciojanak tartjuk azt.

Szinten erdekes, hogy a hivok 99,9 szazaleka az isteni harmas ket tagjat, Vishnut, vagy Shivat imadja, szegeny Brahmanak alig van kozvetlen hive, ha jol tudom osszesen harom neki szentelt templom letezik a vilagon, az egyiket lattuk is Pushkarban. En nagyon sokaig gondolkodtam, hogy vajon miert van ez, fel is allitottam magamban egy elmeletet, de barkit megkerdeztem az kodos, kitero valaszokat adott. A hivok nagy resze soha nem morfondirozott ezen, aki pedig igen, az nem nagyon akarta megfogalmazni a valaszt. Meseltem korabban a Brahmin szarmazasu idegenvezetonkrol a Skanzenben. Vele is beszelgettem errol es o vegre valahara megfogalmazta azt a valaszt, mely egybecseng az en verziommal is. (Kukac kerte, hogy jegyezzem meg, hogy o is erre gondolt! Tapsi-tapsi!) A valasz az emberi gyarlosagban keresendo, nevezetesen abban, hogy a legtobb ember (vallastol fuggetlenul) nem annyira szereti az istent/isteneket, inkabb feli, rettegi ot/oket.

Igy a teremtotol, azaz Brahmatol nem sok mindent akarunk, o mar befejezte munkajat az eletunkben, el is lehet felejteni szegenyt.

A fenntarto es mukodteto mar egy fontos isten, hiszen hozza fordulhatunk egeszsegert, szerelemert, gazdagsagert, mindennapi kis elonyeinkert.

Es vegul ott a legtobb imadoval rendelkezo pusztito, akit nem lehet figyelmen kivul hagyni, vagy lebecsulni, akivel senki nem akar ujjat huzni, hiszen o a megsemmisules, a halal maga. Persze, hogy tole tart mindenki a legjobban.

Barmennyire is szabad a vallasi elet, annal tobb szabaly es iranymutatas vonatkozik a hinduk mindennapi eletere, viselkedesere es egymassal valo kapcsolataikra. Hogy csak egyet emlitsunk, ott van az igencsak szigoru kasztrendszer, mely meg a legtobb felvilagosult, nyugati eletstilust koveto ertelmisegi szamara is athaghatatlan korlatot jelent. Sokszor elofordul peldaul, hogy kulonbozo kasztbol szarmazo, tobb egyetemi fokozattal rendelkezo, igen muvelt orvosok remek kollegai egymasnak, de meg csak eszukbe sem jut, hogy esetleg egymasnal vendegeskedjenek szabadidejukben, ne adja isten, hogy kaszton kivul hazasodjanak. (A hazassagok 96 szazalaka ma is elore leszervezett, a szulok altal kivalasztott parral kottetik, a fiatalok sokszor nem is ismerik egymast elotte.)

Egyebkent, ahogy mar korabban emlitettem, a kasztrendszer es a lelekvandorlasba vetett hit rengeteg pozitiv hatassal is van az egyen es a tarsadalom eletere egyarant. Az egyen szamara ez feler a legjobb pszichiatriai kezelessel, pszichoanalizissel, hiszen , ha nem tudunk valtoztatni helyzetunkon rajtunk kivulallo okok miatt, akkor nem is okolhatjuk magunkat az el nem ert sikerek miatt, igy nem alakulhat ki a frusztracio, vagy a masok irigylesebol fakado kisebbsegi erzes. Raadasul meg azt sem kell gondolniuk, hogy a sors igazsagtalan volt veluk, hiszen szamukra nem ez a szuletestol halalig tarto szemvillanas az elet egesze. Karmajuk meg sok szep "meglepetest" es remek, sikerekben es bosegben gazdag eleteket tartogathat szamukra a jovoben. Gondoljunk csak bele, mennyi elegedetlenseg oldodik fel igy.

A tarsadalom egesze szempontjabol is sok a pozitiv hatas. Erdekes, hogy meg az eliteltek is rendszeresen szabadsagot kapnak a bortonbol, de szepen, annak rendje es modja szerint vissza is ternek, hogy inkabb most vezekeljek le buneiket es ne vigyek at a kovetkezo inkarnacioba.

A hinduizmus gyokerei es annak a tarsadalmi berendezkedesnek az alapjai, mely a XX. szazadig gyakorlatilag valtozatlanul fennallt indiaban, idoszamitasunk elott 4000 es 2000 koze nyulnak vissza. Ebbol kitunik, hogy a hinduizmus a legosibb a vilagvallasok soraban, raadasul szinte valtozatlan, es egyetlen masik tarsadalmi forma sem elt meg megkozelitoleg sem ennyi idotartamot.

Felreertes ne essek, nem akarom az egekig magasztalni ezt a vallast es rendszert, mert termesztesen megvannak a maga arnyoldalai es raadasul mas kulturkorben nevelkedett emberek szamara az egesz alkalmazhatatlan, hasznavehetetlen es roppant idegen is lehet. Nyugati kulturankban rengetegen valljak magukat mas vallasok szimpatizansainak -kitekintve sajatjukbol-, mint paldaul Buddhizmus, Taoizmus, Iszlam, esetleg a zsido Kabbalat tanulmanyozzak, de meg egyetelen emberrel sem talalkoztam, aki otthon hindunak vallotta volna magat. A Krisnasokat (azaz a Krishna Tudatu Hivok Kozosseget) ne soroljuk ide, mert ok egy masik hajtas, egy vadonatuj kozosseg, mely egeszen masfajta vonzerovel toboroz hiveket, de ebbe most ne menjunk bele.

Tehat nem nagyon van olyan hindu hivo, aki nem annak szuletett, de hogy ki is hindu tulajdonkeppen, azt nem kevesse sarkitva ugy szoktam megfogalmazni, hogy hindu az az ember, aki elfogadja a lelekvandorlast es nem buddhista.

A buddhizmus rengeteget "vett at" a hinduizmusbol, mar ha lehet igy fogalmazni. Beszelhetunk a karmarol, a Samsararol, azaz a let kerekerol, mely az egymast koveto eletek sorozata, csakhogy ezekbol az alapvetesekbol ket teljesen kulonbozo vallas szuletett, melyek mas kovetkezteteseket vontak le es sok tekintetben mas iranyvonalat jeloltek ki. Sokan valljak magukat buddhista szimpatizansnak vilagszerte, annak ellenere, hogy a buddhizmus a keresztenyseggel es az iszlammal ellentetben soha senkit nem akart megteriteni. A buddhizmus ertektelennek tart minden megszoritast, amit nem a szabad akaratunkbol valsztunk, es milyen igaza van! Mondok egy peldat. A buddhista szerzetesek egy resze onkent valsztott uton eleri azt az allapotot, amikor lemond a szexualitasrol, hogy ezt az energiat atalakitsa es athelyezze testen belul, hogy aztan spiritualis erove alakitsa. Ez ugye nem azonos a katolikus papok colibatusaval, amely egy kivulrol kenyszeritett dolog, ilyeten forman pedig nem is nagyon mukodik. Nem akarok most peldalozni.

A buddhizmus nem allit fel tarsadalmi elvarasokat a hinduizmus szigoraval, bar az egojukat hatterbe szorito, vegtelenul bekes, a vilaggal harmoniaban elo, legynek sem arto szerzetesek nem haszontalan tagjai egyetlen nepcsoportnak sem. Buddhistanak szerintem nem lehet csak ugy szuletni, meg egy alapvetoen buddhista orszagban sem, ez egy valasztott eletmod. Nincs benne semmilyen istentol valo retteges, egyeni felelossegge alakul at minden, nincsenek kibuvok! Nem torolhetunk el semmit bunbocsajto cedulak vasarlasaval, zord isteneknek bemutatott aldozatokkal, zarandoklatokkal, vagy vezeklessel, csak a sajat tetteink, az altalunk sugarzott erzelmek szamitanak. Milyen erdekes, hogy oshazajaban, Indiaban elenyeszo kisebbsegge zsugorodott. Az embereknek talan egyszerubb teljesen feladni az egyeni felelosseget es elszenderedni a kasztrendszer es veres kezu Shiva kebelen.

Nem allt szandekomban egyetlen vallas hiveit sem megbantani es meg mielott reszrehajlassal vadolnanak elmondom, hogy szerintem az osszes vallas alapvetoen ugyanonnan indul ki, azonosak a gyokereik, es ha lehantjuk az evzredek alatt rajuk rakodott uledeket, akkor azonos alapveteseket talalunk bennuk az ember lenyegerol, a termeszetrol, es ami a legfontosabb, a szeretetrol, csak ki kell bogozni es ertelmezni, illetve inkabb aterzeni a lenyeget.

Meg a tortenetek is sokszor egymasba simulnak es a szereplok is megjelennek neha itt is, ott is.

Vegyuk peldaul a keresztenyseget, az iszlamot es a judaizmust. Egy torol fakadnak, ok az "Abraham vallasok". Abraham mindegyikben szerepel, o volt az az osatya, aki elhivatasa utan osszetorte apja balvanyait es meggyozte apjat az egyistenhitrol. A csaladfo vallasa, csaladi, majd torzsi, kesobb nemzetsegi, vegul pedig harom vilagvallassa valt. Szamos kozos alakot sorolhatnank meg fel, gondoljunk csak Mozesre, vagy Jezusra, aki meg a buddhizmusban is megemlitesre kerul. Buddha pedig ugye Vishnunak, a hindu istennek kilencedik inkarnacioja.

Kicsi a vilag, ugye?!

Na, mielott barkit ongyilkossagba kergetnek unalmas fejtegeteseimmel, befejezem.

Errol a temarol nehany heten keresztul folyamatosan tudnek pofazni, ha le nem lonek, kulonosen a buddhizmusrol, amit most csak a hinduizmussal valo osszefuggeseben emlitettem meg.

Amennyiben barkinek lenne hozzafuzni valoja, kerdese, vagy csak szeretne szimplan lehulyezni, allok elebe szemelyesen, de nem akarom a blogot teljesen elvinni ebbe az iranyba.

Udaipuri tortenetek

2008-03-07T15:39:00.002+05:30

A Shiva hivo

Udaipurban, mig a csajok szemrevetelezik a kiszemelt szallast, velem szoba elegyedik egy helybeli figura, termeszetesen nemsokara mar a sajat panziojat es ettermet ajanlgatja. Ilyenkor altalaban udvariasan veget vetunk a beszelgetesnek, bar sokszor nagyon jo ajanlatokat lehet igy kifogni, ha nem menekulunk el. Miutan a lanyok most nem arattak teljes uzleti sikert (sokalljuk az arat), elhatarozzuk, hogy megnezzuk uj baratom vendeghazat.

Nem loditott, a szoba tiszta, takaros, vilagos, hatalmas ablakaibol latszik a to es a palota a tulparton. Az agy meretes, boven eleg harmunknak, igy a fejenkenti 100 rupia (450 Ft) meltanyos osszeg. Valahogy ugy alakul, hogy kiprobaljuk a nem tul meghitt tetoterasz ettermet is ( egyetlen szakacs egy 2 negyzetmeteres dobozban), es megint nem csalodunk, minden kifogastalan. Kezdjuk megkedvelni a tulajt, foleg mikor a kifutofiujat rendelkezesunkre bocsatja, hogy elkalauzoljon minket a Wine Shop-hoz.

Este mar egyutt iszogatunk a teton a varos fenyei felett, a tulaj vizespoharbol tolja a rumot. Csatlakozik hozzank egy perui lany is, aki valamilyen egyetemi kutatason vett reszt Delhiben, es ott osszejott egy Akos nevu magyar sraccal, most vele el. Egyre emelkedettebb a hangulat, egyszercsak indiai hazigazdank szol, hogy nagyon sajnalja, de itt kell hagynia ezt a rtemek tarsasagot, ugyanis holnap van Shiva isten szulinapja es neki most haza kell sietnie, hogy megkezdje a reggelig tarto imadkozast. Nem tudom, hogy milyen imakat fog osszehozni ennyi rum utan, vagy fent tud-e maradni egesz ejjel, de megigeri, hogy ertunk is szol egy-ket szot az oreg pusztitonal. Kerdezi is, hogy mit kerjen nekunk, fiut, vagy esetleg leanyt. Hmmmm...
Inkabb mast valasztunk:
"Nem kerunk semmi mast, csak azt szeretnenk tovabbra is magunkenak tudni, amivel mar rendelkezunk. Kerdd meg Shivat, hogy hagyja meg nekunk az egeszseget es a szeretetet, mely csaladunk es barataink koreben korulvesz minket es a lehetoseget a vilag tovabbi felfedezesere! Ennyivel beerjuk!"
Azt mondja rendben, elintezi ezt. Ugy legyen!

Velem kapcsolatban hozza fuzi, hogy o erzi, az en szivem olyan, mint egy maharadzsae! Bar a maharadzsak soraban is volt boven eleg faszkalap, de en azert ezt boknak veszem, mert ugy tunik, annak szanta, bar ebben az italnak is elvitathatatlan erdemei vannak. Ha pedig esetleg felkernek egy kis uralkodasra, hat majd egy kicsit szabadkozom es keretem magam, de aztan duzzogva bar, de bekoltozom valamelyik palotaba.

Masnap reggel a haziur eleg kialvatlan benyomast tesz, bar o maskepp latja. Azt mondja, hogy reggel 6-ig imadkozott egyhuzamban, mutatja is a jeleket, melyet Shiva es Khali hagyott a tenyeren.

City Palace

Ez a legnagyobb, kozponti palota a varosban, melyhez minden maharadzsa hozzatette a magaet a szazadok soran. Buszken tornyosul a toparton a varos fole. Vegeigjarjuk minden szegletet, de itt egy kicsit mesterkelt es muzeumos a tura. Jaisalmerben, az Arany Erodben oda kolbaszolsz, ahova csak akarsz, a jodhpuri Mehrangarh audio turaja pedig magaval ragad, reg letunt korokba repitve. Itt is lenne audio guide, de egy plusz vagyont kellene fizetni erte es a szinvonala sem ugyanaz. Igy szepen illemtudoan kivegezzuk a latnivalokat.
Uveg es tukor termek, miniaturokkel boritott falak, fegyverarzenal, arkados udvarok es gondozott kertek valtjak egymast.

Nezelodunk, bandukolunk szorgalmasan es egyszercsak tortenik valami igazan jopofa. Belecsopenunk egy filmforgatasba. A felvett jelenetben a palota egyik szarnyanak osszes emeleten, teraszan es ablakaban tancosok porognek, mindenki konfettit es szines szalagokat szor a szelgepek keltette viharba, majd feltarul az oriasi kapu es a foszereplok egy teljes kiralyi pompaval dekoralt elefanton jelennek meg enekelve, az udvartartas es a tomeg legnagyobb oromere. Ugy nez ki az egesz jelenet, mint egy "Incredible India" reklam a Travel Channel-en. Nagyon jo erzes eloben latni, sot a reszeseve valni, mert szinte mindenhova beengednek a szunetekben, es sok helyre meg az effektiv forgatas alatt is odalopakodhatunk a tancosok moge a boltivek, uvegablakok rejtekeben. Era meg szalagokat is szor a legfelso szintrol!

Remelem, hogy egyszer majd valahol megnezhetjuk ezt a filmet, bar valami oltari blodseg lehet. A cime "The Cheetah Girls", azaz a "Gepard Lanyok". Vaaaaaaa...
Sajnos, a harom teljesen ismeretlen angol szineszno alkata alapjan, en mas cimet adtam volna a produkcionak.

A Brahmin

Ellatogatunk egy edes kis skanzen faluba, ahol igenybe vesszuk egy szimpatikus es cseppet sem tolakodo idegenvezeto szolgaltatasait. Uj baratunk roppant segitokesz es informativ, mindent tud a kulonbozo tajegysegek epiteszeterol, mindennapi eletmodjarol, sot a kasztrendszerrel es hitelettel kapcsolatos szorszalhasogato kerdeseinkkel sem lehet zavarba hozni. Remekul szorakozunk, viccelodunk, nemsokara megoldodik a nyelve a sajat eletevel kapcsolatban is.

Szarmazasat tekintve Brahmin o, mely a legfelsobb kaszt, bar ez is tobb mint egy tucat alkasztra oszlik, es alapjaban veve a szarmazas semmilyen anyagi biztonsagot nem jelent. O egy picike falucskaban szuletett es elte a szegeny es tanulatlan gyerekek eletet, rupiat, csokoladet es tollat koldulva az arra vetodo idegenektol, eppugy mint a legtobb mezitlabas, fulig szutykos kis rosszcsont akikkel a teves, dzsippes es biciklis kirandulasaink soran osszefutunk.

Hogy -hogy nem, a vegzet, a sors, az istenek, vagy nevezzuk barhogy, mas sorsot szantak neki, es eszkozuknek egy jolelku hollandust valasztottak, aki negy even at fizette a fiu tanittatasat. Ezutan mar sajat erejebol kuzdott tovabb es vegul Bachelor es Masters fokozattal is rendelkezik az egyetemi tanulmanyai utan. Sokaig volt idegenvezeto, de megunta, hogy turistakat terelgessen kulonbozo boltokba a komissio remenyeben, es tanitonak allt. Mar csak hetvegeken es unnepnapokon segit a skanzenben eligazodni az erdeklodoknek. Addig talpalt, szervezett, kilincselt es lobbyzott mig sikerult egy iskolat osszehoznia sajat kis falujaban, ahol ma mar 130 gyerek tanul.

Soha nem szakadt el sajat kulturajatol es gyokereitol, harminceves korara igazi eletvidam bolcs lett belole. Az angolon es hindin kivul ismeri az osi szent nyelvet, a szanszkritot is. Jartas a vallastortenetben es a tortenelemben is. Falujaban nincs igazi pap, igy Brahmin (papi kaszt) szarmazasa reven o lat el sok ilyen jellegu feladatot, eskuyvok, bucsuztatok, lelki segelyszolgalat es nevadas, melyben asztrologiai ismereteit is kamatoztatnia kell.

Megragadjuk az alkalmat, hogy vegre melto indiai nevvel vertezzuk fel magunkat, a lanyok mar regota tortek a fejuket ezen. Most vegre egy szakerto segit ebben, ujja is szuletunk nyomban:
Erikabol lesz Mohini, azaz a lenyugozo szepsegu holgy, aki a legendak idejen, a jo es a rossz kuzdelmekor mindket felet magaba bolonditotta, majd furfangosan segitette a jo gyozelmet.
Andi lesz Amita, a nektar leanya, aki az egesz emberiseg fele kozvetiti szeretetet. Jomagam Parth lettem, Krishna egyik tarsa, aki allitolag az istenek kegyeltje, remek ferj es szereto (hi-hi-hi), mellesleg a fold nevu bolygo egyik ura.
Most aztan tessek velem nagyon vigyazni!

Barcsak lenne egy-ket napunk uj baratunkkal, annyi mindent kerdezhetnenk meg tole. Kivanom neki, hogy soha ne torjon meg lendulete es eletkedve, bolcsessege igazgassa tetteit es gyarapodo tanitvanyainak eletutjat.

A mesek meseszep kocsijan...

2008-03-07T14:39:00.002+05:30

Alig birtuk kivarni az elso alvos buszutunkat!
Az indiaiak megint kitalaltak az okossagot, a buszok kihasznalatlan felso legteret, ott ahol normalis esetben a kalaptarto szokott lenni, kis uvegfalu kalitkakka alakitjak, bennuk pedig matracokat helyeznek el. Arra gondoltunk, hogy ez udito szinonimaja lehet az alvos vonatoknak, raadasul az ember meg be is tud zarkozni a zavartalan kis belso vilagaba.

Nalunk Europaban hanyan ucsorognek a 15-20 oras buszutakon ahelyett, hogy kenyelmesen henteregnenek. Nem is ertettem egy darabig, hogy mi az elmaradott nyugaton miert nem vesszuk at ezt a szokast.
Kiprobaltuk, igy most mar tudom a valaszt!
A dolog sajnos elenyeszo mennyisegu elonnyel rendelkezik, a hatranyok szama viszont szinte vegtelen. Tomoren osszefoglalva, az erzes ahhoz hasonlithato, mintha bezarnanak egy nalunk joval kisebb felebaratunkra meretezett koporsoba, majd azzal egyutt bevagnanak egy oriasi mosogepbe ugy 7-8 orara.
Amennyiben ez eddig kimeritene a leanyalom fogalmat, akkor elmeselem a reszleteket is.

Az egesz azzal kezdodik, hogy amennyiben nem a vegallomason szallunk fel, akkor szinte biztos, hogy valaki mar fekszik az altalunk lefoglalt kalaptartoban. Andi is epp igy jart...
Segitettem neki kiebrudalni az almabol felvert, bamba es ertetlen Omprakash-t, aki ezutan vagy tiz percen keresztul uvoltozott a kalauzzal, hogy o milyen szarul jart. Andi boldogan elfoglalta volna kis kuckojat, de az elozoleg ott durmolo figura elkepzelhetetlen illatokat hagyott maga utan a kb. fel legkobmeteres dobozban. A bent talalhato matrac egyetlen subaszonyeg szeru kepzodmennyel van boritva, melynek hosszu szalai a kosztol osszeallt kemeny, fekete csomokban terulnek el. Andi, aki kifejezetten rosszul turi az ejszakai higiene hianyossagait, most hanyingerrel kuszkodve szelloztet es kozben probal semmihez sem hozza erni. En kint allok es hogy lassa egyutterzesemet, szakadok a rohogestol.

Egy darabig arcomra fagy a mosoly, amikor Eraval probalunk a sajat ketszemelyes koporsonkban megagyazni, viszont utana egy fel oraig nem tudjuk abbahagyni a rohogest, annyira abszurd minden korulmeny, amelyben elvileg aludnunk kellene. Az indiai utakrol csak annyit, hogy a minoseg szo semmilyen osszefuggesbe nem hozhato veluk, igy a busz elindulasa utan, agyazas kozben folyamatosan kalapaljuk fejunkkel a plafont, lassan lukat utunk a badogon.

Lefekszunk vegre.... he-he-he...
Testunk tehetetlenul vergodik a dobozban, folyamatos mozgasban vagyunk. En kicsit felek, hogy kilencven kilommal siman atviszem a ket kis uvegajtot, mely a busz belsejetol elvalaszt es edesen landolok a padlon. Szerencsere a masik oldalon az ablak elott van egy merevito is, igy legalabb kifele nem tudjuk elhagyni a buszt egy kanyarban, csak szegeny Kukacot preselem neki rendszeresen. Minden fekezesnel faltoro koskent probaljuk attorni fejunkkel a szomszed fulke falat, tolul agyunkba a ver, igy meg jobban erzekeljuk, hogy a szereny vacsora is inkabb kijonne a levegore. Ugy dontunk megfordulunk, bar igy elbukjuk a parna jellegu dudor kenyelmet.

Probalunk szelloztetni... Az egyik ablak nem mozdul, pedig teljes erommel feszulok neki, es az osszes hindu istent segitsegul invitalom, bar lehet, hogy talan nem a megfelelo hangnemben. A masik siman nyilik, igy csak az a baj, hogy az igen gyakran tisztitott, kivanatos fuggonyt a szankban lebegteti a szel. Mersekeljuk a nyilast es egy kicsit nyitunk a busz belseje fele is. Igy idealis a legaramlas, kintrol jon a csatornaszag es a kipufogogaz, belulrol pedig utastarsaink kellemes kiparolgasai.

A busz tetejenel a fizika torvenyei szerint felerosodik minden mozgas, a kilenges sokszorosa a lentinek es a fol-le mozgas is hatvanyozodik. Eloszor hanyatt fekszem, igy minden bukkanonal a csigojaimra erkezem vissza. Nosza probaljuk meg forditva, hason fekve! Egyelore egesz jo... es most egy emberes katyu... Repulok folfele, a plafon kozeleben egy erzekelheto pillanatra lebegve megallok, mint a prerifarkas a gyalogkakukkban, mielott szokas szerint a szakadekba pottyan, majd jon a varva-vart zuhanas es mar furodok is arccal a guszta matrac melysegeibe.

Mindossze het es fel orat kell igy eltoltenunk. Eszembe jutnak alkalmi palolemi barataink into szvai: "Keruljetek az alvos buszokat! Az egy remalom!"
Ok raadasul a Hampiba vezeto 15 oras kejutazason voltak, mely atvezet egy hegyseg szerpentines hagoin!
Az emberi test alkalmazkodokepessegenek nincs hatara. Vegul mindannyian alszunk valahogy...

Tejbetokok es a gasztronomia

2008-03-04T17:50:00.002+05:30

Mindenhol vannak tejbetokok. Mi tejbetoknek hivjuk az igazi szerencsetlensegeket, akik vonzzak magukhoz a bajt. Itt most nem a pozitiv gondolkodasrol akarok ertekezni, de vannak olyan embertarsaink, nagy pechunkre akar utitarsnak is kifoghatjuk oket, akik beallitottsaguk, gondolkodasmodjuk reven minden helyzetbol ki tudjak hozni a leheto legrosszabbat. Negativ tapasztalataik pedig arra osztonzik oket, hogy meg gyanakvobbak, bizalmatlanabbak legyenek, mindeg felkeszulnek a legrosszabbra, szinte varjak a kovetkezo megprobaltatast es igy az rendszerint meg is erkezik.

Nekik a pohar mindig felig ures, soha nincs felig tele. Az biztos, hogy a szallodaban ok kapjak a legrosszabb szobat, nekik veszik el a csomagjuk, kiraboljak es atverik oket, nekik mindig van legy a levesukben, a soruk orokke meleg, a fogadtatsuk pedig rendszerint hideg. Mindezen dolgok persze neha barkivel elofordulhatnak, de nem okoznak torest, nem hagynak mely nyomot, barati korben meselendo anekdotakka alakulnak az ido mulasaval.

A tejbetokoket viszont, ha van egy kis eszunk, nemfaggatjuk utazasi elmenyeikrol, mert latasmodjuk es remtorteneteik altal igazi energia vampirokka valnak, minden eleterot es pozitiv energiat kiszivnak embertarsaikbol, ha csak tehetik.

S hogy ez az egesz hogy jon ide? Tegnap talalkoztam egy igazi diszpeldannyal a tejbetokok nemzetsegebol. Szerencsere nem kellett kommunikalnom vele, csak biztos tavolsagbol, a masik ettermi asztaltol figyelhettem egy ujabb remes sorscsapas kifejlodeset.

Az ettermet a Lonely Planet is ajanlja, tokeletes a tisztasag, rendezett belso kert, makulatlan abroszok, hangulatos vilagitas, allitolag a konyha is remek a maga indiai, mexikoi es olasz valasztekaval. Mikor mi belepunk, Tejbetok Ur es neje mar ott vannak, eppen el vannak foglalva a megfelelo asztal kivalasztasaval. Egy darabig keringenek ossze-vissza, majd dontes szuletik vegre, de ez sajnos egy ujabb kerdest vet fel, nevezetesen, hogy ki melyik szekre uljon. Probalgatjak a lehetosegeket es ropke par perc utan el is helyezkednek. Mi mar reg tul vagyunk a rendelesen, beszelgetunk, van idom megfigyelni, ahogy az etlapot tanulmanyozzak melyrehatoan korulbelul tiz teljes percig. Tejbetok ur most odainti a pincert es itt kezdodik a java.

Sajnos nem hallom, hogy mit mond, de elkezd magyarazni a pincernek az etlappal kapcsolatban, ugy tunik, minyha el akarna meselni, hogy melyik etelt hogyan kell elkesziteni, persze az is lehet, hogy hosszu es tartalmas eletutjarol anekdotazik, de ehhez nem kellene ramutatnia a menu bizonyos pontjaira. A moka az, hogy baratunk magyaraz es magyaraz, a pincer bologat es megdobbenten nez ki a fejebol, emberunk beszel, beszel es beszel...

Mar eltelt 10-15 perc miota monologjaba kezdett, a felszolgalo egyre csuggedtebben acsorog. Mi beszelgetunk es az eloetelt fogyasztjuk es nem hisszuk el, hogy akarhanyszor odapillantunk, Tejbetok ur meg mindig szonokol. Ennyit Jamie Oliver sem tudna egyhuzamban meselni a vilag osszes konyhajarol. Ujabb tiz perc elteltevel kovetkezik a masodik felvonas. Baratunk most ujra vegighalad az etlapon, de most minden tetelnel kerdeseket tesz fel. Szegeny felszolgalo egyre csuggedtebben valaszolgat, a nagybecsu vendeg urasag pedig sosem elegszik meg a kapott valasszal, ujabb es ujabb kerdesek firtatnak ujabb es ujabb reszleteket.

Egy ido utan a felszolgalo feladja. Vagy nagyon tele lett a toke, vagy az o angol tudasa mar nem elegendo a melyenszanto gasztronomiai diskurzus lefolytatasara, mert segitseget kerven odainti egyik kollegajat, majd szinte elmenekul. Ez lehet, hogy nagyon elhibazott lepes volt, mert most mintha az egesz szertartas ujra kezdodne az elejetol. Szonoklat- kerdes ozon- a valaszok kapcsan ujabb szonoklat. Rapillantok Tejbetok asszonyra, megereszkedett tartassal rogyadozik a karosszekben es lebiggyedt ajkakkal, merev, uvege tekintettel bamul mag ele, szemuvege egyik szarat fogai kozott tartja es mozdulatlan nemasagba dermed. Valoszinuleg nem most eloszor vacsorazik egyutt a ferjevel, tudja, hogy masfel oranal elobb nem kerul sor arra, hogy o is rendelhessen, igy most igyekszik fellelni belso bekejet. Elkepzelem, hogy az elso randevuk soran eppen leendo ura magasfoku inyencsege, gasztronomiai es gasztro-etimologiai fejtegetesei csavartak el a fejet. Biztos ki lett kepezve az evek soran, hogy melyik etelt hogyan kell megrendelni, mikor mire kerdezzunk ra furfangosan es milyen pajkos, extra kivansagokkal bombazzuk a chef urat.

Mostanra azonban megfaradt, kiegett no lett belole, ugy latom, hogy lassan elfogyasztja szemuvegenek egyik szarat, mikozben ura, csodak csodaja, meg mindig a pincert okositja.

Lehet, hogy vendeglatos a ficko!

En is meritkeztem ebben a szep szakmaban egy darabig es voltak olyan idoszakok, amikor szinte minden este kollegakkal egyutt mentunk vacsorazni valamelyik nepszeru etterembe. Igy biztosan allithatom, hogy a felszolgaloknal, ettermi vezetoknel es sefeknel kekecebb, gusztustalanabb, szorszalhasogatoan buzeransabb vendeg nem letezik, plane, ha tobben is ulnek egy asztalnal es mag adjak is egymas ala a lovat. Ok mindig mindent jobban tudnak es biztosak akarnak lenni affelol, hogy ezt masok is elismerik. Szeretnek elvezkedni abban a szerepben, hogy a vendegnek mindig igaza van, ha mar annyit alltak a masik oldalon.

Ujabb tiz perc elteltevel hihetetlen, de megszuletik a rendeles, a pincer verejtektol csatakosan, de megkonnyebbult sohajjal tunik el a konyha fele, mikozben tarsa jot rohog rajta.

Mi lassan kivegezzuk a pasztakat is, mikor is szegeny elgyotort felszolgalop visszater valamilyen hirrel, gondolom valami elfogyott, vagy csak nem lehet elkesziteni az inyenc altal ohajtott modon .

Nem akarom tovabb huzni a tortenetet, ujabb tiz perc, ujabb rendeles es vegul Tejbetok Ur es becses Neje duzzogva, csondben ulnek, utaljak a vilagot es sertodott arccal nezik vegig, ahogy mi kikerjuk a szamlat, majd jollakottan tavozunk meg azelott, hogy ok akar egyetlen italt is megkaptak volna. Nem tudom, hogy feltunt-e nekik, hogy meg elottunk erkeztek.

He-he-he...

Szentek es alszenetek Pushkarban

2008-03-02T13:35:00.002+05:30

Felkelt a nap Puskharban. Itt ulok szallodank kis teraszan egy jotekony arnyat biztosito fa alatt es nezem, ahogy a tavat korulolelo kekesfeher templomok egyre hatarozottabb es fenyesebb kepet vetitenek a szent viztukorre. Era es Andi valahol csavarog mar, gondolom napfelkelteznek valahol, nem birtak kivarni, amig az alomszuszek, lusta dog malac felkel, pedig jelenleg alig mult negyed nyolc.

A Ghat-okon mar javaban zajlik az elet, zarandokok meritkeznek a szent vizbe, tisztulnak kivulrol es belulrol a ritualis furdozes altal. Egy helyrol enekszo, mashonnan tradicionalis hindu zene dallamait kozvetiti felem a to rezzenestelen felulete. Velem atellenben egy szent ember tart szonoklatot nehany tucat hivonek. Szentekbol es al szentekbol itt nincs hiany. Rengeteg zarandok baktat, imadkozik, vagy csak ucsorog emelkedett arckifejezessel a to korul. Tegnap este lattuk, hogy jo nehany aszketa ejszakazik a parton.

Sajnos itt is sokan probalnak toket kovacsolni hiszekeny turistak romantikus aldas-vagyaibol. Minket is kerulgetnek sokan, hogy fogadjuk el a vizbe szorando aldozati viragot, a kenetet a homlokunkra, es vaskos adomany elleneben biztositsunk magunk es szeretteink szamara joletet es szerencset. Ez akkor valik hiteltelenne, amikor a "szent ember" osszevissza hadoval, fogalma sincs, hogy mirol is beszel tulajdonkeppen es meg egy kicsit eroszakos is. Era es Andi most ernek vissza, ok is beszamolnak mindenfele imakrol, kenetekrol, kokusz aldozatokrol es hokusz-pokuszokrol, melyeken vegulis atkuzdottek magukat. Amikor a szent ember odaig jutott, hogy az Era nevezze meg, hogy mennyi penzt hajlando felaldozni ertem, azaz nevezze meg a ferje erteket az adando adomany reven, akkor o igy valaszolt:

"Micsoda?! Az en vallasom tiltja, hogy a szeretteimet anyagi osszefuggesekben emlitsem!"

Pompas valasz! Igen, yulajdonkeppen lehetseges lenne az is, hogy ok sertik meg a mi vallasunk, kulturank szabalyait a hulye, kapzsi jatekaik altal, mikozben mi ajtatosan vigyazunk, nehogy barmilyen szabalyt megszegjunk. Persze tudom, mi vagyunk a latogatok, az idegenek, nekunk kell alkalmazkodni, de mi meg is teszunk mindent. Nem hoztunk ide drogot, sem a szigoru vegetarianizmussal ellentetes eteleket, nem bujunk ossze a toparton, a Ghat-ok es szent helyek kornyeken levesszuk a labbelinket, nem fotozzuk a furdozoket es egyaltalan viselkedunk, tiszteletben tartva a szent hindu zarandokhely szellemet. Az ellen viszont senki nem tesz semmit, hogy pojacak filleres elonyok erdekeben szentsegtelenitik meg az imadott to nagyrabecsult lepcsosorait. Ezek az emberek semmivel sem jobbak, mint az "itt a piros - hol a piros?" klasszikus csaloi, megis megtehetik, hogy ezzel a hozzaallassal mocskoljak be a helyet, ahonnan Ghandi hamvait szortak a vizbe annak idejen, vagy ahol maga Brahma Isten furdozott a legenda szerint, illetve vele atellenben, ahol Vishnu manifesztalodott.

Felreertes ne essek, nem vagyok csalodott, vagy merges, csak megemlitem ezen bosszanto aprosagokat. Visszanezve blogomat, talan mar-mar tul idealizalt kepet festettem, mindenben maglatva a jot, a szeretnivalot, de nem is baj ez igy, sot! De most meg kellett emlitenek, hogy sajnos a hinduizmus es a buddhizmus mindennapi gyakorlata is torzulhatott nehany helyen annyira, hogy nem mentesek az olyan visszassagoktol, amelyek boseggel fellelhetoek napjaink keresztenysegeben, elen a katolikus anyaszentegyhazzal.

Meg a Jain templomokban is, amely a buddhizmus egyik legjamborabb aga, a szentely belsejeben, ahol a "templomszolga" segit a hivoknek az aldozat elhelyezeseben, osztja az aldas kenetet es vezenyli mindenki kis szertartasat, ott is ki van irva, hogy "Ne adj adomanyt a szent embernek, helyezd el a gyujto dobozba inkabb!" Tehat a sajat szent emberukben sem biznak, aki egyebkent morcos is egy kicsit, ha a ladat hasznalod es nem az o kezebe nyomod a baksist. Persze tudom, hogy minden szentnek maga fele hajlik a keze, az alszentekrol meg mar ne is beszeljunk, de ezek sokat rontanak bizonyos helyzetek megelesen, ha hagyjuk belelovallni magunkat. De ez csak egy eszmefuttatas, hogy ne csak allando eljenzest halljatok tolem, met meg a vegen unalomba fullad a blog.

Mindennek ellenere Pushkar nagyon is rendelkezik egy ellenallhatatlan bajjal, erezni lehet a hely szentseget es az igazi zarandokok valodi vallasossagat, pozitiv erzelmeit. Nekunk is rengeteget ad a hely, nezzuk, ahogy a napfelkelte, vagy eppen a naplemente festi at a to kornyekenek szaznal is tobb templomat es az 52 furdo Ghat lepcsosorait. A varos eppen inverze Jodhpurnak es Jaisalmernek, ahol az erodok emelkednek ki a pusztabol, itt a to es a varos belesullyed a kornyezo hegyek koze, melyeket szinten egy-egy templom koronaz. Meg is latogatjuk oket sorra, nem kis aszketikus hajlam szuksegeltetik ehhez, a perzselo nap adaz csataba bocsatkozik ellenunk, nem akarja hagyni, hogy jobban megkozelitsuk. A kilatas mindenhonnan amulatba ejto es az egyik uton meg egy majomcsalad is befogad tagjai koze engem, a megfaradt vandort.

Maga a varoska is szivet melengeto, aranyos, picike utcakkal, atlathato, bejarhato az egesz es indiai mercehez szokott szemunknek a tisztasag svajcot idezi. Eltelik nehany ora, nem tudjuk megfogalmazni, hogy mi is hianyzik tulajdonkeppen, aztan belenk hasit a felismeres, hogy nincs az a megszokott buz! Igen, Jodhpur utan ez egyenesen felemelo. Ott a nyitott szennyvizcsatornak, a rengeteg kobor allat, a folyamatosan kavargo por es az elkepeszto szmog, melyen a jarmuvek fenyszoroja alig tud athatolni, olyan egyveleget alkot, hogy folyamatosan konnyezel, kohogsz, vagy pruszkolsz es kozben nagy ritkan egy kis levegohoz is hozzajutsz. Az innen 13 kilometerre fekvo Ajmer sem sokkal jobb, raadasul eletunk legpofatlanabb riksasaival harcoltunk, viszont itt, a Kigyo Hegyseg tuloldalan mintha egy masik vilag letezne. Valamely aldott torvenyhozo, szenteltessek meg a neve, innen kitiltotta a tuk-tukokat es mivel a varos alig egy ora alatt gyalog korbejarhato, mas jarmu is keves van. Ebbol adodik a szmog hianya es az aldott csend.

Kardomba dolok

2008-02-28T16:16:00.002+05:30

Kardomba dolok, de elvezem a helyzetet. Hogy miert? Szonokolok itt allandoan, hogy en csak nyugdijas koromban fogok turistacsoporttal folklore showt nezni a vacsi mellol. Erre tessek, itt ulok!
Na jo, azert nem egeszen igy kell elkepzelni! Az ember masfel honapnyi indiai koszt utan, megha az megoly kivalo is es mindannyian imadjuk, elkepeszto vagyat erez egy kis hazai, de lagalabbis az europai izek utan. Ez nem egyszeru eset, mert ugye sok etterem kinal olasz, izraeli, kontinentalis fogasokat is, de a legtobb esetben ezeknek annyi koze van a vart erdetei izvilaghoz, mint tevepasztornak a kibernetikahoz. Mar az etlapok is viccesek, nem nagy bizalmat kelt egy nemzetkozi konyha, ha meg az etelek nevet sem tudjak helyesen leirni. Allitolag a sok vendeglos neha pusztan lemasolja egymas etlapjat, igy a tobbszoros atirasok elkepeszto eredmenyeket szulnek:
Bruschetta: Bruce Kheta / Bruscieta
Aglio Olio: ALo Olo / Agly Oylo
Tagliatelle: Taghli Teller / Thal Thele
Gombas pizza: Pizza con Mushroomo / Pizza 'n' fungi
Stroganoff: Strong 'O Noff / Strogenaf
Tomato: Tomate / Tomet
Potato: Potetoo

Szoval erdekes a moka, de most a Lonely-ban talalunk egy ettermet, amely allitolag kivalo kontinentalis konyhaval is hivogat. A riksas kivisz minket a halal f...ra, mar kezdunk megbizonyosodni, hogy eltevedtunk, de egyszer csak egy remek kornyeken megyunk at, jo szallodak es meg mintha egy ejszakai klub elegans bajarta is latszana. Nocsak... Kesobb egy autout melletti epitkezesnel fekezunk, ahol csak egy ejjeli or vigyazza a vashalmokat. Mondom emberunknek, hogy elmehet melegebb egtajakra, egy fillert sem fog kapni. Mutogat, hogy itt van az eterem, csak kicsit vissza kell setalni.
-Persze baratom, tudod kivel szorakozz!
A jarokelok is bekapcsolodnak a beszelgetesbe es meggyoznek, hogy setaljunk vissza 50 metert, az ottani kapuhoz. Megtesszuk, es lam egy luxus szalloda tunik fel a fak kozul. Kiderul, hogy a keresett ettermunk ennek a kertjeben all. Papucsban, es este leven, melegito felsoben slattyogunk be a hajlongo turbanok es munderosok sorfala kozott. A kertben makulatlan pazsit, palmafak es szokokutak, az asztalokon himzett selyem teritocskek, mecsesek, hibatlan teritek, a szekek feher textillel boritott fotelek. Az egyik szinpadon egy kioltozott zenekar, kicsit arrebb babjatekosok, odebb buveszek szorakoztatjak a nagyerdemut. Kerdezik, hogy melyik csoporttal vagyunk, de sajnos elbaltazzuk az ingyen svedasztal lehetoseget, mert bevalljuk, hogy mi a' la carte etkeznenk. Asztalunkhoz vezetnek a maharadzsa jelmezes felszolgalok es mi rohogunk, hogy jol kioltoztunk ma estere. Itt mas a merce! Feher emberek leven akar kurvanak oltozve, vagy medve jelmezben is a legnagyobb tisztelettel szolgalnanak ki.
Az izek vegre tenyleg nagyreszt europaiak es bar bosszankodunk, hogy ma kicsit akaratlanul is elvetettuk a sulykot anyagilag, de a jelentos mennyisegu gin tonic mellett is harman korulbelul 7400 forintot koltunk. Keretik nem rohogni, ez itt egy kisebb vagyonnak szamit, sot meg a mi othonapos budzsenknek sem kedvez!
Azon filozunk, hogy talan holnap is idejovunk... he...he...he

Jodhpur, Mehrangarh erod

2008-02-28T14:33:00.003+05:30

Itt vagyunk Jodhpurban, tulajdonkeppen ket nap alatt megneztuk, amit terveztunk, holnap tovabb is allunk. Szo sincs arrol, hogy nem jott be, szerintem itt van a vilag leglenyugozobb erodje a varos felett, a Mehrangarh. Nem akarom ismetelni a jo nehanyszor leirt "hihetetlen, csodalatos, amulatba ejto" jelzoket, majd megnezitek a kepeket Era Kukac blogjaban es itelkeztek tenmagatok. A szikla maga 45 meterrel magasabb, mint Jaisalmerben az Arany Erodnel, es maga az erod, a falak is olyan elkepeszto magassagokba szoknek, amely igen fejlett statikai tudast kovetelhetett meg a XV. szazadban. Az erodot a kornyeket akkoriban uralo Rajput torzsek feje kezdte el epittetni 1459-ben. Ezek a fickok nem voltak eppen sirva pisilos anyamasszony katonai. A tajat Marwar-nak hivtak akkor, ami annyit tesz "A Halal Foldje".

Nem nagyon szerettek veszteni es ez nem is volt szokasuk. A legendak is arrol szolnak, hogy amikor az iszonyatos Moghul tulero egyetlen egyszer legyurte egyik sereguket, a hirmondonak hazaerkezok zarva talaltak az erod kapuit. Kepletesen egy cetli allt rajta: "Inkabb a halal, mint a becsulet elvesztese"!

Az erodot magat soha nem sikerult bevennie senkinek, nem is csoda, egy startegiai fonyeremeny. Az egyik oldalon kepzett es felszerelt sziklamaszoknak is trofeat jelento termeszetes falak, a masik oldal sem sokkal kecsegtetobb, az egyetlen bejarat pedig egy tobbszoros kapu rendszer. Itt az ostromlok abban a megtiszteltetesben reszesultek, hogy amig az egyik kapuval bajlodtak, addig a falakrol es bastyakrol a szelrozsa minden iranyabol hullott rajuk az "aldas". Ha ket kapuval vegeztek valahogy es kezukat dorzsolgattek, hogy mar csak egy van hatra, akkor jott az igazi fekete leves. (Ez a kifejezes eppen ezekben az idokben szuletett Pannoniaban.) A harmadik kapu gyakorlatilag bevehetetlen. Meredek ut vezet fel hozza, amely az utolso ot meteren 90 fokban jobbra fordul. Itt a kapu-toro harci elefantok vagy a szemkozti falnak rohantak, vagy bevetttek a fordulot, de lenduletuk teljesen megtort, raadasul szembe talaltak magukat az elefant kobak magassagban elhelyezett felmeteres vastuskekkel. Barmely mas faltoro kossal az emberek beszorultak a kanyarban es a kaput ovezo falak olyan magasak, hogy fentrol eleg volt egy hanyag mozdulattal kikopni az ablakon a csapasmeres erdekeben.

Bent meglepo szervezettseg uralkodik. A belepodij fejeben tiz-tizenot nyelvbol valaszthatod ki a neked megfelelo audio kommentart a turadhoz. Megkapod a kis ketyeret es a fulest, aztan ott hallgatozol erdekessegeket, ahol eppen kedved szottyan. A jelenlegi, -mar csak formalis- maharadzsa szemelyesen felugyeli a turizmust is vezenylo es az epuletegyuttest ovo, felujito alapitvanyt. Megnezzuk az uralkodok belso palotait is, gyongy termek, virag palotak, lelegzetallito reszletessegu miniaturakkal boritott falak, aranyozott hordszekek, a kezmuvesseg csodainak szamito fegyverarzenal koveti egymast. Meg kell jegyeznem, hogy a buszke harcosok sokaig ellenalltak a lofegyverek kisertesenek, csak az ember-ember elleni harcot tartottak elfogadhatonak, a ferfiassag megkovetelte, hogy ellenfeluk szemebe nezzenek mielott lesujtott a feltve orzott technikaval keszult acel penge. Sajnos a Moghulok golyoi kesobb jobb belatasra birtak oket, de ma igencsak meglepodnenek a szinte teljesen a virtualis ter es mesterseges intelligencia uralta haborukon.

Termeszetesen tavol all tolem, hogy barmifele haboru mellett lobbyzzak, de akkoriban meg a harcosok tudtak, hogy ki ellen, miert es hol szallnak harcba, sajat erdekeik legalabb neha megegyeztek a parncsnokok es uralkodok erdekeivel, es lattak az arcokat a csatamezon. Tudom, hogy ez csak a ferfiassag es a lovagi eszmek mitoszanak kergetese, de a "sotet" kozepkor allatiassagaban volt valami sokkal emberibb, mint korunk "al-humanizmusaban".

A palota nok szamara kialakitott termei es folyosoi a legbajosabbak. Az osszes fal homokkobol faragott, attort csipke fuggony, mely beengedi a fenyt, cirkulalhat a hus szello es ami a legfontosabb, hogy bar lehetetlen belatni, az asszonynep bentrol mindent kifurkeszhetett es jot kuncoghatott a kint zajlo esemenyek kapcsan. Az egyik kapu mellett kis pirosra festett kezlenyomatok tucatjai boritjak a falat. Az egyik maharadzsa megozvegyult asszonyai hagytak itt kezjegyuket mielott hon szeretett urok halotti maglyajara leptek volna szotlanul. Romantika a javabol, de motoszkal bennem a gonosz kerdes, hogy vajon az ujra megtestesules, vagy a mennyorszag lebegett-e a szemuk elott.

A falak oldalan libego, egyensulyozo balkonokrol es a bastyakrol lelegzetelallito kilatas nyilik a Kek Varosra. Allitolag ez a szin nemcsak hus hatast kelt, de meg remek rovarriaszto hatasa is van. Mindenesetre esztetikai erteke sem elhanyagolhato.

Csodalatos elmeny ez a tura, de itt sajnos nem tehetjuk meg azt, ami Jaisalmer igazi bajat adta, hogy ott az erodben magaban elhettunk, ablakunk a varos fole nyilt, az utcakat otthonunkkent jarva visszacsoppenhettunk sok-sok evszazaddal ezelotti idokbe. Igaz, hogy egy kicsit felemas az ezzel kapcsolatos hurra-hurra. Kesobb tudtuk meg, hogy az ottani erod letet fenyegeti a tulterhelt szennyviz halozat miatti eroziobol fakado omlas veszely. A Lonely Planet meg is ker, hogy ne lakjunk az erodben. Elgondolkodtam es meg most sem tudtam eldonteni, hogy mit is gondoljak errol. Azt hiszem, hogy talan nem a turistak feladata megoldani olyan problemakat, amelyek csak allamilag, hatosagilag tamogatott muemlekvedelemmel kezelhetoek. A latogatok penzebol boven futna a csatornarendszer korszerusitesere, az allagmegovasra es a legrosszabb esetben -eppugy mint a Mehrangarh eseteben- az Arany Erodot is at lehet alakitani belepos, korbejaros, aztan eltakarodos rendszeruve. Nyilvan ez felhaborodast keltene a falakon beluli szallodasok es vendeglosok koreben, de akkor nekik is nyilvan szivesebben nyilna meg a zsebuk a helyeallitasi es fenntartasi budzse dagasztasara. Meg is, felemasak az erzeseim...

Eppen itt vagyok!

2008-02-26T19:28:00.003+05:30

Ma kicsit kenyeztetjuk magunkat a sivatag pora utan. Egy exkluziv szalloda gyonyoru kertjeben a medence partjan koktelozgatunk. Neha 12 masodpercre meg is martozunk, a viz kb. 16 fokos, egy piciket husit.

Nyolcadik napja vagyunk Jaisalmer-ben a sivatag kozepen es minden percet elveztuk. Szokas szerint ez is egy masik idoszamitas, neha jo volt csak ugy kiulni a szobank ablakaba, szaz meterrel a varos felett, es csak nezni kifele, irogatni , beszelgetni. A kecskenyaj jon hazafele a sivatagbol, szepen oszlanak szet a kis mellekutcakban, minden kecske okosan hazatalal es a kapu elott -ahol van ilyen- alldogal amig be nem engedik. Gyerekek kriketteznek, a kutyak pedig hol ide fekszenek, hol oda szaglasznak egy kicsit. Latszik innen egy affele ki tudja, hogy mi is, de "mindent megszerelunk, barkacsolunk" jellegu boltocska. Ott sem kapkodo idegbetegek dolgoznak. Begordult egy traktor egy utanfutoval,valami ketyeret meg kellett hegeszteni az utanfuto ajtajan. Ot perces melo, de mar ket oraja ott vannak, tereferelnek, fekszenek a traktoron,mindenki boldogan elvan. Megerdemelt a pihenes a jol vegzett munka utan.

Neha elmentunk varost nezni, azaz setalni az erodben. Megneztuk az osszes Jain templomot, igyekezven olyan idopontokat valasztani, amikor kevesebb a turista, de ez eleg nehez feladat, tekintve, hogy ezek a szent helyek csak bizonyos idopontokban latogathatoak az idgenek altal, es sajnos mi is annak szamitunk, barmennyire nem erzunk kozosseget a varost nehany orara elozonlo csoportos, buszos bameszkodokkal. Foto jobbrol, foto balrol, pipa behuzva, kovetkezo muemlek, stb. Persze senkit sem szeretnek kifigurazni, csak boldogok vagyunk, hogy nekunk mindenre van idonk. Ugyan eddig sem vettunk reszt csoportos utazason, de most meg tavolabbinak erezzuk ezt a dolgot. Lehet persze, hogy nyugdijas fejjel ott fogunk baktatni vezetonk esernyoje utan es boldogan megnezzuk a folklore show-t a vcsi mellet, de most meg nem ezt teriti az elet.

Nehez belegondolni ebbe a szabadsagba, ami most nekunk kijutott. Koszonet mindannyiotoknak, akik most otthon helyettunk is dolgoztok es vigyaztok a nyomokra, melyet a "civilizalt" vilagban magunk mogott hagytunk.

Tudom, hogy paraszt vagyok, amikor azt irom, hogy neha zavaro a sok turista,hiszen en is az vagyok, en is csak vendeg vagyok itt, de olyan jo elmenni egy tavoli templomhoz, ahol csak harman vagyunk. Ulunk a szentelyben es nezzuk a madarakat, orakig tapogatjuk a faragott oszlopokat, simogatjuk a fenyesre kopott buddhakat.

Sokat beszelunk arrol, hogy az embernek a legtobbszor mar nincsenek "nagy gondolatai", nem porges, nem agyvihar az ami bennunk van, sokkal inkabb megnyugvas, lassulas, kiuresedes... igen uresseg...

Ez termeszetesen a jo ertelemben vett uresseg, a filozofiak kivanatos, elerendo uressege, mint egy lassu meditacio. Az uresseg, mely tartalomra var, a vakum, mely mindeg bevonz valamit, az uresseg, melyben mindeg minden megtortenhet. Jol magyarazzak a Zen mesterek, a korsot fardtsagos munkava, agyagbol keszitjuk el, a lenyege megis az ures belso ter, melybe barmit beletolthetunk. Igy vagyunk mi most.

Meg egy remek gyakorlat a jelen megelesere. A medence tulso partjan eppen elhalad egy jomodu idosekbol allo csoport. Nehanyan rank pillantanak. Gondolatban atszaguldok a medence felett es most egyikojuk szemevel nezem magamat:

"Oh, de jo is volt ... emlekszem...

Micsoda utazas volt az! Fiatalok voltunk, elottunk a fel elettel, tokeletes szabadsagban es egeszsegben. Csak ugy utazgattunk, ahogy kedvunk tartotta. India felfedezese csodalatos tarsasagban! De reg is volt! Barcsak ott lehetnek megint, csak ot percre!"

Vrauuuuuuuuummmmm..... huzas at a medence felett, ismet en vagyok. Micsoda utazas, igen, es eppen itt vagyok!!!

Thar sivatag

2008-02-26T18:25:00.002+05:30

Ulunk a sivatag kozepen. A dzsipp, ami kihozott bennunket, mar eltunt az afszaltcsik hullamai mogott. Egyelore akut tevehianyban szenvedunk, 12 ujdonsult kalandor, 6-8 hajto es osszesen negy teve nez egymassal farkasszemet, allitolag nemsokara erkezik a csorda nagyobbik resze.
A meglevo negy allattal baratkozgatunk, bekesen heveresznek mi meg korulottuk tenfergunk, meregetjuk, simogatjuk oket, talalgatjuk vajon kinek milyen joszag jut majd. Ketnapos ellatmanyunk a homokban, nagy palack vizek, rengeteg zoldseg a vega kajakhoz es ketto palack jofele Kingfisher. Ezeknek mi vagyunk buszke tulajdonosai, mi rendeltuk oket (expediciot szervezni tudni kell), es allitolag a tabortuznel sivatagi modon fogjuk lehuteni oket!

Befut a csorda, egy igazi cserzett boru, harcedzett turbanos tevegel az elen, de az o "menje" szamit a legkevesbe buszkenek, nem o vagyaink targya. Mint kesobb kiderul, ez a teve egy igazi matuzsalem a maga harminc evevel, de meg most is eppen kanos szegeny, ezert aztan gusztusosnak legkevesbe sem nevezheto dolgokat muvel. Egyfolytaban horog, bofog, nyalaval gurgulazik, ettol tiszta habos tajtek az egesz feje. Neha felfujja es pofajabol oldalra kilottyenti irdatlan meretu, puffedt, lila nyelvet. Nem is nyelvnek tunik ez a rettento kepzodmeny, inkabb olyan, mintha a fel bele kilogna a szajan!
Szerencsere egy spanyol utitarsunk nyeri meg ot, a mi allataink teljesen jo fejek. A legszebb teve Eranak jutott, aranyos fiatal joszag, boldog is vele a Kukac!

Miutan minden cuccot a nyergekre erositunk, vegre indulhatunk. Ha valaki latott mar tevet felallni, akkor tudja, hogy ez az a jopofa "jajj, elore esek le- nem, inkabb hatra- illetve megis elore" jellegu jatek. Remekul abszolvaljuk a kerdest, indulnank eppen, amikor oriasi puffanas hallatszik. Andi hatizsakja a porban, szerencsere o maga meg a nyeregben. Nekilodulunk...

Kiderul, hogy a tevemet is Kingfishernek hivjak! Nem hiszem el! Azt iszom, azzal repulok, azon tevegelek. A mi kis expedicionk hat tevebol all. Eloszor a negyedik helyrol indulok, sorban baktatunk, aztan Kingfisher gondol egyet es alozesbe kezdunk. Kesobb a spanyol eldugult lefolyokent bugyborekolo tevejen meglazul a nyereg, megallni kenyszerul egy kis szerelveny igazitasra, mi pedig buszken az elre torunk! A hajcsarok hatra maradnak a spanyolnal, igy en vezetem a mezonyt. Meg is lodulunk, s amikor mar kelloen eltavolodtunk jovok ra, hogy senki sem mondta el, hogy mit is kell csinalni egy tevevel, azon kivul, hogy probalunk rajta maradni. Hol a kormany, hol a fek? Meg a legkondi kapcsolojat sem talalom sehol!
Ugy latszik, hogy vezetoink is rajottek erre, mert az egyikuk rohan utanunk es valamit kiabal. Ranezek joszagomra, de az ugy tunik nem hallja, mert csak szaporazza tovabb. Mintha a kantarrol kiabalna valamit emberunk, ez egybe is vagnalovas emlekeimmel, csak az a baj, hogy mindket kantarszar a teve bal orrlyuka feletti szegecshez van erositve, ugyanazon az oldalon. Szerintem a lovaknal ez ket kulon oldalon kapott helyet- okoskodom-, bar tulajdonkeppen marha kepzett cowboy vagyok, eddig mar haromszor ultem lovon! Igaz, ebbol az egyik egy szeker ele volt befogva es allt...
Sebaj! Lovas nemzet vagyunk, az en ereimben is csorgedezik lovas ijasz elodeink vere, hunok buszke sarja vagyok, Attilanak, az Isten Ostoranak utodja, sot apai oldalrol van egy nagy adag lovas-szpahi tamogatas is! Megragadom a ket kantarszarat es egyszerre jo erosen hatra huzom...
Nocsak... megalltunk!
Nana, meg jo hogy! En ne tudnek tevet naviglni?! He...he...he

Ujra indulunk es Kingfisher meg en vezetjuk az egesz karavant. Nem semmi, ujra porog a filmem itt az Indiat Pakisztantol elvalaszto Thar Sivatagban. Utonallok, kereskedo karavanok, delceg Rajput harcosok, reg letunt hosi idok elevenednek meg.

Ugy tunik, nem csak a kutyakra, de a tevekre is igaz, hogy mindegyik pontosan olyan, mint a gazdaja. Kingfisher eppen olyan haspok zabagep, mint en a malac. Minden masodik bokornal megall kajalni. Nem tudom hogyan kepes ezeket a tuskes-tovises szaraz szarokat ilyen elvezettel ropogtatni.

Kellemes arnyekban ebedelunk, majd ismet kaktuszok es dunek. Kis falvakat latogatunk meg, szaladoznak jottunkre a kis purdek, ostromolnak minket a csokiert es kekszert. Hamar vegere erunk teljes keszletunknek.

Keso delutan vegleg letaborozunk, alig varjuk elso igazi sivatagi naplementenket. Mindannyian nagyon szerencsesnek mondhatjuk magunkat, a vilag oceanjainak es tengereinek tobbsegebe mar lattuk lebukni az izzo korongot, de a dunek tengere eddig meg kimaradt. Regota varunk ra, de ugy tunik, hogy megerte a varakozast, az elmeny gyakorlatilag leirhatatlan. A lenyugvo nap voros barsonnyal boritja be a duneket. Kozelunkben pihennek pupos joszagaink, indiai barataink mar a tabortuznel szorgoskodnak.
Most Leonard Cohen szol, ugy tunik, illik o ide. A dunek finom szelnyirta barazdai, mint megannyi ranc egy sokat latott arcon, mintha lassu tancba kezdenenek a zene ritmusara.

Vacsora utan meg egyutt maradunk kicsit a tuz korul. Nemzetkozi a felhozatal a dalok teren, egy indiai, egy kulfoldi, egy indiai, egy kulfoldi. Mi a "Neked irom a dalt"-al szereplunk, kivalo enekesek leven egy kis IPod tamogatassal. Lassan elhamvad a tuz, eltesszuk magunkat holnapra. Miota lement a nap folyamatosan zuhan a homerseklet, most mar oltari hideg van. Rajtam egy ujjatlan polo, ket darab hosszu ujju polo, a halozsakom es egy ket centimeter vastag lopokroc, bar itt helyesebb lenne tevepokrocnak hivni. Igy eppen nem fazom, csak a fulem es orrom fagy le jo utemben. Fel a halozsak kapucnijat, ki sem latszom!

Hanyatt fekszem es az egre meredek, latoteremben semmi mas csak a csillagok, szedito mennyisegben, szikrazo elesseggel. Nincs para, nincs szmog, nincsenek varosi fenyek. Semmi, csak a kapraztatoan tiszta ejszakai egbolt. Ugy erzem, mintha fellazulna a ter-ido szovedek, mar nincs mult, nincs jovo, csak a most van, nincs lent es nincs fent, csak az itt. Ha megmoccanok leszakadok a bolygorol es halozsakostul uszom bele a vegtelen terbe...

Egy kis kozjatek, Halihooooooo

2008-02-26T18:08:00.003+05:30

Draga Kedves Barataink!

Ismet a megjegyzesektol meghatottan kell itt kuporognom a gep elott! Olyan hihetetlenul jo a reakcioitokat olvasni, de nem akarom ezt tul sokat ismetelgetni, mert a vegen meg elbizzatok magatokat! He..he...he :@)

Ande es Zsani!
Koszonom a kitartast es remelem, hogy nem okoztam tul sok kart a kilotykolt kavek reven.
Azon gondolkodom, hogy felcsapok gyongytyuknak en is, hogy forumozhassak veletek!

Mama!
Te ugy is tudod...

Sanyi!
Remelem, hogy jar mar buszke utodotok Samu! A kovetkezo uton mar szeretnem magam mellet tudni! Mondjatok meg Gerieknek, hogy csak az eskuvo miatt jovunk haza egyaltalan!

Kriszta!
A munka mellett tessek olvasni is! Ez parancs az ugyvezetotol!

Gergo!
Nagyon orulok, hogy egy ilyen kedves regi barat is idekeveredett! Utolag is elnezest kerek a regi macskakaparasokert, igy geppel kicsit konnyebben megy! Nem tehetek rola, hogy kisse retardalt gyermek voltam he-he...
Orulok, hogy egyutt dolgoztunk, hogy sokat utaztunk is egyutt, mindegyik szep emlek!
Az irigyseggel kapcsolatban csak annyit, hogy neha, amikor komolyabban belegondolok, en is marhara irigylem magamat! Piszok szerencses egy balfasz vagyok!

Agoston Papa!
Hol vagytok????!!!!! Remelem, van egy kis idotok egymasra es neha gondoltok rank!

Mindenki Masnak Is Millio Puszi es Oleles!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!11

Meg ep az elmem

2008-02-23T10:19:00.003+05:30

Nem, nem bolondultam meg teljesen, nem kell aggodni, nem szukseges a gyamsag ala helyezesemrol gondoskodni, bar tobben ugy gondoljak a multkori James Bondos tortenetem ota. A Kukac is meg van gyozodve rola, hogy mindenki erre gondol, o viszont csak azt hiszi, hogy tul nagy lehetett a lazam.

En amugy csak egy jopofa jelenseget akartam bemutatni, csak elfelejtettem errol elore szolni, most meg mar utolag hiaba magyarazom a bizonyitvanyomat, elkonyveltek hibbantnak. Az emlitett jelenseg szakirodalmi feljegyzeseivel meg nem talalkoztam, igy akar az is megeshet, hogy jo oreg Csaba baratommal egyutt, mi fedeztuk fel azt. He-he-he...

Egesz pontosan tulzas lenne azt allitani, hogy egyutt fedeztuk fel, inkabb valos, hogy egymastol fuggetlenul, mindkettonkkel megtortent, es jot szoktunk rohogni, mikor ilyen torteneteket meselunk egymasnak. Biztos massal is megesik, csak nem tulajdonit neki jelentoseget, vagy nem beszel rola. Na jo! Fejtsem mar ki vegre, hogy mit makogok itt ossze-vissza, ugye?

A jelenseg neve: "a sajat sztori", avagy a "sajat film"!

Akkor tortenik meg az emberrel, amikor valami nagyon tavoli helyen, a vilag valmely nagyon egzotikus pontjan, teljesen mas kulturkornyezetben utazgat, koborol es fokozottan jelentkezik, ha az adott helyen esetleg valami konkret dolga is van az utazgatason kivul. Csaba baratom kinai nyelvfilozofus, tobb kung-fu iranyzat mestere, kivalo harcmuvesz, fotos, perfekt kinai nyelvtudassal. Rengeteget utazik del-kelet azsiaban, volt, hogy a Klelet Azsiai Muzeum megbizasabol kutatott, sokszor csak sajat oromere koborol kolostorrol kolostorra. Neha uj mestereket keresett fel, vagy a vilagtol teljesen elzart taoista kolostorakban bukkant fel. Elkepeszto eletet el a szarhazi! He-he.

A lenyeg az, hogy ilyen helyeken jarva az ember egszercsak elkezdi elni a sajat kis tortenetet, elkezdi forgatni a sajat belso filmjet onmaga foszereplesevel. Mondok egy peldat. Amikor elinditottuk az indonez butorok kereskedelmet, akkor Java szigetenek hihetetlen tajain jarva, elkepeszto korulmenyek kozott mesebe illo emberekkel uzletelve, nekem is beindult a filmem a kereskedorol, aki a kozepkori europabol elindulva athajozott a nagy ismeretlen vizeken. Egy tavoli szigetorszagra bukkanva uj kereskedelmi utakat, sosem volt kacsolatokat alakitott ki es meses vagyont felhalmozva valt koranak megbecsult utazojava, hires kereskedojeve, aki Velence dozseinak baljaibn forog es egzotikus orszagok uralkodoival parolazik. Csaba is volt mar sajat filmjeiben del-kelet azsiai opium baro, maganyos farkaskent koborlo zsoldos harcmuvesz, stb.

(Majd kapok a fejemre, hogy ilyeneket irok rola.)

Lehet, hogy most mar az is, aki eddig meg hitt szellemi epsegemben, meggyozodott rola, hogy nalam "elmentek hazulrol" as kezeltetni kellene magam, de ilyen esetekben csak arrol a kis jatekossagrol van szo, hogy az utazo elmeje, amelynek alapjaban veve is teljesen szokatlan, extrem helyzeteket es torteneseket kell feldolgoznia, ezekhez meg hozza keveri regeny es filmelmenyeit, gyermekkori almait, izgalmasabb tortenelemorak anyagat, messzirol jott emberek igaz-sem-volt meseit es ezekbol osszegyur egy uj meset, mely aztan folyamatos filmkent poroghet.

Ezek a jatekok segitenek abban, hogy neg melyebben, meg atszellemultebben megeljuk az adott utazast, meg tobbelmenyt meritsunk belole. Sosem baj, ha tudunk jatszani, ha egy kicsit megint gyermekek lehetunk, ha engedunk csapongo kepzeletunknek, szabadjara engedjuk fantazia vilagunkat. Ez pszichenk szamara sem elhanyagolhato haszonnal bir, amellett pedig segit megelni a jelent, segit a legjobbat kihozni belole, ami pedig nem is olyan egyszeru feladat. Nem mindeg o;yan konnyu jelen lenni, szaz szazalekig a jelenben elni pedig ign nagy muveszet. Gondoljunk csak bele, hanyan vannak, akik csak a hon ahitott, sokaig tervezgetett utazasrol hazaerve, a fenykepeket es videot nezegetve, baratoknak meselve elik csak at igazan amit lattak, ami megesett veluk. Csak az otthon megszokott vilagabol tudjak ertekelni az elmenyek sorozatat. Persze tudom, mindeg van egy bosszanto utitars, egy lehuzos taxisofor, figyelni kell a penztarcara, meg hogy ne egyuk le magunkat fagyival, sokszor meleg van, esetleg tul hideg, nagy a por, de ezek mind-mind megolik a pillanat befogadasat, azt, hogy eggye valjunk a jelennel. Otthon a nagypapatol orokolt baratsagos, kenyelmes karosszekbol mar latszik az is, hogy nicsak, milyen szep volt az az oltar, de az akkori pillanat mar elveszett. Orokre banhatjuk, hogy nem tancoltunk a dervissel, nem ragadtuk meg azt a kezet, nem vagtunk bele abba a kalandba valami miatt. Ez sajnos nem csak az utazasokra ervenyes, hanem egesz eletunkre. Ebbol adodik, hogy a legtobb dolgot mar csak akkor tudjuk igazan ertekelni, amikor elvesztettuk. A jelen, a meglevo ertekek es kapcsolatok sokszor elsiklanak mellettunk, ami az orrunk elott van az termeszetesse valik, pedig ha neha "eroszakkal" megprobalnank magunkat a jelenbe kenyszeriteni, akkor hihetetlen eletoromot szabadithatnank fel, kitarulna a vilag. A legtobbszor a multat eljuk nosztalgiazva (amikor annak lett volna az ideje hagytuk elsiklani), vagy a jovot varjuk megvalto messiaskent. Nem egyszeru ezt maskepp csinalni, sok gyakorlassal is csak keveseknek sikerul teljes egeszeben, eletuk minden pillanataban. Furcsa szerzet ez az idot hajszolo, de idosikok kozott elveszett eloleny, az ember.

Jaisalmer, az arany erod

2008-02-21T14:03:00.002+05:30

Kepzeljetek el a kovetkezot: fogjuk Dubrovnik, Cortona, Assisi egy-egy darabjat, meghintjuk egy csipet aranysarga homokkal, a hindu es a muszlim epiteszet otszaz eves jegyeivel es elhelyezzuk a Thar sivatag kellos kozepen, a fellelheto egyetlen nagyobbacska dombon. Igy allithatjuk elo az arany erodot, Jaisalmer-t.
A hely minden Aladdinnal, Kis Mukkal, Ezeregy Ejszakaval kapcsolatos almunknak megfelel. Lenyugozve barangolunk a szuk sikatorokban, a csipkefaragasu balkonok alatt, templomok es palotak valtjak egymast az erod tekintelyt parancsolo falai kozott. Olyannyira belefeledkezunk a latvanyba es a varazslatos hangulatba, hogy az elso ot perc alatt sikerul vegleg elkeverednunk Anditol. Semmi baj, majd osszefutunk.

A szallas meger egy miset. Nappalinkbol az erkelyen at lelatunk a szaz meterrel alattunk elterulo varosra, helyisegeinket sokszazeves faragott fa ajtok valazstjak el egymastol, melyek kikovetelik a tiszteletet minden belepotol, csak mely fohajtassal lehet kozlekedni. Nyitott szalonunktol csak a szelben lagyan lebbeno fuggonyok kulonitenek el. A vastag festett-faragott falak megvedik az ejszaka huvoset meg a tamadasba lendulo sivatagi naptol is. Biztos menedek ez, melyet surun latogatunk koborlasaink kozben. Nincs jobb hely a visszahuzodasra, ha mar egyszer mindannyian kozdunk valamilyen nyavalyaval, Era nathas, torka faj, szeme konnyezik, Andi meg nem jutott tul a hasmenesen, amivel most en is baratkozom. De itt vagyunk! A kolto szavait kicsit atformalva azt is mondhatnank, hogy "Megfogyva bar, de torve is" vegul megiscsak bevettuk az erodot! Jopofa, hogy "furdoszobank" egy az erod falabol a varos fole nyulo kis kiszogelles, igy minden itt keletkezo hangot, mint egy minaretbol eneklo muezzint csodalhatnak meg a varoslakok.

A tetorol nezzuk a sivatagi dunek moge lebuko napot, fenye vorosre festi a Jain templom sztupa szeru tornyait. A nappal eppen szemkozt a hold tundokol. Hallagtajuk a sivatagi fesztival zenei programjat a tavolbol es azon elmelkedunk, hogy ha egy kicsit tovabb varunk es megforditjuk szekeineket, akkor egyulto helyunkben megnezhetjuk a napfelkeltet is. Igen vacak ez a tetoterasz...

Bucsu Del Indiatol

2008-02-21T12:53:00.006+05:30

Egy ujabb ketnapos hodolat az oceannak Colva Beachen, azutan nehezen ugyan, de vegleg bucsut veszunk del Indiatol.

Isten veled ocean, bye-bye kokusz bungallok, tengerbe-logo-labu-vacsorak, lakohajok, teaultetvenyek, fuszerligetek, folyoparti kiralysagok... nem orokre bucsuzunk.

Pittike! Koszonjuk az sms-eket Palolemmel es az indiai emlekeiddel kapcsolatban! Boldog vagyok, hogy igy erzel es igen, nagyon-nagyon-nagyon egyetertek, jo nagy marha az, aki egyszer eljut ide es megis kepes maga mogott hagyni ezt a foldet...

Szerencsere nekunk meg nem jott el az ido...

Regebben irtam ket meglehetosen buta haikut Colva es Vagator beach tiszteletere, jobb hijan alljanak itt most bucsuzoul:

(haiku: 3 soros 5-7-5 szotagos japan versforma. a szerk.)

Halaszok izma,

nedves kelmek halmaza,

Baratunk Colva.

Sziklak harapjak,

ragjak, a tenger sikolt!

Tehenek esznek...

Goabol irany Jaipur a hon szeretett Kingfisher Airlines-al. Ott van nehany elutni valo orank a vonat indulasaig, egy szalloda igen "exkluziv" barjaban varjuk a megszeretett elterulos, kucorgos, szunyokalos vonat utazast, ezuttal a sivatag fele.

Barmilyen hihetetlen, de tenyleg megszerettuk az indiai vonatokat. Kierve a jaipuri palyaudvarra azonban egy kicsit elbizonytalanodunk. Az elocsarnokban, a "varotermekben", a peronokon nincs egy talpalatnyi hely, szinte lehetetlen kozlekedni a foldon fekvo, meghatarozhatatlan szinu es allapotu rongyokba csavart emberektol. A sotetben sotet arcokbol sotet szemek merednek rank, probalunk nem ralepni senkire, kulonos tekintettel a csecsemokre.

Atkuzdjuk magunkat a negyes vaganyhoz, itt jo lesz. Lepillantunk a sinekre es szemunk elidozik a bajosan szaladgalo, turkalo, sietosen taplalkozo patkany hadseregen. Nem egy, nem tiz, nem husz...

Kukac meg is jegyzi:

-Nahat, meg sohasem lattam eloben igazi patkanyokat!

Andi valamiert nem akar reszt venni ennek a kis allatkerti latvanyossagnak a megtekinteseben, ki tudja miert, de furcsan eltorzult abrazataval epp a masik iranyba nezve valt sobalvannya.

Itt a palyaudvaron nekem nagyon jo dolgom van, igazan erezhetem a lanyok szeretetet es ragaszkodasat, egy masodpercet sem szeretnenek nelkulem tolteni. Olyan meghato! Akar vecere mennek, akar vizet vennenek, mindenkeppen ragaszkodnak tarsasagomhoz, kizarolag engem atolelve, kezemet fogva hajlandoak kozlekedni. Hat nem edesek?!

Befut vonatunk. A megszokott osztaly most egeszen mas kepet mutat, a 72 fos sleeper vagonban vagyunk vagy szazharmincan, ugy kell elhessegetni mindenkit az "agyainktol". Fekszenek a foldon is, a fojosokon, a vagonok kozti treppniken, sot meg nehany wc is foglalt, nehanyan jobb hijan ott talaltak maguknak kellemes ejszakai nyughelyet. Erdekes gondolat, de hat izlesek es pofonok, ugye.

Vegre elhelyezkedtunk, lekapcsolom az osszes korulottunk letezo villanyt, utastarsaink ellenkezese most hidegen hagy. Suhanunk az ejszakaban. Aludni csak akkor tudunk, amikor a szerelveny mozgasban van es duborgese, robaja elnyomja embertarsaink hangjait. Ugy tunik, mintha az utasok nagy tobbseget ellenseges torzsek harcosai zongorahurral folytogatnak, iszonyu horgesek es zajok. Nem lennek meglepve, ha reggelre mindenkit holtan talalnank. Szegeny Kukac! O a legisebb neszben, a horkolas leghalvanyabb elojeleiben sem tud aludni, kepzelem, hogy mit elhet at annak ellenere, hogy bevett nehany altatot es a fuleit degeszre tomte a fuldugo keszletevel...

Hampi elhagyasa, avagy 007 ujabb kalandja

2008-02-20T16:27:00.005+05:30

Bond tudta, hogy nincs vesztegetni valo ideje. Legkesobb hajnalban at kell jutniuk az ellenseges vonalakon, a fogyo hold az ejszaka leplebe burkolva elrejti oket az orjaratok pasztazo szemei elol. Gondolnia kell a tarsaira is, ket no!

Leginkabb egyedul szeretett dolgozni, meg elenken el az emlekezeteben az M-el folytatott beszelgetes az MI6 fohadiszallasan:

-Ket no?! Szo sem lehet rola, egyedul sokkal jobban el tudom vegezni a feladatot!

-Jol figyeljen Bond! Nincs abban a helyzetben, hogy megvalogassa a partnereit! A kuldetesek nem az on kenye-kedve szerint alakulnak es ennyi tapasztalattal a hata mogott igazan ideje lenne kinonie ebbol a gyerekes, ferfisoviniszta, al-macso szerepbol!

-Ez a kirohanas ugye meg veletlenul sincs osszefuggesben azzal, hogy on is no, kedves M?

-Tunjon a szemem elol Bond!

Eddig nem lehet oka panaszra- gondolta. A ket partner meglepoen jol vegezte a feladatat. Otthnosan mozogtak a terepen, felkutattak az osszekotoket, gondoskodtak az utanpotlasrol, kivaloan megfeleltek a logisztikai kihivasoknak.

Tulajdonkeppen, neha egeszen kenyelmes, ha nem egyedul dolgozik az ember es meg akar egeszen szemrevalonak is nevezhetnem oket!- gondolkodott tovabb.

Eleg ebbol James! Koncentralj a feladatra!- rotta meg magat.

Le kell szervezni egy reveszt hajnalra, mielott meg beindulna az elet a folyon. Mar lent is volt a Ghat-nal. Oltozeke es a nem csak hanyagsagbol novesztett arcszorzete remek elvegyulest tett lehetove a helyiek forgatagaban. Megbizhato embert keresett. Az evtizedek Ofelsege Titkosszolgalataban remek emberismerettel ruhaztak fel. Szamara nem volt nehezebb kivalasztani a tokeletes alanyt, mint kiteriteni a Royal Flush-t a pokerasztalra, az pedig sosem okozott gondot. Rogton megakadt a szeme egy fiatal, nyilt tekintetu hajoson. Melle keveredven, mintha csak a folyot bamulna odavetette:

-kell egy hajo reggel 5:30-ra, bosegesen megfizetlek!

-Itt leszek uram- valaszolt a fiu.

Rovid es eber volt az ejszaka, eber es sietos harmojuk lepte, a sotetseg meg jotekony leplet borit rajuk. Pontosnak kell lenniuk, a revesz nem varhat sokaig, eletevel fizethet, ha felfedezik. A parton teljes a sotetseg, siri a csend, sehol egy lelek...

Ez csak ket dolgot jelenthet-gondolja Bond-, vagy csapdaba kerultunk,vagy szegeny revesz itt fekszik valahol atvagott torokkal. Ha meg el, legkozelebb en magam vegzek vele ezert az arulasert. Mindenkeppen el kell tunnunk innen.

Nincs ido a tetovazasra, azonnal donteni kell. A sodras vad, a folyo szeles, a zsakokban lapulo thermonuklearis robbanofejekkel az uszas nem johet szamitasba. Nincs mas a parton, csak a helyi halaszok altal hasznalt kerek, leginkabb kenyereskosarra emlekezteto, nadbol keszult lelekveszto.

-Gyerunk, nincs mas lehetosegunk, keressunk evezoket!-harsan fel Bond.

Termeszetesen evezo nincs sehol.

-Barcsak Q felszerelt volna egy osszecsukhato, teleszkopos, vagy onmagatol felfujodo evezovel is!- dormog magaban Bond.

- Mit kezdjek most a sok robbano mukutyaszarral es a rontgenes kontaktlencsevel?!-meltatlankodik tovabb.

Nincs semmi mas, mint egy rovid bambusz bot es az egyik parti arus cegtablaja, de jobb hijan ezek is megteszik. A veszelyes es egyben felbecsulhetetlen erteku rakomany a kis tekno kozeppontjaba kerul, ok pedig a szeleken helyezkednek el. A tulparton felvillan az osszekoto rovid fenyjelzese.

-Legalabb o itt van!-sohajt fel Bond.

Bond a cegtablaval kezeben feszul a hullamoknak, a ket no felvaltva hasznalja a bambuszbotot. Nem konnyu a navigacio egy kerek tepsiben a vad folyon.

-Emlekszem a jo kis Cambridge - Oxford evezos osszecsapasokra! Ott kicsit konnyebben boldogultam!-probalja oldani a feszultseget Bond.

A tulpartbol semmi nem latszik, csak a vegkimerules hataran talaljak meg a kis helyet, mely alkalmas a kikotesre a sziklak kozott.

-Kestek!- fogadja oket az osszekoto.

-Volt egy kis gond a tulparton. Induljunk, nincs vesztegetni valo idonk!- valaszoljak.

Lopakodva haladnak a riksanak alcazott jarmu fele. A sotetben egy tehen korvonalai bontakoznak ki. Kozelebb erve Bond jobban szemugyre veszi... itt valami nem stimmel... a tehen szemeben ismeros feny csillog.

-Nem lehet igaz!- harsan fel magaban Bond- ez biztos, hogy az atkozott arulo 008-as, aki kettos ugynokkent a KGB-nek is dolgozik! Szep kis alruha!

-Kurva anyad 008!- gondolta Bond.

-Kurva anyad James!- gondolta a tehen.

A riksa orulten szaguld a meg szunnyado falvakon keresztul, el kell erniuk a hajnali Margao Expresszt, nincs mas lehetoseg, hogy eleg messzire jussanak mire Dr. NO emberei eszreveszik a thermonuklearis robbanofejek hianyat.

Vegre az allomas fenyei! Itt valami buzlik, tul keves az ember... es ez nem lehet... sehol egy vonat! Megint egy csapda! De tul nagy a nyugalom, senki nem erdeklodik irantuk. Bond egyik partnere elkezd kutatni az iratok kozott.

-Mit keresel?- kerdi Bond.

- A vonatjegyet.-hangzik a valasz.

- Azt hiszem odatettuk a "License to kill" melle a tarcaba!

-Megvan! Beszelek az allomasfonokkel!

-Namaszte! A 6:35-os Margao Expresszt keressuk, itt a jegyunk!

-Tommorrow Madame!

- Az nem lehet, 16-ara szol a jegy!

-Yes, de ma lenni 15!

Meg egy atveszelendo nap az ellenseges vonalak mogott!

- James, megkerhetnem, hogy errol a kis baklovesrol ne tegyen emlitest a jelenteseben?- kerleli partnere.

- Meglatom, mit tehetek...

Hampi - Vijayanagar

2008-02-14T11:04:00.002+05:30

Hampi, Hampi, Hampi ... majdnem kimaradtal az utbol, de hala istennek nem kovettunk el ekkora hibat . A legmelyebb tisztelettel adozunk emlekednek.

Egyszer volt, hol nem volt, hajdanan, az operencias tengeren is tul, ott, ahol a kurta farku malac tur, elt ket testver, ket herceg.

Egyszercsak egy gyonyoru napra ebredtek es mivel nem volt eppen semmi surgos dolguk, nem talalvan maguknak jobb elfoglaltsagot, arra gondoltak, hogy miert ne alapitananak egy uj birodalmat. 1336-ot irtunk, a kiralysagot Vijayanagar-nak kereszteltek. Eloszor a Kazincbarcika nev mellett dontottek, de lagnagyobb sajnalatukra kiderult, hogy ez mar foglalt.

Az otlet jonak bizonyult, Vijayanagar lett a tortenelem addigi legnagyobb es legerosebb hindu birodalma, csak a fovaros falai kozott 500.000 ember elt. Ez a XIV. szazadban elkepeszto meretet jelentett. Tobb szaz evig tartott az aranykor, megvedve a kozos almot mindenkivel szemben, egyszercsak a Deccan szultanatus vezetoi nagyobbat almodtak, vagy csak eppen jobban hittek magukban es a Vijayanagar birodalom osszeomlott, elneptelenedett. A tortenelem roja a maga vegtelen koreit, soha semmi nem maradhat valtozatlan, de minden ismetli onmagat.

Allunk a hegy tetejen. Nem is hegy, inkabb olyan, mintha egy orias csecsemo hatalmas piramist epitett volna gombolyded kovekbol. Tobbszaz, tobbezer tonnas kavicsok egyensulyoznak egymas tetejen, sokszor csak egy negyzetmeternyi felulet surlodasi egyutthatoja akadalyozza meg oket, hogy vegleg alahulljanak, engedelmeskedve a gonosz Newton bacsi torvenyeinek.

A tajkep monumentalitasa a Grand Canyonnal vetekszik, minden hegy csucsan egy-egy templom, osi szent helyek, birodalmi epuletek romjai es hihetetlen epsegben megmaradt egyuttesei mindenhol az ut menten. A hajnal kozeledtevel, meg sotetben indulunk el a misztikus majom templom felfedezesere. Era, Andi, ket izraeli lany, Josh Chicagobol es jomagam. Egyikunk sem aludt valami fenyesen a "kokuszbungalonak" keresztelt szunyog metropoliszokban, igy mar mindenki kint toporog bamban, ideje nekivagni. Persze egyikunk sem jart meg arra, csak korulbelul sejtjuk, hogy mely iranyba induljunk. Hogy, viccesebb legyen a dolog es ne maradjunk kihivasok nelkul, elhatarozzuk, hogy megprobalunk atvagni a sziklak kozott. Zseb- es fejlampaink imbolygo fenykoreit kovetjuk, es korulbelul 15 meterenkent kell uj dontest hoznunk az utirannyal kapcsolatban, mert hol az orias sziklak, hol az athatolhatatlan kaktusz bozot bizonyulnak erosebb ellenfelnek. Valahogy mindeg elorebb jutunk, bar fogalmunk sincs, hogy ez egy objektiv eloret is jelent-e. A fenyben egyszercsak megcsillan egy tabla. Vegre egy utjelzo! Olvassuk: "Este hat ora utan, ne mereszkedjunk ide egyedul, ne hozzunk magunkkal penzt es ertekeket, mert a sziklak kozul utonallok tamadhatnak rank!" Hat ez remek hir, de meg most sem tudjuk, hol jarhatunk. Szerencsere vilagosodik, igy ratalalunk egy osveny szerusegre, melyet a sziklakat felvalto bananultetvenyeken at kovetve eljutnk egy "ki-tudja-hogy-letezik-e-egyaltalan" falucskaba. Reggel van, indul az elet, mindenki a helyi Tea Hotel elott ucsorog. A Hotel szo senkit ne tevesszen meg, a legtobbszor az utszeli kunyhokban megbuvo etkezdeket nevezik igy, a tea hotelekben pedig a legtobbszor egyetlen rotyogo ustot es egy darab termoszt talalsz, de a tejes, vagy masala-s, fuszeres tea mindenhol kivalo.

Leulunk a helyiek koze, es legnagyobb megdobbenesunkre meg egy sor is elokerul az alig 35 fok belso homersekletu hutoladabol. Eletem egyik legdragabb reggelijet fogyasztom el, de semmi nem szamit, ha egyszer egy malac ehes lesz! A gozolt rizslepenyem zold csilis kokuszmartassal nem kevesebb mint 9 forintot kostal. Igaza volt a tablanak a rablokkal kapcsolatban!

Elerjuk a hegy labat a majom templomnal, mar csak 580 lepcsofok valaszt el minket Hanuman majomistentol. A helyi epiteszetben tolunk eltero szabvanyt hasznalnak a lepcsofokok ergonomiai tervezesenel, nem az unalmas 15-17 centimeter a fokmagassag, hanem a sokkalta izgalmasabb, valtozatosabb 30-50 centimeter! Fent az elenk tarulo latvany mindenert karpotol, a folyo lustan kanyarog a palmaerdok es bananultetvenyek kozott, a sziklahegyek szigetei agaskodnak ki a zold tengerbol, barmerre nezel osi templomokon, kegyhelyeken akad meg a szemed. Labunkat logatjuk a tobbszaz meteres melyseg felett es kozben hallgatjuk a Hanuman tiszteletere rendezett szertartas kantalasat a szentely belsejebol. Kesobb be is juthatunk, s noha lathatoan nem vagyunk hindu zarandokok, homlokunkra kerul az aldas. Koszonjuk majom isten, lefele haladvan jol teletomjuk banannal az alattvaloidat. Itt bezzeg nem csak a szafaribol ismert ketszaz meteres tavolsagbol latszanak, hanem a kezedbol veszik el a felkinalt falatokat, vigyazunk is, hogy egyesevel adagoljuk a gyumolcsot, meg ne lassak a furtot, mert kitorhet a balhe.

A reggeli trekking nem volt eleg, delutan a Kukaccal nyeregbe pattanunk, hogy vegigkerekezzuk a meg altalunk fel nem fedezett fobb latvanyossagokat. Az epuletek es muemlekek allitolag 650 negyzetkilometeren terulnek el, de szerencsere a fobb szakralis es kiralyi kozpontok egy-ket nap alatt korbebringazhatoak. Barmerre jarunk erzni lehet a multat, vilagosan latjuk ahogy a kiralyno ovatosan lepdelve merul furdojenek hatalmas medencejebe, ahogy az elefantokat csutakoljak az istalloban, a papok celebraljak az aldozati szertartasokat, a kofaragok vesoje pedig szikrat vet a granit tombokon.

Imadom megerinteni az osi faragasokat, ilyenkor megprobalom magam ele idezni a muveszt, ahogy az utolso utessel befejezi az oroszlan farkanak bojtjat es elegedetten elmosolyodik. A bojt pedig itt all, mikozben korulotte zajlik az elet, forog a szamszara, porog a tortenelem kereke. Mint egy gyorsitott felvetelen, ugy suhannak el a szazadok, europaban sotetlik a kozepkor, uralkodok es birodalmak valtjak egymast, nalunk jon a mohacsi vesz, a torok hodoltsag, a szabadsagharcok, a monarchia, a vilaghaboruk, a kommunista diktatura, a XXI szazad hajnala es a bojt csak all... meg mindeg ott van... a granit csillogo szemcsei meg orzik az alkoto mosolyat.

Borzongato erzes belegondolni, hogy a regi mesterek ugy vagtak bele piramisok, katedralisok, templom egyuttesek epitesebe, hogy biztosan tudhattak, soha nem fogjak latni a vegeredmenyt. Sokszor a soron kovetkezo generacio is igy jart, apak, fiuk, unokak adtak egymasnak a mesterseget es munkat, mely annak a megbizasnak az eredmenye, melyet meg az opapa kapott az akkori uralkodotol. Az ennek, az egonak olyan merteku behodolasa ez a kozos cel erdekeben, melyet ma nehezen erezhetunk at. Europaban is vannak szekesegyhazak, melyek epiteset 8-10 generacio vitte vegig, egy muvesz (bar emlekeznek a nevere) egesz eletet es munkassagat szentelte egyetlen szoszeknek Pisaban.

Amulunk, bamulunk es kozben eszrevetlenul ronggya bicikliztuk a hatso fertalyainkat, ideje hazaterni a revesszel a tulpartra, messzirol kiabal kedvenc fetrengos ettermunk, mar nagyon var minket...

Harc az allomason

2008-02-12T13:05:00.001+05:30

A vonat befut Hospet-be, keszulunk leszallni, elindulunk, egyszercsak elkezd minket a vagon belseje fele sodorni a felszallok tomege. Indiaiak nyomulnak, tulekednek elore, mi meg a kocsiban ragadtunk, se elore, se hatra. Megunom a dolgot es nekiindulok, jobbra-balra pattannak le az emberek. Kierek az ajtohoz, de ott olyan erovel nyomulnak felfele, hogy a puszta tulekedesem nem segit, kenytelen vagyok szabalyosan lerugni valakit vissza a peronra, zsakomat atlenditem nehany fejen es allkapcson es mart lent is vagyok, Era mogottem szinten ide-oda rugdosodik. Dobbenettel allunk, ilyet meg sehol sem tapasztaltunk, indiai arcok tomegei olyan elkeseredett, mindenkit eltaposo tomeghiszteriaval igyekeznek felfele a vagonba, mintha csak egne a peron, vagy tigrisek garazdalkodnanak elragadva a leghatsokat. Ebben a vagonban elvileg helyjegyek vannak, a hatrahagyott targyakra vadaszo gyujtogetoket kiveve, kinek lenne ilyen sietos?
Hirtelen belenk nyilall, hogy Andi meg fent van a vonaton!
Atkuzdom magam az embertomegen es latom, hogy a kocsi bejarataban megrekedve a szembol nyomuloknak feszul egy nagydarab mackos sved a felesegevel, mogottuk Andi probalja kitamasztani magat. Patthelyzet, a fejuk felett dobaljak be a csomagokat es a gyerekeket!
Elkezdek kiabalni, hogy ennek semmi ertelme, hagyjak mar elobb leszallni a fent levoket. Nehanyan ram pillantanak, de a helyzet valtozatlan, mindenki mindenkit tapos tovabb.
Indiai tartozkodasom kezdete ota eloszor emelem fel a hangomat, meg is lepodok, mar reg nem hallottam magam uvolteni:
-Hagyjatok mar abba allatok! Engedjetek le oket!
Nem sok haszna van a dolognak, igy dontenem kell, vege a szentembernek, jon a harci malac!
Hatulrol megfogom es egyenkent hatrahajitom az ajto korul tulekedoket, a lepcsohoz erve felnyulok az eppen felkapaszkodott harom figuraert es visszarantom oket a tomegbe. Most kitamasztom magam es kitakarom az ajtot, kozben uvoltok, hogy eleg legyen mar ebbol! Egy pillanatra megdobbennek, a beallo egy masodpercnyi nyugalom eleg arra, hogy sved baratunk ot embert maga elott tolva lejusson hata megett aszzonyaval es Andival.

Gyorsan megalkuszunk egy riksassal, huzzunk errol a kibaszott palyaudvarrol...

Szemetkupacok es angyalkak

2008-02-12T12:06:00.000+05:30

Ismet vonat, ismet a negyedik osztaly felulrol, a harmadik alulrol. Itt mar a ket vagon kozt sincs szemetes, az csak a felsobb osztalyok fenyuzo luxusanak tavoli emleke. Ha nem akarod a helyi szokasoknak megfeleloen, egy laza csuklomozdulattal az ablakon kihajitani a hulladekot, akkor kenytelen vagy valahova a foldre lepakolni. Es lam , ebben is ott van a potencialis uzlet, egy szegeny Omprakas mar le is csapott ra. Mindket laba eltorzult, ossze-vissza bekotozott csonkokban vegzodik, nem is igen tud allni rajtuk. A foldon csuszva kozlekedik es mindenki laba alol kisopri a szemetet, aztan atlokdosi a kovetkezo ulessor ele. Ott ulsz, es hamar belatod, hogy inkabb adsz neki egy-ket rupiat, mert nem annyira szeretned, hogy az egesz szarkupac, mely mar egy vagonnyi ember hulladekatol duzzad, ott a labad alatt nyerje el vegso poziciojat.

A szemet (melynek latvanyat egyebkent meg lehet szokni, mar eszre sem veszed), egesz india szerte gondot jelent az utazoknak. Eloszor mindent cipelsz magaddal, mert nem visz ra a lelek a szemetelesre, hulladekgyujtokrol, kukakrol pedig csak almodni lehet. Miutan lassan egy mozgo szemetesvodorre hasonlitasz, eldontod, hogy koveted a helyi modit. A szerves hulladekot siman barhol el lehet hajitani, a kobor kutyak, tehenek, kecskek, malacok pedig elvegzik az ujrahasznositast. A nem lebomlo anyagokat elvileg az itt-ott felbukkano nagyobb szemetkupacokra dobhatod. Ezeket elvileg neha elszallitjak erdekes teherautokon, neha pedig felgyujtjak oket, igen kellemes illatok kozott szabadulvan meg toluk. A helyiek nem ennyire valogatosak, mindent mindenhol "ottfelejtenek", mely nagyon hangulatossa tudja varazsolni az utcakat, sikatorokat es a romantikus folyopartokat. Az uzlete elott azonban mindenki szorgalmasan takarit, sepreget, letorolgeti a portekait es fellocsol a por ellen. Az mokas, mikor az utcai arusnal varsz az omlettes szendvicsedre es a mellette levo boltos soprogetni kezd, te pedig figyeled a porfellegen at, hogy milyen cuccok libegnek, ereszkednek ra a felig kesz tojasaidra.

Tehat ismet a vonat...
Folyik rolunk a viz, eszegetunk, iszogatunk, lehajtjuk az "agyakat" nemi fetrenges remenyeben.
Velunk szemben, a folyoso melletti ket hely egyiken egy valoszerutlenul kek szemu kisfiu szoke hajfurtokkel, pufi pofival. Olyan, mint egy kis reneszansz angyalka, egy igazi kis putto. A mamanak is hihetetlenul kek a szeme, volt kitol orokolni. Anyuka a felso priccsen szunyokal, mig az angyalborbe bujt kis ordog osztja az eszt a lent uloknek. Tokeletesen fesztelenul okoskodik mindenkivel korra, nemre es borszinre valo tekintet nelkul.
Hancurozik, dumalgat, neha bokszol valakivel es kozben ki-be rohangaszik a kocsi belseje es az eloter kozott. Ilyenkor mindenkiben megfagy egy kicsit a ver, mert a vagon ajtajai tarva-nyitva lebegnek, nem valasztva el senkit az elsuhano tajtol. A kisfiu fesztelen es a mama sem tunik az aggodalom szobranak, bar lehet, hogy csak megprobal minden lopott masodpercet kihasznalni egy kis pihenesre.

Eraval talalgatjuk, vajon kik lehetnek, el is kezdunk egy kis tortenetet szovogetni a gazdag, elokelo csaladbol szarmazo urilanyrol, akinek kedveset szigoruan elutasitja a konzervativ apa. O mast szan a lanynak, egy idosebb, biztos egzisztenciaval rendelkezo, politikusi baberokra is toro befutott ugyvedet. A szerelemnek viszont nehez megalljt parancsolni, igy beesik a baba. A lany felvallalja, es a csalad elleni dacbol nekivag a nagyvilagnak. Mar csak o letezik es a kisfia, orok szerelmenek emleke kiseri meg oket...

Kesobb szoba elegyedunk, kiderul, hogy ket honapot utazgat a kisfiaval. Egyedul Indiaban, nokent, egy negyeves gyermekkel... nem semmi. Meg mi tartjuk magunkat kalandornak?
Nem csoda, hogy el van egy kicsit gyotorve, nem ugy, mint a kis orokmozgo. Neki is hamar elindult az elet, mire oteves lesz, mar fel azsiat bejarja. Nem hiszem, hogy valaha is beilleszkedesi gondokkal kuzkodo tinedzser, vagy begyoposodott felnott valna belole. Hacsak nem lesz 18 eves korara kiegett muvesz, akkor szep elet allhat elotte. Annal is inkabb, mert legalabb 120 evig fog elni, olyan edzest kap az immunrendszere, ahogy az indiai vonatok dzsuvajaban csuszva-maszva, mindent megtapogatva konyekig turkal a kis pofijaban.

Palolemi raadas

2008-02-09T16:01:00.000+05:30

Ismet csendes napok Palolemen, nem birtuk ki, hogy ne lassuk viszont a paradicsomot.

Most azonban a szokasos ejtozesbe rengeteg aktivitast keverunk.
Reggel 6 ora 45-re, meg napfelkelte elott, kint vagyunk az obol eszaki vegenel szetszorodott hatalmas sziklatombok kozott. Egy igazi avatott, szikar, dobbenetesen hajlekony mester vezetesevel harom oras jogaval es meditacioval koszontjuk a felkelo napot. Hihetetlen elmeny...
mogotted a tropusi erdo, elotted az ocean, korulotted a kovek, madarak enekukkel, majmok rikoltasaikkal udvozlik az uj hajnalt.
A joga tokeletesen kilazitott, s most meditacio kozben igazan nem nehez kovetni a mester nagy ritkan elhangzo sugalmazasait... erezd a szelet... erezd a napot...
Azt hiszem, hogy egy nyolcadik keruleti pincehelyisegben nehezebb dolgunk lenne, de meg a kedvelt wellness kozpontok emleke sem tolt el nosztalgikus vagyakozassal.

Kitalalom, hogy menjunk ki kajakozni es a csajok kapnak az otleten. Azon sajnalkozom csak, hogy eppen alig vannak hullamok, de ok nem osztjak velemenyemet. En a hazai tavakon is csak viharban szeretek kajakozni (tudom, nem mindeg okos dolog), igy most duzzogok egy kicsit. Az obolbol kierve, a kis sziget mogott azonban semmi nem allja utjat a szel vagtajanak es izgalmasnak tunnek a felkorbacsolt hullamok.
A Kukac termeszetesen eloszor hatarozottan betiltja minden egyes tervemet, de tiz percre ra, legnagyobb megdobbenesemre, mar mindharman egyutt feszulunk neki a hegyeknek-volgyeknek. Olyan az egesz, mint egy vizi hullamvasut. Sikoltozunk, huhogunk, oriasi elmeny ez, szemben a vegtelen nyilt vizzel.
En szoltam elore, hogy hullamokkal lenne az igazi hepaj!

Remekul eveznek a lanyok, igazi hosok, le a kalappal elottuk!
Visszaterve biztositanak, hogy masnapra mozdulni sem birnak majd az izomlaztol!

Keralan backwaters

2008-02-09T15:31:00.000+05:30

Arrol beszelgetunk, hogy mennyire stresszes az elet, de azert most viszonylag jol vagyunk. Hogy ezt leellenorizzem, Pittike pulzusat vizsgalgatom...
Oooo, Pittike... nadon stesszes szegenke, majd Kittianka segit nekije:
Hunyd le a szemed, lelegezz melyeket, lazulj el... Gondolj valami szepre, vlami kellemesre..., varj segitek... kepzeld el a kovetkezot, koncentralj arra, amit hallasz:

Lagy szello lebben at a latohatart betolto rizsfoldek felett, nem allja utjat mas, csak a vegtelenbe nyulo, szelesen terpeszkedo csatornak partjan teblabolo kokuszpalmak sora. Zizzennek a palmalevelek, erett kokuszdiok lognak a lakohajo fole, finom hullamok ringatjak gyengeden. A tat fedett, szalon kenyelmu teraszan terpeszkedsz egy oblos nadfotelben, labad az asztalon...
Szemed elidozik a ringatozo vizijacintokon es orias lotuszleveleken lustalkodo madarak sokfelesegen...
Bal kezedben egy pohar sor, a hus uveg paras oldalan barazdat huz a legordulo vizcsepp...
Jobb kezedben indonez dohany... a szegfuszeges fust tancot jarva keveredik a hatso fedelzet felol szallo fokhagymas tigrisrak illataval.
Buddha Bar szol a hatterben, korulotted barataid, oledbe szerelmed ebenfekete haja terul...
Ez az, most mar ellazultal.

Ebredj fel, megnyugodhatsz... ez a valosag! Remelem, minden almod valora valt!

Hat igen, ez a keralai lakohajos utazas mindenkeppen nagy kihivasokat tamaszt elenk!

Masnap egy kisebb hajocskat berelunk, hogy bejarhassuk az egeszen szuk kis csatornak halozatat is. Egeszen masfajta elmeny, a lelekvesztonk alig tud utan vagni maganak a vizijacintok, lotuszok altal teljesen befedett vizfeluleten. Testkozelbol latjuk az itt eloket mindennapi tevekenysegeik kozben. Van aki eppen gondosan furdik, fogat mos a vizben, masok edenyeket tisztitanak, vagy eppen ruhakat dongolnek, gyerekek hancuroznak, az iskolasok makulatlan egyenruhaban igyekeznk haza a kis toltesek tetejen. Szinte az osszes haz, visko, kunyho tarva-nyitva all, sok helyen nincs is ajto, igy akaratlanul is belatunk mindenhova. Kicsit olyan, mintha mindenhol vendegeskednenk egy par masodpercre. Elvarazsol az allandoan valtozo elokepek/eletkepek sora.

Masnap el kell valnunk Ildikotol es Pittiketol, ok eszak fele veszik az iranyt, varj rajuk Rajasthan tartomany, minket is var, de meg turelmesnek kell lennie egy kicsit.
Gyors a bucsu, rohannak a repterre. Megint elmegy valaki. Ugy telt el egy ujabb het, hogy szinte eszre sem vettuk a tortenesek kozepette. Hihetetlen jo ilyenkor belegondolni, hogy meg boven van hatra!

Periyaar

2008-02-07T16:17:00.000+05:30

A program szafari egy hires vadvedelmi teruleten. Eloszor dzsippekkel, majd gyalog, majd evezessel, kozben ebed, dozsoles. Marha jol hangzik, izgatottan varjuk, hogy vegre kozelrol lathassunk vadon elo elefantokat es tigriseket.
Ugyan szolnak, hogy ne szamitsunk azert mindenkepp elefant ful rancigalos, tigrisekkel birkozos jopofaskodasra (akinek ebben resze van, az ugysem tud utolag beszamolni rola), de a mi lelkesedesunket nehez letorni. Kiveve Andikaet, o bekapott valamit, de rendesen, ugyhogy lazasan fetreng otthon szegenyke. (Megjegyeznem, hogy emiatt, mivel hogy csak negyen maradtunk egy dzsippre, mindannyiunknak jelentosen, tobb mint ketszaz forinttal dragult a tura. Elhatarozzuk, hogy be is fogjuk rajta hajtani.)

Az, hogy ne szamitsunk tigrisek pofozasara jelentos eufemizmusnak bizonyul. Megtudjuk, hogy a park heteves mukodese alatt egyetlen ketfos csoport kerult olyan kivetelezett helyzetbe, hogy tigrist lasson. Na sebaj, a nap remekul telik, a kornyezet gyonyoru, a trekking elefantcsapasokon halad, a to szep, a kaja kivalo, mi meg szetrohogjuk az agyunkat.
Kulonosen Pittikevel. Tobbszor majdnem leborolunk a dzsipprol, amikor peldaul elkepzeljuk, hogy a park alkalmazottai az elso turistak erkezese elott suttyomban, meg hajnalban elhelyezik a vendegcsalogato mu-elefantszarokat az uton es a csapasokon, mintha itt egyfolytaban elefantok rohangalnanak. Kesobb, kozelebbrol megvizsgalva nagyon eletszerunek bizonyulnak a szarkupacok! Nocsak-nocsak.

A soforunk neha nagy titokzatossaggal lekapcsolja a motort es teljes siri csendben gurulunk a predara varva. Vauuuu! Verbeli lopakodo vadaszok vagyunk!Ez azert rohejes, mert a kozben szemben kozlekedo parki alkalmazottak bogo motorral, es a balesetek elkerulese vegett, harsany dudaszoval suhannak el mellettunk. Nem baj, gondoljuk, amelyik tigris esetleg elsomfordal az ektelen zajra, biztosan 15 masodperc mulva, mire mi odaerunk, visszatenfereg.

Szerencsere az elottunk halado dzsipp vezetoje eleg szemfules, igy neha mi is lathatunk egy-ket majmot, mert a mi soforunk szerintem otthon felejthette szodasuveg szemuveget, meg azt sem venne eszre, ha nekihajtanank egy elafant seggenek!
A szemfules vezeto ismet megallt elottunk ugy szaz meterre... gyorsan lekapcsoljuk a motort, ugy suhanunk mellejuk, s a mar kocsijukbol gyorsan kiugralt, cserkeszo szerencseseket faggatjuk: Mit lattok?
Meresztgetik a szemuket, majd felhangzik az egtelen rohoges: Egy csirket!
Csirkeszafari... ez aztan az izgalmak tetofoka!

A kovetkezo kanyarban beelozunk, s most mi latunk meg egy tavoli ugrandozo majmot, de amikor a tobbiek mellenk ernek es erdeklodnek, nem birom ki, igy felelek:
A! Csak egy galamb!-nesze nektek csirke ostobak, gondolom magamban.

A nap remekul telt, de az allatok merlege hervaszto:
-2 db szarvas a tavolban (lehet, hogy ki voltak tomve, mert nem mozdultak)
-1 db erdoben eltuno bivaly segg
-szamtalan majom (azert ez is valami)
-1 db gyik (igaz ez ket allatnak szamit, mert beka volt a szajaban)
-es temerdek elefant szar

Azert hajnal ottol delutan hatig trekkinggel es evezessel egyutt jol kitikkadunk. Meg kell jegyeznem, hogy vegig en eveztem, ezek a lusta dogok meg csak meresztgettek a hatsojukat a csonakban. Igaz, hogy neha elismero szavakkal illettek a Malacot!

Bucsu Munnartol

2008-02-07T15:51:00.000+05:30

Este nagy zabalast csapunk, de most maskepp. Elkezdtunk ettermeket keresni, de ossze-vissza tenferegtunk, nem talaltunk igazan kedvunkre valot, az is lehet, hogy rank tort az utazokat is neha-neha hatalmaba kerito toketlenkedes, a teljes donteskeptelenseg idoszaka.

Amig kovalygunk, mint annak a bizonyos nagytestu koltozomadarnak a hatrahagyott termekei az atmoszferaban, eszreveszunk nehany utcai arust. Nem is annyira latjuk oket, mint inkabb messzirol erezzuk, az ehseg altal felturbozott, medveket meghazudtolo szaglasunk reven. (Megjegyzes: a medvek szaglasa atlagban 2000-szer jobb az emberenel. Megjegyzes a megjegyzesen belul: a kutyak szaglasa 100-szor, a verebek (nem a madar, tehat ekezettel ertelmezendo), vadszkopok szaglasa pedig 300-szor elesebb a mienknel. /A szerk. he-he-he/)

A lenyeg, hogy elhataroztuk, hogy "addig is" bekapunk valamit, aztan majd csak tortenik valami.
Eloszor vettunk sult zoldseges lepenyeket, majd sult hagymas gombocokat, majd vettunk egybesult halacskakat lilahagymaval, utana egy kis csilis csirket egyazon talicska-konyhas baratunktol. Ot perc mulva kezdtuk elolrol az egeszet, tizenot perc mulva ujra ismeteltunk, harminc perc mulva pedig elhatarozasra jutottunk, felvasaroltuk a ket taliga majdnem teljes arukeszletet es diadalittasan hazavonultunk baratsagos kis family-home-stay teraszunkra.
Ezen az esten otunk vacsoraja, ugy, hogy a maradekokra mar ra sem birtunk nezni, kevesebb, mint ezer forintba kerult. Tudom, meggondolatlansag igy szorni a penzt...

Koviloor

2008-02-06T10:42:00.002+05:30

A tura vegeztevel mar csak az altalunk kialkudott ketoras extra trekking vart rank, de mar nem annyira fulott hozza a fogunk az egesz napos kutyagolas, okoskodas es hancurozas utan. Vegkepp megvetoztuk a dolgot, amikor kiderult, hogy a tervezett utvonal az lenne, hogy a jeep elvisz bennunket egy kis faluba, majd onnan, ugyanazon az aszfaltuton visszafele "trekkingelunk".

Felejto... sebaj... kiderult, hogy az emlitett falucskat igy is erdemes neglatogatni, mert bar Szakalyhogyesz Also hozza kepest metropolisz, de megis rendelkezik Brandy Shoppal. Semmi masra nem tudtunk gondolni a tikkaszto hosegben, mint nehany jeghideg sorre! A jeghideg bukta, mert huto az ugye nem letezik, de a szokasos dealeres-szajres vasarlo jelent utan vegre kezunkben a meleg lore. A baj csak az, hogy itt ugyan meg nem ihatjuk.
Nosza, irany az erdo, ahol leparkolva, fak koze osonva, edes kis tanarneni elol bujkalos, fak moge rejtozos, kisiskolas, rosszcsont nebulos jelenet kozepette toltekeztunk.

A kis falucska bubaja azonban nem eresztett bennunket, igy ravettuk a sofort, hogy terjunk vissza megegyszer egy seta erejeig. A kis aszfaltutat eppen javitottak, akarhanyszor elhajtottunk rajta oda-vissza, a munkasok mindeg lelkesen integettek, koszongettek, bar egyre kevesbe ertettek, hogy ez a sok orult feher ember mi a raknak szaguldozik fel-ala a falu es a tok kihalt erdo kozott. Gondolom erdekes europai szertartasnak veltek ezt a dolgot, meg is lehetnek gyozodve rola, hogy a feherek az erdo fait valami fetiskent tisztelik, esetleg animalista szeanszokat ulunk ott gyors egymasutanban.

Korbe setalunk a faluban, elkepeszto elmeny, tele lovoldozunk egy egesz memoria kartyat, mert a latvany es a hangulat elkepeszto! Valoszinuleg szinte soha nem vetodik ide feher turista, igazi csodabogarnak szamitunk. Elkepeszto a szegenyseg es a nyomor, megsem ez tunik fel elsore, hanem a helybeliek hatartalan kedvessege, nyugodt kiegyensulyozottsaga. Mint a legtobb azsiai nyomortanyan, vagy isten hata megetti kis faluban, az emberek valahogy bekesnek es boldognak latszanak. Sokan kerdezik otthon, hogy miert vagyunk latni a szegenyseget, a koszt, a szerencsetlen embereket.
A valaszom az, hogy tanulni szeretnenk toluk, okulni a sorsukbol, eletukbol, nekem mar egyaltalan nem is tunnek szerencsetlennek. Nem azok, mert a sorsuk ugyan nem kenyeztette el oket, de megtalaltak benne megis mindazt, amire szukseguk van, elfogadjak es halasak mindenert amit elerhetnek, megha nem is tul szeles ez a skala.
Soha nem kapkodnak, nem idegeskednek, nem latod oket haborogni, buszke tartassal,
allhatatos kitartassal neznek szembe a vilaggal, nyiltan es szeretettel viszonyulnak a szajtati, bamban bameszkodo turistakhoz, sot a legtobbjuk kifejezetten boldog, hogy o erdekes lehet a szamunkra, o maga ker fel a fotozasra, rogton rendbe is szedi magat, a korulmenyekhez kepest szeretne a legjobb formajat hozni, rendezett hajjal, kisimitott ruhaval, egyenes tekintettel es delceg tartassal allni a kamera ele.

Ilyenek ok, tanulhatunk toluk! Persze, ha megforditom a dolgot, akkor "konnyu nekik"!
A remenytelen szegenyseg, eppugy, mint a kasztrendszer, a legjobb pszichoanalizis! Ha semmire nincs lehetoseged, nem valtoztathatsz, akkor nem hibaztatod magad, hogy nem jutsz sehova. Nem frusztral, hogy meg tobb anyagi javat halmozz fel, meg tobb fokozattal buszkelkedhess, sikeresebb, ugyesebb, es trendybb legyel mindenki masnal.
Nem baj, ha a szomszednak fel kiloval koverebb a kecskeje, mert ezek nem eklatans kulonbsegek.
Nem neznek at a villak kozotti gondozott tujasoron, hogy a szomszed vajon hazahozta-e mar a legujabb Mercedes terepjarot.
Orulnek, hogy masnap is elnek, minden ujabb nap maga a kivivott siker, a szeretet, a csalad pedig barmilyen korulmenyek kozott boldogsagot adhat nekik.
Tudomanyosan igazolt teny, hogy haboruban, vagy katasztrofa helyzetben az emberek egeszsegesebbek fizikailag es lelkileg egyarant. A szelsoseges helyzetek, a menekulesi es tulelesi oszton a legjobb vitamin es dopping a testnek es leleknek. Lehet, hogy nem is ok a szerencsetlenek, hanem mi! Frusztralt, onmagunkat ostorozo, a vilagot korholo, telhetetlen, elegedetlen, soha nem nyugvo amokfutasunkban gyogyszerekt kapkodunk be, terapiara jarunk, onismereti, onfejleszto tanfolyamokra esunk be, kiprobaljuk a hippokrateszi, a tavolkeleti es az osszes okkult gyogymodot megsem segit semmi, valami mindeg hianyzik. "Valami nincs sehol", ahogy a kolto mondja, pedig mindenbol tobb van mint az ittenieknek, csak meg kellene allni egy pillanatra, hogy ezt eszre is vegyuk, esetleg talan ertekeljuk is.

Az utat epitik, nem ugy, ahogy otthon kepzelnenk, minden kezzel tortenik. A regi, feltoredezett, elkoszolodott aszfaltot asszonyok hada a porban guggolva, terdelve, centirol-centire, drotkefevel tisztitja meg. Utanok jon a kompresszoros-legfuvos ember, hogy a felkapart dzsuvat elfujja. Elkepzelhetetlen a por, ok meg ott guggolnak benne egesz allo nap, nelkulozve minden maszkot, szemuveget...
Egyszer csak ot perc szunet... es nem kiabrandult arcokat latsz!
Vidaman integetnek, fotozkodnak es kapaszkodjatok meg... kavera akarnak meghivni minket!
Ok... ott... minket.

Ehhez, azt hiszem, minden tovabbi okoskodas meltatlan lenne.

Munnar

2008-02-05T15:49:00.000+05:30

Masnap ismet nekivagunk, irany fel a hegyekbe!
Most megtapasztalhatjuk a kicsit hosszabb tavu buszutazas gyonyoreit is. Mindenkeppen erdemes jo elore, a vegallomason felszallni, ha csak nem akar az ember ot-hat orat allva tolteni kulonbozo testekhez es csomagokhoz preselodve. Az uleseket a nalunk atlagban fele akkora uleppel rendelkezo indiai uatsokra mereteztek, viszont szamszakilag minden ulest ki kell hasznalni. Ennek kovetkezteben akkor is melled ul valaki, ha szegenynek mar csak ot centi jut melletted. Legkondi ugyan nincs, viszont ablak sem, igy a levego igazan kellemesen atjarja a buszt, ez csak a nagyvarosi szmogban jelent nemi hatranyt, amikor kilometerenkent ket kilo olmot nyelsz.

A soforok igen bevallalosak, mindenkit letolnak az utrol, igy eleg jol haladunk, viszont a remek felepitesu jarmuvek legalabb 45 fokban bedolnek a kanyarokban. Fogalmam sincs, hogy maradunk az uton, mindenestre a szakadekok mellett haladvan erdemes inkabb a masik iranyba nezelodni, vagy elbobiskolni, mar ha az ember kepes erre egy hullamvasuton.

A kozuti forgalomrol ejtettem mar nehany szot korabban, nem akarom magam ismetelni, de mindeg lenyugoz. Nincsenek szabalyok az elsobbsegre, nincsenek tablak es nincsenek forgalomiranyito lampak, csak a legnagyobb varosok legnagyobb keresztezodeseiben. Ennek ellenere, vagy inkabb pont ezert, minden remekul mukodik. Talan nem is lehetne szabalyokat eroltetni tobb mint egymilliard ember allando helyvaltoztatasara. A forgalom magatol alakul, szervezodik, es mint az elet maga, megtalalja utjat es utat tor maganak. Miutan nincsenek betartando szabalyok, nincs mit egymas szemere hanyni, mindenki tolerans, nincs szitkozodas. Kicsit meglepodsz mikor kinezel a riksabol es szemben teherautok es buszok harmas elozesbe fognak, nincs hely az uton...csak jonnek szembe, mint egy fal, becsukod a szemed... es megint megoldodot valahogy, eletben maradtal. Dudak harsannak mindenfelol, azt hiszem, hogy vakoknak itt gond nelkul adnak jogositvanyt, de suketeknek semmikepp!

Munnarban nem volt egyszeru szallast talalni, de vegul bevackolodunk egy kedves csaladhoz, szinte mienk az egesz haz leszamitva ket angol holgyet, akik viszont eleg lazak ahhoz, hogy este mar egyutt vodkazzunk a teraszon. Termeszetesen a soforjuk is odaolalkodik.

Masnap teaultetvenyek, gatak, tavak, motorcsonakazas, setak, rohogesek, felhok feletti kilatok, kodbe burkolozo szirtek. Ismet egy szar nap. A nap fenypontja azonban csak a tura vegen kovetkezik.

Kochin

2008-02-05T14:55:00.000+05:30

Megnezzuk Pittike es Ildiko szallodajat, hatha itt ragadunk mi is ejszakara, de az arat nem az othonapos tartozkodasra berendezett penztarcakhoz szabtak, hiaba alkudjuk le az eredeti osszeg felere. A szoba gyonyoru, Tv, legkondi, nagy vetett agy, egyenruhas szemelyzet, egy kicsit mar idegenkent mozgunk ebben a kornyezetben, elszoktunk tole, most meg mar nem is ezt keressuk, talan kicsit tul steril. Talalunk masikat. Szinten tul jo, de elkepesztoen jolesik egy igazi furdoszoba!

Pittike remek munkat vegzett az alatt a harom nap alatt, amit meg kettesben toltottek itt erkezesunk elott! Le a kalappal! Lehet ra szamitani! Nem hiaba vettem be, a meg Ceski Krumlovban, egy szamos kocsman ativelo esten megalakitott Foldalatti Ellenallasi Mozgalmunkba!
Jut eszembe, ezuton is gratulalok masik ket alapito tagunk, Hajni es Viktor, nemreg erkezett babajahoz! Szepen gyarapodik a mozgalom!

Visszaterve Pittikehez, minden alkohol lelohelyet ugyesen felterkepezett, naprakesz az arakban, otthonosan mozog barrol-barra, sok helyen mar regi kedves ismeroskent koszontik. Szep munka! Jelentosen meg is konnyiti a helyzetunket, hiszen Goaval ellentetben Kerala allamban nem olyan konnyu uzemanyaghoz jutni. Csak kijelolt Brandy Shop-ok arusitjak, valamint a nagyobb szallodak barjai. Ez azert vicces, mert itt alakitanak ki a helyi szesztarsak szamara is elkulonitett itato helyeket. Ezt ugy kell elkepzelni, mintha a Roosevelt teri Four Seasons Grasham Palace aljaban lenne egy eldugott, nyockeres, kopkodos-kesdobalos kocsma is, mely szinten a szallodahoz tartozik. Sokszor mi is itt fogyasztunk. Vegyuljunk a helybeliekkel, mint ahogy azt irtam mar korabban!
Edes dolog, hogy bizonyos napokon meg itt sem szolgalhatnanak fel alkoholt, ilyen peldaul Mahatma Gandhi halalanak evforduloja, illteve isten tudja miert, minden honap elseje. Ilyenkor sem kell, hogy szomjazzunk, de az egesz logisztika leginkabb egy gengszter film szajre atado jelenetere emlekeztet. Odasomfordalsz a szalloda keritesehez es kulonbozo hangjelzesekkel felhivod magadra a zart kapuk es ajtok mogott varakozo "barosok" figyelmet. Mintha csak az idojarasrol csevegnetek, o felveszi a rendelest, te pedig a kerites racsan at eszrevetlenul bejuttatod az osszeget. Utana mindenki percekre eltunik,
te setalgatsz, majd egyszercsak megjelennek az ujsagpapirba es zacskokba csomagolt cuccal,
mar csak ugyesen le kell lepned a helyszinrol.

Setalunk Fort Kochi rakpartjan, ahol oriasi hajitogepekre emlekezteto szerkezetekkel logatnak be teniszpalya meretu meritohalokat, hogy a szorosban elhalado gigantikus aruszallitok, tankerek es udulohajok elol a part fele menekulo elolenyeket zsakmanyul ejtsek. A parton azon frissiben alkudhatsz az arura, meg minden el, mozog, mindenki kiabal, igazi nagyker halarveresek zajlanak, mi is beszallunk egy kiskereskedelmi arharcba. Meg is van az eredmeny, ket kilo tigris- es kiralyrak, valamint egy meretes voros suger tarsasagaban andalgunk a legkozelebbi etterem konyhaja fele. Letargyaljuk az elkeszites modjat es mar dolunk is hatra a teraszon, ez sem olyan kiabrandito hely...

Midnight Express

2008-02-05T14:17:00.000+05:30

Az indiai vonatokon elmeletben harom osztaly van, viszont a masodosztaly negy, egymastol jelentosen kulonbozo reszre oszlik, igy a gyakorlatban hat osztalyt kulonboztetunk meg.
Mi szerettunk volna a sorban a masodikra foglalni, de ugyesen a negyedikre sikerult.

Belepunk a vagonba...
Nezek ki a fejembol... felmerem a helyzetet. A kocsiban, egy legterben, a falakrol harom szinten lehajtogathato priccseken 80 ember fekszik, a legkulonbozobb fizikai allapotban. Itt toltunk majd el egy kellemes, tizenhat oras kejutazast. A hangulat ket emleket idez fel bennem, mindenkitol elore elnezest kerve. Az egyik az Auschwitz-ban latott barakkok, a masodik pedig annak a masodik vilaghaborus tengaralattjaronak a legenysegi szallasa, amelyet San Francisco kikotojeben latogattunk meg. Megkeressuk a rank kiosztott kinpadokat, de termeszetesen foglaltak. Nem nagyon kell hessegetni a delikvenseket, mar maguktol is kaszalodnak es szepen elsunnyognak. Itt vannak az agyaink! A hatizsakokat bicikli lakatokkal erositjuk a priccsekhez, Eraek meg egy vecere menetellel is probalkoznak, majd lefekszunk. Era a plafonon, en kozepen, Andi pedig az ablak feletti kalaptarto szerusegen.

Es megszokjuk, es feloldodunk, es elekezdunk otthonosan mozogni, es szoba elegyedunk az utasokkal, es imet jol erezzuk magunkat.
Nem viccelek, ezt is meg lehet szokni, ennek is megvan a maga sajatos hangulata. Mint mindig, itt is tul kell lepni az eloiteleteken, az elso kultursokk utan minden mas szinben latszik. A masik hetvenhet halotarsunk nem utonallo, nem kivannak minket tuszul ejteni, kedvesek, mint az indiai emberek altalaban, orulnek, ha szot valthatnak velunk, keszseggel segitenek barmiben, ha tudnak.

Csevereszunk, hevereszunk, olvasgatunk, reggelit vasarolunk, ebedet rendelunk, eljuk a vonatok mindennapi eletet es az elsuhano tajat nezve igazi utazonak erezhetjuk magunkat. Itt nincs idegenvezeto, legkondicionalt autobusz, elore rendelt soforos limuzin, ez az igazi hamisitatlan del indiai "railroad movie" valosag. Jahuuuuuuuu!

Kipihentuk magunkat. Andi es Era annyit aludt a plafonhoz szogezve, mint meg egyetlen ejszakan sem. Szova is teszem ezt, mire kozlik, hogy az elso sokk hatasara benyelt altatok szerepe sem volt elhanyagolhato.

Ernakulam Junction, leszallas, riksa, irany Fort Kochi. A sofor termeszetesen nem ismeri a megadott cimet, igy en menet kozben vele egyutt bongeszem a terkepet a riksaban, amely egy kicsit talan biztonsagos kozlekedesunk rovasara megy, de megerkezunk. Leulunk a szalloda hatso viziutakra nyilo taraszan es egyszercsak megerkeznek Pittikeek! Nyakba ugras, hurra-hurra, puszi-muszi, nem semmi erzes tavoli tajakon osszefutni az otthoni baratokkal!
Egymas szavaba vagva ecseteljuk az elmult napok esemenyeit, ok is itt vannak mar egy ideje.

Ismet a gep elott

2008-02-05T13:08:00.000+05:30

Es igen... ismet gep ele kerultunk. Nem volt egyszeru, de a hely remek!
Egy kb. fel negyzetmeteres cellaban ulok, felettem egy ventillator probal nemi levegot atjuttatni az evszazados koszretegen. Megprobalok helyet csinalni az egernek a doglott legyek es egyeb -kepzett biologusokat is amulatba ejto- allatmaradvanyok kozott. A bejaratnal termeszetesen le kellett vetni a papucsot, igy most jol erzem talpam alatt a szemetkupacot, nemi ujsagpapir, egy kis etelmaradek, tovabb inkabb nem kutakodom. A billentyuzet az olembe hulott a kihuzhato fiokkal egyutt, a monitor pedig olyan mint egy kaleidoszkop kepe, egy perce nezem es mar potyognak a konnyeim.

Azert lathatjatok, hogy az elet itt sem mindeg habostorta (ugye Pelikan elvtars?), neha kuzdelmes a blogok folytatasa.

Mielott barmibe kezdenek, hadd mondjam el, mennyire jolesik a hozzaszolasokat olvasni, egeszen meghato, ilyenkor egy kicsit itt vagytok velunk. Nehez megallni, hogy az ember haza ne rohanjon az "iro-olvaso" talalkozora, hogy egy piciket mindenkit megolelhessen, de aztan nemi vodka es sor csak visszaterit minket ehhez az "oly faraszto kuldeteshez". Tudom... kapjam be...

Kulon koszontom Zsanit, Andit es Diat, akik alig ismernek, megis idetevedtek!

Na vagjunk bele...

Elerkezett az ido, hogy megvaljunk hon szeretett tengerpartunktol, nehez szivvel vagunk neki az ejszakai tuk-tuk utnak az allomas fele. Az elso indiai vonatozasra keszulunk!

A riksa egyszer egy hirtelen mozdulattal leter a foutrol es a szantofoldeken bukdacsolva nyomulunk tovabb. Hirtelen fekezunk egy teljesen kihalt epulet elott, nem latszik mas, csak ket zart garazsajto. Allitolag megjottunk...
Mondom emberunknek, hogy ne szorakozzon, nem vagyunk humorunknal, ha itthagynak a semmi kozpen ejszaka, mikor valahonnan (kizart, hogy innen, hisz sineket sem latok) hamarosan indul a Kochin-ba ropito vonatunk. Eroskodik, hogy marpedig ez az allomas, csak fel kell menni a masodik emeletre.
Teljesen hulyenek nezel baratom?-kerdezem.
Talan a vonatunk majd szepen felrepul a masodikra, hogy mi beszalhassunk?
A majom csak rohog tovabb es buzgon mutogat felfele. Odanezek es tenyleg latszik valami lepcso feleseg, a masodik emelet kornyeken pedig a feny is tobb valamivel. Vesztenivalonk nincs, probaljuk meg! Es tenyleg! A lepcsorol belepve ott a varoterem es mogotte a peron! A vaksotetben nem latszott, hogy az "allomas" egy ket emelet magas toltes melle epult.

Mindenki integet, a szokasos latvanyossag szerepben tetszelgunk, de meg ki sem mondjuk, hogy hurra-hurra, mar kapjuk is a hideg zuhanyt, miszerint a vonatunknak eszebe sm jut idoben megerkezni. Elore lathatolag -bar a korenk gyult nepes tarsasagban igencsak megoszlanak a velemenyek-, ugy ket orat kell meg eltoltenunk a mindenhol bekesen hortyogo helybeliek es a koztuk kedvesen szaladgalo csotanyok kozott, melyek kozul nehany vadasztrofeanak sem lenne megvetendo.

Sebaj, elokerul az iPod a hangfalakkal es az elengedhetetlen lapos uvegek. Minden ilyen alkalommal imaba foglaljuk Keresztanyam, valamint Dori es Agoston nevet, akik az expedicionk arany fokozatu tamogatoiva leptek elo a laposflaska adomanyaik reven!

A hangulat kezd emelkedni, dalra is fakadunk, megrohannak az emlekek a regmult taborairol, amikor 80-100 gyerekkel es egy tucat ifivel heverunk egy balatonfelvideki allomason, Locomotiv Gt-vel varva a lokomotivot.

A musor tetszik a helybelieknek, korenk gyulnek, mutogatnak, kuncognak, majd egyikuk megkerdezi, hogy europai muveszek, zeneszek vagyunk-e? Kitor belolunk a rohoges, ha valaki hallotta mar enekelni kis harmasunkat, velem az elen, akkor az erti, hogy itt eleg furcsa elkepzeleseket taplalhatnak az europai zene es muveszet iranyaban.

Kicsit csalodottak, hogy nem vagyunk tul hiresek, de miutan kiderul, hogy magyarorszagrol jottunk, maris elougrik egy lelkes futballrajongo Puskas Ocsi Bacsi nevet kiabalva. Rogton hozzam fordul, mint ferfihoz, szegenynek fogalma sincs arrol, hogy a focirol felolem akar hindi nyelven is kommunikalhatnank, akkor sem mondanek nagyobb baromsagokat, mint angolul. O viszont ontja magabol meg a kortars magyar futball hireit is, keni-vagja, hogy mely fiaink hova, mikor es mennyiert szerzodtek. Kesobb kiderul, hogy egy zenei lexikont is bemagolhatott, mert szinte minden europai es amerikai eloadot ismer, telhetetlenul keri Anditol az ujabb es ujabb szamokat, egyet sem tudunk vegighallgatni a nagy lelkes kapkodasban.

El is telt az ido, erkezik a vonatunk. Hozzaertok, a jegyeinket vizsgalgatvan, pontosan megmutatjak, hogy a peron melyik pontjara alljunk. A vagonunk ajtaja eppen az orrom elott all meg! Nem hiszem el, hogy az indiaiak ezt is kitalaltak elottunk, tokeletesen mukodik a vagonok es peronszakaszok kozotti szamozasi rendszer!

Most jon a meglepetes! Sejtettuk, hogy valami nincs rendben, tul olcso volt a jegy az altalunk valasztott osztalyhoz kepest!

Hala es koszonet!!!!!

2008-01-28T18:04:00.000+05:30

Nem tudom, hogy olvassatok-e a hozzaszolasokat is, igy itt a blogban is megkoszonom mindenkinek a roppant kedves es biztato kommentarjait!

Imadlak benneteket, nagyon edesek vagytok!

Csak azert nem varom az iro-olvaso talalkozot annyira, mert az mar a tura veget jelenti!

Mindannyian nagyon hianyoztok!

Millio puszi!

Ps:
Mindenkitol elnezest, ha egy ideig majd lustanak tununk, de a keralai belvizeken neha nehez lesz nethez jutni.

Egy ujabb expedicio

2008-01-26T16:23:00.000+05:30

Palolem gyonyoru. A sziklak, a kis szigetecskek es a tropusi dzsungel oleli at a lustan, kelyesen elterulo, nyujtozkodo oblot. A palmafak olyan szoros sorfalat alkotnak a parton, hogy csak nagy duzzogva engedik be maguk koze a kis kokusz bungallokat.

A mi kis bungink teraszara is palmalevelek kozott bujkalva vezet az ut. Felkotjuk hintaagyainkat, huppanunk es kejesen szemleljuk a gyonyoru kis kertet, mogotte a vegtelen vizzel.

Ejjel a szunyoghalos baldahint lebegteti a kis ventillator, kivulrol pedig a hullamok ringato moraja. Az ember ilyenkor azt a hulyeseget gondolja, hogy ez pont olyan, mint a filmeken, vagy a paradicsomban. Ennek a kijelentesnek itt akkora az ertelme, mintha az Eiffel Torony elott allva igy kialtanank: "Ez pont olyan, mint Parizs!"

Az obol eszaki vegen autobusz nagysagu kerek kovek szetdobalt csoportjai, minyha egy orias szerzetesnek kibomlott volna az imafuzere. Andi es Laci itt jogazik reggel. A husz eve itt elo mester meg napfelkelte elott megkezdi az orat. Harom ora elteltevel kerulnek elo, fulig er a szajuk es ki vannak cserelve most mar fizikailag is, a lelkuk mar reg kicserelodott. Eraval nekivagunk es futunk egy kiadosat az obol korul oda-vissza. Na! Megy ez meg! Mondja is a Kukac, hogy ezentul a futogepen ez fog lebegni a szeme elott.

Expediciot szervezunk!!!

Velunk szemben van egy vonzo sziget, apalykor at lehet gazolni a kb. 50 meter szeles szoroson. Allitolag rengeteg , a kulonbozo etkekkel tomheto majom el rajta. Aterve megint a jo kis agrol-agra, korol-kore kapaszkodas felfele. Vegignezek magunkon es elfog a rohoges...
Oszinten szolva volt mar pelda nalunk jobban szervezett expediciora tortenelem folyaman!
Mindannyian papucsban klaffogunk, Andi mezitlab, nagyokat szisszenget. A bozot ellen is remek a vedofelszerelesunk, bikinik es furdogatyak araszolnak egymas utan.

Lehet, hogy a ruhazat hagy nemi kivannivalot maga utan, de az en felszerelesem peldaul tokeletes. Jobb kezemben egy ures sorosuveg, mar reg megittam, nem tudom, mi a szarnak cipelem. Bal kezemben egy madarlatta kesudios zacsko. Ezt szanom ujdonsult majom barataim kenyeztetesere. Andinal is van vagy egy kilo, a tura vegere a kesudio a fulunkon folyik ki, mert a majmok bizony pont szarnak a fejunkre. Egyet lattunk, volt vagy ketszaz meterre egy fa tetejen., illetve szegeny Kukac meg ezt sem latta.

A maradek cuccot otthagyjuk a sziget legmagasabb pontjan rogtonzott kis kooltaron. Rajta a felirat: "Adj, ha tudsz, vedd el, ha szukseget szenvedsz!" Szep gondolat. A ko vajuban van vagy tizenot rupia, mellette egy pohar, benne dohany, papir es ongyujto.

Atvagunk a sziget tulso oldalara es az egyre surubb dzsungel egyszercsak veget er. Es akkor bummm... ez az allunk volt. Ott allunk a tenger fole magasodo szazmeteres sziklaszirtek egyiken. Lemaszok egy kis teraszra... Kukackam uvoltozik velem. Barmilyen igeretes a naplemente innen, meghatralunk, mert a lejtos terasz peremekrol nagyon vonzz a melyseg.

Palolem

2008-01-26T16:01:00.000+05:30

Egyebkent mar teljesen kizokkent az ido...

Neha csak ulunk mozdulatlanul, nezzuk az oceant es orakig meg sem szolalunk, fogalmunk sincs, hogy mit mutat a naptar, a vilag eppen melyik napjat gorgeti a hetnek. A hippi kultura es eleterzes melyen atitatta mar a strandok homokjat, a sziklak koveit, az arusok portekajat, a felszolgalok mozdulatait, a hennasok vonalvezeteset.

Persze nem volt nehez dolga a hippi kulturanak, a homok, a sziklak, a portekak es a mozdulatok a vilagnak ezen a reszen mar regota isszak magukba a vegtelen terre is idore oly lagyan, oly turelemmel, oly engedekenyseggel reflektalo vonalakat, mint a hinduizmus, vagy a budhizmus, meg akkor is ha Goaban a legnagyobb a kereszteny befolyas.

Palolemen minden lelassult. Az emberek csak ugy vannak. Kiegyensulyozott lassusaggal kovetik egymast a mozdulatok es a hullamok, a szavak es a palmak bologatasa, a gondolatok es a madarak lebegese, az erzelmek es a langnyelvek rebbenese. Este gyertyak, mecsesek es tuzek gyulnak a homokban, ide gyulnek az alkalmi zeneszek. Kozottunk ulunk es zenelunk, igen mi mindannyian egyutt zenelunk. Aki erre jar beszall egy gitarral, egy dobbal, szajharmonikaval. Az alkalmi bandak alkalmi kozonsegei pedig beszallnak az amugy is spontan fejlodo jammelesbe. Minden taps, minden labdobbanas, bekialtott refren, sot minden szemvillanas is alakitja a nagy kozos zenemuvet, melynek egyetlen vezerlo fonala az a nyugalom, beke, szabadsag es szeretet, amelyet mint egy kepzeletbeli bekepipat adunk korbe a tuz korul. Csakhogy ez a pipa sosem fogy el, sosem eg le. Minden egyes szippantas, minden lelegzetvetel es lehellet csak erositi.

Az energia jotekony vedoburka vesz minket korul, ide nem tud betorni a politika, a gazdasag, a mindennapi frusztraciok. Tiszta sallangmentes elet ez...

Felelotlen lenne? Talan igen, de aki most itt van, aki ezt ateli, aki kulturakon, teren, vallasokon, rasszokon ativelo kapcsolatokat alakit ki, az biztos, hogy nem art a vilagnak. Minden hur, minden egyes rezdulese javit valamit a globalis karman.

Enekelunk... rohogunk... zajlik az elet a maga termeszetes ritmusu zajlasaban.

Okoskodok egy kicsit...

2008-01-26T11:00:00.000+05:30

Masnap doglunk a strandon...

Hihetetlen, hogy mennyien akarnak fotozkodni velunk! Igazan kellemes a hiressegek eletet elni, persze semmit sem tettunk erte, csak maskepp nezunk ki.

Viszont mi szoba elegyedunk barkivel, aki kozelit hozzank. Rengeteg baratra teszunk szert, meghivast kapunk csaladokhoz Keralaba, Chandigarh-ba es meg sorolhatnam. Azt hinnem, hogy ez mindenkinek kijar, de nehany melyebb beszelgetesbol kiderul, hogy barmilyen alazatos es magas szinvonalu a kiszolgalas, barmilyen kedvesek a helybeliek es az indiai turistak, a legtobb feher ember a szokasos hogy-vagy-mi-a-neved utan mosolyogva, de visszavonulot fuj. Cocini egyetemista barataink elmondjak, hogy meg soha egyetlen europaival sem sikrult elbeszelgetniuk, en vagyok az elso.

Mitol felnek az emberek?

Lehet, hogy kellemetlen, amig meg nem szokod, hogy a napagyadon relaxalva gyakorlatilag 15 masodpercenkent megprobalnak eladni neked valamit, a karkototol a kesudion at, egeszen a hajokazasig. Mindeg mondhatsz nemet, semmi sem kotelezo! Egy ido utan rajossz, hogy meg nemet sem kell mondanod, csak eled a sajat kis eletedet, olvasol, zenet hallgatsz, iszogatsz, ok meg bekesen elkullognak.

De mi a baj a szomszed nyugagyrol beszelgetest kezdemenyezo indiaiakkal? Az egvilagon semmi, nem akarnak eladni semmit, csak kommunikalni egy szamukra erdekes emberrel! De a helybeliek is! Kedvesek, aranyosak, mi pedig azert vagyunk itt, hogy megismerjuk oket.

Draga feher barataim! Nyissatok mar ki a szemeteket!

Nehanyan eljottok indiaba, mert otthon el lehet meselni, hogy milyen bevallalosak vagytok, kozben reszt vesztek egy otcsillagos, all inclusive utazason. Ezzel sincs baj, ha az ember kozben kommunikal. Masok mar maguk utaznak! Huuuu!

Vegignezik a templomokat es muzeumokat, majd elmondjak, hogy megismertek india igazi arcat, de meg veletlenul sem allnak szoba senkivel. Igy nem lehet megismerni egyetlen kulturat, vallast, nemzetet sem. Nem en irom le eloszor, hogy a helyi kocsmak es piacok tobbet mutatnak a vilag osszes muzeumanal es kiallitasanal. A kommunikacio, az interaktivitas a helybelikkel a megismeres kulcsa, ez az elet maga..

Az emberi kapcolataink jelentik az egyetlen fontos tenyezot az eletunkben. Ezt neha sejtjuk csaladunk, barataink koreben, de ott sem eljuk meg mindeg teljessegeben. Jo lenne felismerni, hogy az idegenekkel valtott nehany szo, egy mosoly, egy kezfogas, egy barati vallveregetes kulonlegesen fenyes pillanata az eletnek!

Vallasoktol, eszmerendszerektol es beallitottsagtol fuggetlenul mi lehet az ertelme ennek az ajandekba kapott egyszeri (esetleg sokszor ismetelt) 60-80 evnek, mint az adott es kapott erzelmek, a szertet maga. Hat nem ezt kapjuk vissza halalunk utan a Bardo Todal elso negyven akarhany napja soran? Szembesulven minden erzessel es erzelemmel, amelyet mas elolenyeknek okoztunk? Ez adja meg az indittatast a hibaink kijavitasara, az biztositja a motivaciot a karmikus kis csomagjaink elkeszitesehez, amelyek visszafele haladvan, az anyagi vilagba torteno ujboli lefuzodes utjan kiadjak majd eljovendo letunk vazat es helyzeteit.

De nem kell elmerulni a keleti filozofiaban ehhez. Georges Semprun nem errol beszel-e a "Nagy Utazasban"? Nem minden vallas etikaja innen indul ki? Az mberiseg legnagyobb muveszei es gondolkodoi nem erre a vegkovetkeztetesre jutottak mind? Az emberi let egyetlen igaz ertke, hogy ember es ember kozott letezhet erdekek nelkuli kapcsolat is, mely egy erdekes energian alapul, melynek neve szeretet. Az emberi letnek nincs ertlelme, csak celja lehet, az ertelemnek ehhez semmi koze. Itt egy melyebb, osibb dolog, egy erzelem dominal.

Nem az intelligencia emel ki minket, az csak egy nagyon is szuk bugyi a vilag feneken, nem kepes lefedni a vilag egeszet. Nekunk ugyan megadatott az onfelismeres es onreflexio kepessege (mely ketsegkivul csak az ember sajatja), de mit erunk vele, ha nem latjuk be, hogy a vilag jobba tetelenek egyetlen modja onmagunk megvaltasa. A politika, a mozgalmak, a kivulrol rank aggatott eszmek, dogmak erre nem kepesek. Ezek altalaban sajatos erdekeket szolgalnak, de meg a joszandek is elbukik igy hosszu tavon.

A megvaltas egyetlen eszkoze a szeretet lehet, melyet kifele sugarzunk. Milyen konnyen hangzik, pedig nem az. Ahhoz, hogy tenylegesen szeretni tudjunk masokat, ahhoz eloszor magunkat kellene szeretni es itt bukunk el a legtobben (ennek az onzeshez semmi koze). Onmagunk szeretete csak sajat magunk elfogadasa utan lehetseges, ehhez azonban a megismeres az elso lepes, amelynek elofeltetele az onfelismeres es onreflexio, melyet automatikusan megkaptunk emberi mivoltunkkal.

Tehat megismeres - elfogadas - onmagunk szeretete - masok szeretete.

Ez maskepp nem megy.

Viszont masok megismerese nelkul sem. Ha masokkal nem beszelunk, magunkkal sem talaljuk meg a hangot. Nekunk nyugatiaknak, akiknak megadatott az utazaslehetosege, kellene a legnyitottabbaknak, legtoleransabbnak lennunk. Megsem vagyunk. Miert?

Aki beszelget az baratkozik, aki baratokra tesz szert az talan nem itelkezik szemellenzo mogul. Csak egy pelda: aki jart mar arab orszagban es vannak muszlim baratai, annak eszebe sem jut, hogy altalanos teveszmeket puffogtasson politikarol, terrorizmusrol.

Aki arra is veszi a faradtsagot, hogy egy picit is elmelyedjen a kulturaban, rajon, hogy az iszlam egy vegtelnul tolerans vallas. Mit szolnank ha minket europai keresztenyeket Tomas de Torquemada-val, az inkvizicio osatyjaval, vagy Hitlerrel vennenek egy kalap ala?!

A szemellenzos, fanatikus itelkezes, a minden ismeretet nelkulozo velemeny alkotas teszi tonkre a vilagot. A legelvakultabb nacionalistak altalaban egy megveszekedett nyelvet sem beszelnek, soha el nem hagyjak orszaguk hatarait.

Pedig ha kommunikalnank egymassal, felfoghatnank az egyetemes kozhelyet, melyet megsem elunk at, hogy borszintol, kulturatol, nemzetektol es ideologiaktol fuggetlenul legbelul egyformak vagyunk. Mindenkinek megvannak a sajat vagyai, almai, de felelmei es frusztracioi is, ezeket segithetnenk feloldani beszelgeteseink altal.

Elnezest ezert az unalmas es bo lere eresztett bejegyzesert, mely a legtobb baratunk szamara nem is mond semmi ujat, egyszeruen csak le akartam irni, hogy: ismerkedjetek emberek!

Aki az emberek helyett a muzeumokban hisz, az nem a jelenben el, aki pedig nem probal meg kapcsolatokat teremteni utazasai soran, az eppen olyan ostoba, mint aki szkafanderben lat neki a szeretkezeshez!

Uff... en beszeltem... eppen eleget...

Mother Nature

2008-01-25T10:59:00.000+05:30

Nyomunk egy kirandulast a szarazfold belseje fele.

Delelott fuszerultetveny, "A Day with Mother Nature" hirdeti a szlogen, es tenyleg, valahol a Joisten hata megett lehetunk, sehol egy lelek, tokeletes a nyugalom es a csend.
Oszinten szolva, mielott elindultunk nem talaltam vegzetesen vonzonak a programot. 40-50 angolszasz turistaval egyutt bamulni harom zold novenyt nem tunik valami eszeveszett hepajnak. Nagy marha vagyok...
Itt egy lelek sincs rajtunk kivul, a tulajdonos es felesege mint egy kis tunder par a dzsungel kozepen, edesek, intelligensek es vegtelenul szolgalatkeszek. Az ultetveny maga is lenyugozo, olzan mintha az erdoben jarnank, mert az alap a betel dio es kokuszpalmak hada, erre futtatjak az eloskodo fuszernovenyeket, mint a vanilia es a bors. Latunk meg fahej, kave, kakao, szerecsendio, chili, csillagalma fakat, cserjeket.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi erdekesseg van a fuszerek vilagaban, hazigazdank csak ugy ontja a humorral fuszerezett informacioit.
Kiderul peldaul, hogy vannak biszexualis szerecsendio fak, a termes pedig, amelyet mi csak reszelgetni szoktunk, nagyobb mennyisegben remek altato, tovabb novelve az adagot enyhe hasis szeru cucc, tuladagolva viszont vegleg bealtathat. Szep halal lehet orok alomba rohoreszni magunkat a kokuszpalmak arnyekaban!
Es most vegre egy az emberiseg szamara jelentos erteku tanaccsal szolgalhatok!
Felebarataim! Ne Vegyetek Piros Borsot!
Megosztom veletek az okat is. A bors, mint olyan, kis furtokben log ala az indakrol. Alapvetoen zold, leszedes utan arnyekban szaritva zold marad. Ugye ki nem talalnatok, hogy igy keszul a zold bors! Amennyiben napon szaritjuk, szepen befeketedik, ezt mindenki jol ismeri. Ha vizbe aztatjuk, majd dorzsoljuk, akkor eltavolithatjuk a kulso burkot, igy lesz selymes es feher a bors.
Es a piros? -kerdezhetitek joggal.
Hozzaadott szinezoanyag, semmi mas, csak egeszsegtelen kemiai trutyi.

Gazdank elvezet minket egy kis mesterseges tohoz, amelyben erdekes buborekok tornek a felszinre, mint kiderul, az oriasi fak to alatt meghuzudo gyokerei miatt. Tudosok evekig vizsgaltak a jelenseget, analizaltak a misztikus gazokat, majd kozzetettek az ujkori tudomanyt alapjaiban megrazo felfedezest: a buborekok tartalma kozonseges levego!
Meg furodhetunk is ebben a hatszaz eves viztarozoban. Bennunket persze nem kell sokaig biztatni es gatlasos, visszafogott Andikankank sem kell tobb, ket masodperc mulva egy szal cuniban all a szent tavacska es a partjan allo Lord Krisna templom kozott. Gazdankra pillantok, de hindu letere eleg toleransnak mutatkozik az ugyben.
Tisztara Indiana Jones-nak erezzuk magunkat. Egy templom a dzsungel kozepen, elotte kis to, benne epitett szikla sziget, rajta kulonbozo istenek szobrai. Meg is kerdezzuk vezetonket, hogy ha esetleg elmozditjuk a ket szobrot, vajon orokre elsullyed-e a kis to, es osszedol-e a templom, mint ahogy a filmekben szokas.

A delutani program aztan tenyleg Mother Nature-rol szol! Tura a dzsungelben egy vizeseshez.

Hihihi, hahaha...

Vezetonk kerdezi, hogy a konyebb, de kisebb, vagy a nehezebb, de nagyobb vizeseshez vezeto utat valasztjuk-e. Micsoda kerdes!

Nana, hogy a nagyobb vizeses kell! Ki kivancsi valami toporodott, fingi-lingi csobogora?!

Megbanjuk... tobbszorosen... Az eleje meg trallala, vicces jeep tura a Paris-Dakar veszelyesebb jeleneteivel tarkitva, utan light seta a dzsungelben, meg is jegyezzuk, hogy lam, ilyen meg olyan fasza kondiban vagyunk, de aztan belecsapunk a lecsoba rendesen!

Amikor mar minden lerohad rolunk, ahogy probaljuk a parduckent szokello baratunkat kovetni, akkor jon az utolso szakasz, mely effektiv sziklamaszas lefele, csak a biztosito kotelek hianyoznak egy kicsit. Kapaszkodo viszont akad boven az otcentimeteres tuskekkel rendelkezo kaktuszok szemelyeben. Era fel is haborodik: Ki volt az az allat, aki ezeket ide ultette?!

Aztan mindenert karpotlast nyerunk. A vizeses maga az alom! Allitolag india masodik legmagasabb zuhataga (nem biztos, a szerk.), alatta kis tavacska, mar merulunk is a hus habokba. Egyetlen arnyek vetul rank, a visszaut remkepe! Most banjuk igazan, hogy fel eve elmaradoztak edzeseink.

Szulinapom

2008-01-25T10:46:00.000+05:30

Szulinapom volt!

Vaaaaaauuuuu......
A parton vacsorazunk, ott ul mellettem a draga Kukac, Andi es Laci. Az asztalunk felig az oceanban all, rajta mecsesek egnek...
Elottem a tenger, mogottem a zene, felettem a csillagok, alattam a homok, mellettem parom es barataink, s kozepen en, kezemben egy level... edesanyam levele...
Elolvasom...megegyszer... aztan megint...nem tudok szolni...leirni sem...ugyis csak nekem szol...de nagyon is szol hozzam...
Nem kell szebb szuletesnap soha...nincs is szebb...

A lanyok meg egy tortat is inteztetnek, csak a Joisten tudja, hogy honnan kerul elo a csokitorta macis gyertyaval az Arab Tenger partjan. Enekelnek, szol a happy birthday, mindenki integet a tobbi asztaltol is, ha jol latom persze, mert eppen a szemembe ment valami...

Goa

2008-01-25T10:05:00.000+05:30

GOA

Goa tenyleg maga a paradicsom...
Bar az embernek neha elsore egy kicsit kuzdenie is kell ezert.
Az ocean fele vezeto uton atverekszed magad egy csatorna felett, melynek "vize" minden bizonnyal oldja az aranyat is, a szaga pedig nagy hatekonysaggal vegez orrunk nyalkahartyaival. Temerdek tehen eli szokasos mindennapi eletet es szamukra is letezik Beach Life! Hevernek a parton, vagy esetleg befeszkelik magukat a napernyod tovebe. Roppant edesek, de nekem egyelore nem sikerul azt ereznem, hogy egy istenseggel allok szemben...tudom, velem van a baj!

Azsiaban meg soha egyetlen tengerparton sem lattam ennyi helybeli furdozot. Goa belfoldi turistacelpont is. A nok hosszu szariban, tiz kilo ekszerrel allnak a vizben, a ferfiak pedig hovatartozasuk fuggvenyeben farmerban, vagy oltony nadragban. A tarsadalmi elet igencsak elenk a parton.

Vegre ratalalunk kesobbi kedvenc helyunkre (mindenhol kell egy bazis), egy nadkunyho jellegu beach etteremre, mely napagyakkal es ernyokkel is vadaszik a turistakra. Megint lottek az aszketa eletmodnak. Az elkovetkezo nehany napban mar egy kilometerrol a nevunket kiabaljak, rohannak es beallitjak agyainkat kedvenc helyunkre, kozvetlen a viz melle. Keres nelkul erkezik a frissen facsart paradicsomle, a vodka, a Kingfisher es az etlap. A frissen facsart szon talan megrokonyodnek az otthoniak, hiszen ettol mindenki ova inti az indiaba utazokat, de mi itt mar minden szabalyt megszegtunk. Kesobb ezen valtoztatunk majd, de goa egyelore biztonsagos a tesztjeink alapjan. Ettunk nyers gyumolcsot es zoldseget, salatakat is, poharbol iszunk, evoeszkozzel eszunk, sot most mar a helyi vizzel mosunk fogat! Kerem a kedves olvasokat, hogy ezt mindenki csak a sajat felelossegere probalja ki es Goan kivul meg ugy sem!!!

A tengerparton indiai ferfiak edes kis csoprtjai flangalnak fel, s ala. Nehanyan egymas kezet fogjak seta kozben. Ez itt termeszetes. A hosszu nelkulozese a noi nemnek egyfajta sajatos intimitast teremt a fiatal ferfiak barati viszonyaban. Nem melegek, csak baratok, onnan is latszik ez, hogy amint elhaladnak az Era vagy az Andi kozeleben ugy forgatjak a fejuket, hogy nehanyan el is taknyolnak a homokban. Szerintem a legtobbjuk csak bikinis feher noket nezni jott ki.

Halaszok tobboranyi megfeszitett munkaval rancigaljak lassan partra a sokszaz meter hosszu haloikat. Korulottuk tenfergunk, lassuk mi lesz ma az etlapon!
A kisebb halakat otven meterre a viztol kis kunyhok elott szaritjak a napon, csak ugy a foldre omlesztve. Az illatok itt nem csabitanak halfogyasztasra. A halak felett halo a madarak ellen, benne log egy doglott varju, Negy nap mulva is ugyanott log, persze hova is menne mar szegeny...

Einstein modositott gravitacios elmeletenek, mely a tomegvonzast is magyarazza, szep peldajat lathatjuk. Era es Andi belehemperegtek egy kisebb tengervizes pocsolyaba es lass csodat! Az osszes indiai ferfinak eppen arra akadt dolga, lassan a kereskedelmi utvonalak is ott keresztezik egymast, szerintem nemsokara fektetik a sineket is!

Elfelejtettem megemliteni, hogy az osszes napagy ingyenes, ez a barok, ettermek szolgaltatasa.
Felallok es gondolatban jol beintek eszaknyugat fele! Nesze neked Saint Tropez es Cannes!

Indiaaaaaaa!!!

2008-01-22T19:28:00.000+05:30

Nahaaat! Vahuuuuu! Yahoooo! es nemi “Look at that”, valamint “Kraszivaja”, es Kakoje csudo!” hangzik fel, amikor az utasok szinte egyszerre pillantjak meg a repulogep ablakaibol Uj Delhi fenyeit.

Nagy…nagyon nagy…

Elkepeszto ideig repulunk felette leszallashoz keszulodve, s kozben mig a szem ellat, csak a varos… betolti a latohatart. Fenyek, fenyek es fenyek. 13 millio ember otthona 1500 negyzetkilometeren, Magyarorszag 1/60-ad resze.

Lacival megbeszeljuk, hogy amennyiben anyagi nehezsegeink tamadnak, felcsapunk taxisnak.

Hihetetlen, de elkepeszto merteku a kivilagitas. Eppen dobbenten csodalkozom ezen, amikor hirtelen egy budapestnyi kerulet vaksotetbe borul, majd a kovetkezo is Mellette, hmmm… remeljuk a leszallopalya fenyei meg egnek.

Leszallunk. Felkapaszkodunk a buszra, nem is olyan egyszeru feladat, mert a lepcso korulbelul egy meter magasan helyezkedik el. Mi meg csakk-csak abszolvaljuk, de egy idos indiai holgy kozvetlenul utanunk mar kevesbe. Elerkezett a pillanat az elso karitativ tettre. Lacival rogvest kezet nyujtunk es igen… az elso erintes…, megerintettunk egy igazi indiai holgyet! Vaaaaaa! Igaz, hogy szegenyke legalabb nyolcvan eves, de megiscsak egy indiai no! Csoda, hogy elfogadta egy idegen ferfi kezet.

A repuloteri “jarmuvek” eppugy mint a legtobb indiai jargany, ugy neznek ki, mintha a Discovery Channel ket orult bangladesi autoszereloje porolykalapaccsal esett volna nekik.

Immigracio… nahat…. Egy mosoly es mar mehetunk is. Amerika sorban allhatna egy kis leckeert, pedig nem erre keszultunk. Budapesten elrontottak a vizumunkat es csekely harom honappal rovidebb idore adtak meg. Amikor reklamalunk a konzulhoz iranyitanak, aki kedelyes eszmecsere utan tiz perc turelmet ker, melyek leteltevel vissza is kapjuk az utleveleket. Rapillantunk a gondosan nyomtatott, beragasztott vizum lapra es lass csodat, a konzul ur kezzel athuzta, majd ujra irta a lejarati datumot. Szerencsere ala is irta, de Eraval igy is jot rohogunk, hogy meg jo , hogy nem az Egyesult Allamokba kell igy bebocsatast nyernunk. Itt Indiaban azonban semi fennakadas.

Varunk a csomagra es kozben korbe pillantok a csarnokban. Az oly sokaig cask a Travel Channel-en csodalt Incredible India reklamok megelevenednek a plakatokon. Van humora a marketingeseiknek. Az egyik plakat orult raftingot mutat, rajta a felirat: “Ne panikolj, mindeg van egy ujabb megtestesules!” Lam a hindu eszmerendszer tenyleg mindenhol beivodott a mindennapi eletbe, gondolkodasba.

Nezem a kovetkezo plakatot. Remek foto, gyonyoru szines leplek kavalkadja kozott tevekenykedo alakok. A felirat: “A mosogepek tenyleg remekul mosnak, de lehet-e roluk ilyen jo fotot kesziteni?”

A csomagok is rogton megerkeznek, itt tenyleg minden flottul mukodik. Kozben Andi is befut a maga kis Miami-Zurich-Delhi utvonalarol. Az idozites remek, minden tokeletesen osszehangolt, az orom nagy! Rogton sort kell vasarolnunk! Meg ki sem leptunk a hallba, ott rogton nyitom ki a poggyaszkocsin. Apropo, utaztam mar eppen eleget, de nem emlekszem, hogy a csomagra varva valaha is tudtam volna sort vasarolni.

Kijovet kicsit elbizonytalanodunk. A kifele vezeto, korulbelul 100 meter hosszu folyoso ket oldalan legalabb 2000 indiai arc tart tablakat a vilag osszes nemzetisegere utalo nevekkel. Hogy a f…ba fogjuk megtalalni a mi emberunket. A jobboldali 1000 fos sorban a harmadik tabla oriasi betukkel: “Mrs. Erika Karmazsin”. Ez is tokeletes. Nyomulunk a kocsink fele es kozben mar jonnek is kikapni a kezunkbol csomagjainkat, viszont itt elkovettuk az elso ordas hibat. A tiz ember aki a csomagjainkat pakolja –harom jut minden egyes hatizsakra- nem a kiseronk es nem is a soforunk. A pakolas vegeztevel el is hangzik az “Euro Sir” kifejezes. “No euros my friend, just Rupees!” valaszolom, mire meg is hatarozzak az osszeget: “500 Rupees Sir!” Ez kb. 2500 forint, ami itt egy tisztesseges heti fizetes. Eloveszek egy otvenest (boseges jatt) es megtoldom egy “namaszte”-val.

Ejjel ket ora van, igy viszonylag elviselheto a forgalom. Az egy utra eso eletveszelyes helyzetek szama harom alatt marad.

Mindenki dudal, gyakorlatilag egyfolytaban. A duda a jarmuvek elso szamu alkatresze! Lehet, hogy nincs fek, kaszni, vagy valto, nem szamit, szerintem csak akkor cserelnek autot, ha a duda megadja magat.

Minden taharauto hatuljan ott a felirat: “Horn Please!”.

Mar csak az a kerdes, hogy a minden iranybol folyamatosan hangzo kurtszonak van-e meg hasznalhato informacio erteke.

A kaosz teljes, talan az egyetlen szabaly a tonna-szabaly, vagyis a nagyobb gyoz! A harom savban legalabb hat teherauto probalja elozni egymast, koztuk menovereznek a motorosok, illetve nevezzuk cask oket az orosz rulett vakmero jatekosainak.

Egy dolgot ismet tanulhatunk. Nem latni szitkozodo, okluket razo, anyazo embereket a 13 millio lakos es az eletveszelyes helyzetek ellenere sem. Mindenki turelemmel fogadja a totalis kaoszt, ez az elet termeszetes rendje itt. Minek lazadni a megvaltoztathatalan ellen, minek masszunk egymas idegeire. Itt a kozlekedes szereploi nem ellensegek, hanem tarsak a bajban.

Szallasunk a helyi viszonyokhoz kepest a Four Seasons.

Viva Kingfisher!

Harom orank van aludni, utana irany a helyi terminal.

A taxibol kiszallva azonnal a csomagunkert nyulnak es amikor eroteljesen tiltakozunk a sracok az egyenruhajukon virito “Kingfisher” feliratra mutatnak, ok a legitarsasag emberei.

Muszaly nehany szot ejtenem errol a markarol, mert remekul peldazza azt a gazdasagi potencialt, amely a most kezdodo kinai hatalom utan atveszi majd a vezeto szerepet a vilagban.

A vilag harom vezeto legitarsasaga a Malaysian Airlines, az Emirates es a Singapore Airlines melle ez a “kis” belfoldi tarsasag boven odafer.

Egyenruhas embereik mar a taxinal varnak, viszik az osszes csomagodat, elkisernek az ellenorzesekhez, majd a becsekkolashoz. Mindenhol udvariasan segitenek.

A gep vadonatuj Airbus es mindenkinek sajat TV-je van valaszthato programokkal, amit eddig cask a tengerentuli 777-es gepeken lattam. Ez pedig egy belfoldi, amolyan Budapest-Debrecen jarat. A stewardes-ek szama az utasokeval vetekszik es a Kingfisher tulajdonosa videos nyitobeszedeben elmondja, hogy minden alkalmazottjat szemelyesen valogatta. A ven kujon! Jo neki, mert a lanyok gyonyoruek, es mint hallottuk, “arra neveltek oket, hogy Mr. Kingfisher otthonaban vendegkent kezeljenek minket”. Tapasztaljuk is. Andi okosan kihuzatott bolcsessegfogai okan hidegvizes palackot tart allkapcsahoz, mire egy masodpercen belul odaugranak, hogy “Madam” hozhatunk-e egy fajdalomcsillapitot, esetleg egy jeges tomlot? Utobbit valsztjuk, majd hoznak kb. 200 szalvetat, hogy Andi kezet ne fagyassza a jeg.

Egyebkent is birom az Oreg tulajt, a Kingfisher alapvetoen egy sormarka, ezzel alapozta meg vagyonat, a legitarsasag talan csak szenvedely, mukodik is gyonyoruen, a sor pedig talan India legjobb sore. Mi is minden nap dolgozunk az oregfiu gazdagodasaert. Tamogassuk a feltorekvo gazdasagokat es a szegeny India egyik leggazdagabb emberet.

Colva Beach

Most bajban vagyok… Amikor ezt irom, mar eltelt egy evszazad, azaz negy teljes nap, en pedig az elso reggelnel tartok. Mi lesz igy velem? Hogyan fogok a tortenesekkel, erzelmekkel lepest tartani? Belatom, hogy sehogy…

Szelektalnom kell, mert kulonben teleirok egy konyvtarat.

A Kukac mellettem fekszik, szinten irogat (nem is rosszul), Laci a delutani busszal indul Margao-ba fotozni, Andi pedig a fejemre rakja az iPod-ot.

Ennio Morricone…

Nezem a vegtelen oceant es a 34 fokban libaboros leszek

Ha tudtam volna, hogy egy karitativ, jotekony celu zarandoklat ilyen kellemes, mar reg nekivagtam volna. Soha nem fogy elolem a Vodka, sem a sor, mindeg akad egy kis Tandoori Vajhal, Dahl Makhani, Rogan Josh.

Eljenek a zarandokok!